Véget ért az ősz

Ezen alkalommal családi erdei sétálgatás közben csodálhattam az ősz gyönyörű színeit. Hűvösvölgy villamos végállomástól indultunk, fel az erdőben, majd a "sárkányrepülő térre" érkeztünk. Hivatalos neve ennek a Hármashatárhegy, de én mindig így emlegettem. Onnan elindultunk az ismeretlen katona sírja felé, és a szép erdei szerpentinen érkeztünk az Oroszlánsziklához. Ott elcsavarogva a végállomás az Árpád-kilátó lett, s onnan leereszkedve már a városhoz értünk. Feleségemmel és a lányokkal mentünk végig ezen a közel 10 km hosszú séta útvonalon. Már javarészt eldobálták a fák, szép őszi koronájukat, de az erdő így is csodálatos volt. Legyen ez egy tájképes, szép őszi blogbejegyzés, s búcsúztatása az idei ősznek, mely szép volt, színekben gazdag. Nagy örömömre, és megelégedésemre sokat fotózhattam e számomra - a tavasszal egyetemben - legszebb évszakot. Bízom benne, hogy sikerül kicsit átadnom a Budai hegyek szépségéből, a következő pár darab fénykép segítségével. Igen, sajnos elmúlt az ősz ...

Nyissunk utat a szépségnek ...

 Emelkedőn a nagy-rét felé

 Csodálatos az ősz

 "Sárgaláz"

 Színekben, fényekben

 Tündöklés

 Ámor nyila

 Csendbe burkolózott minden

 Még közelebb ...

 Alig bírtam magammal, annyira gyönyörű

Gombákkal is összehozott utunk

 "Sárgaláz 2"

 Szerves részei az erdőnek

 Fényárban úszott a rét

 Az oroszlán-szikla felé ...

 Érdemes hátrafordulni

 1992-ben felmásztam a csúcsra, ott ültem anno

 Irány az Árpád-kilátó

A Körszálló, a Sashegy. Buda felé tekintettünk a kilátóból

Kellemes késő őszi kirándulás volt ez, mely mindenkinek jól esett. A lányoknak is tetszett, sok családi fotó is készült ezen a napon. Szerettem volna gyalog visszajutni Hűvösvölgybe az erdőben, de valahol nem fordultunk el időben jobbra, így maradt a nem tervezett Árpád kilátó végcélnak, ahonnan igen meredek úton ereszkedtünk le a 11-es busz végállomásáig. Kis kerülővel eljutottunk az autóhoz, mely Hűvösvölgyben várt ránk a Szipka utcánál, ahol e csodás erdő enged be minket kapuján ...

Budakeszi arborétum

Nem is olyan régen nézelődtem a Facebook-on, és egy érdekes hirdetésre bukkantam. Budakeszi Arborétum megnyitottunk ... Pillanatra elgondolkodtam, hogy Budakeszi arborétum megnyitott ? Aztán hirtelen leesett a tantusz, hogy más a Budakeszi vadaspark, és más a Budakeszi arborétum. Ez utóbbi egy friss találmány, a Telki út mentén, ahol is egy közel 30 hektáros területet alakítottak át a széles közönség számára látogatható arborétummá. Kezdeti stádiumban van még a hely, részben hiányoznak a tájékoztató táblák, de a bejárat, és az egyik legszebb hely, már infrastruktúrát kapott. Kedves fogadtatásban volt részünk, mikor megváltottuk jegyünket, és már indultunk is útra az erdő sűrűjébe, ahol továbbra is az ősz volt a téma. Örömöm határtalan volt, mert az ősz és a tavasz a kedvenc évszakom, pláne fotós szempontból tekintve. Tényleg nem tudom másképp mondani, begőzölök, ha meglátom bontakozó színeit ... Figyelem az időjárást, várom a pillanatot, és irány fotózni. Az előző blogbejegyzés a Budakeszi német katonai temetőről szólt, s ezen bejegyzés képanyaga is szintén azon a napon készült, nem is oly messze az előző helyszíntől. Nem is szaporítom tovább a szavakat, jöjjenek a képek, úgy is az a lényeg ...

 Farönk és moha

 Csendbe fordult a nyár ...

 Kicsiny tó az erdőben

 Innen lehet mozizni

 Levél mozaik

 Ezer csoda ...

 Rá ne lépj a kicsinyre !

 Bordó füzér

 Gyönyörű nekem ...

 Átlóban, ékességben

 Avarban söprögetés után

"Fedezékből nézve "

Itt is előkerült a kis Sony, próbára tettem képességeit. Nem csalatkozom benne, ha minimálisan fényhez jut a kis KIT objektív. Videók is készültek, ha érkezésem lesz összevágom majd kisfilm formájában. Ebben az arborétumban, csak a kis tónál majd egy órát töltöttünk el, pedig alapterülete nem nagyobb 40 x 40 méternél. Tán még annyi sincs. Mégis oly varázslatos, annyi és annyi témát ad, hogy nem győztem megálljt parancsolni magamnak. Felülnézetből rácsos szerkezetű úthálózatában könnyen eltévedhetünk, de megéri addig menni, amíg csak lábunk bírja, mert a dús mohaszőnyeg, amin járhatunk, nem mindennapi látvány és érzés ...

Velem jött ő is, következzenek a vele készült képek

 A Sony sem panaszkodhat a színekre

 A 16 mm-be, még APS-C érzékelőn is elég sok minden belefér

 Ahogy az ég kékje is

 A kis híd

 és a nyugodt vízfelszín csodája

 Sokat látott hatalmas fa tövében üldögélhetünk

egy akkora réten, aminek az 1/8-a sem fér egy képre

Tavasszal és ősszel, de árnyékával a nyári napokon is csodás élmény lehet ez az arborétum. Örülök, hogy az első látogatók között lehettünk, és nagyon köszönöm azt a napot, a feldolgozhatatlanul szépséges őszi színekért, a friss levegőért, és minden ajándékáért ... Az ősz nem áll meg, lesznek még őszi fotók. Én nem tudom megunni.

Ősz, kegyelet, elmúlás

Budakeszi felé az út mellett található a német katonai temető, mely ősszel díszes ruhába öltözik, s minden évben fotózásra késztet. Nem kifejezett természetfotós helyszín, bár a Szajkók, a gébicsek, sőt még a királykák is gyakran mutatkoznak rendezett területén. Az őszi színek garantáltak errefelé, s magával ragadó minimalista, rendszerbe fordított szépsége. Érdemes bemenni, megcsodálni gondozott szépségét, színeit. Idén is készült itt pár fotó, melyeket ebben a blogban szeretnék megmutatni. Két géppel mentem, a Nikonnal, és a Sony a6000-el. Mindkettőt másért szeretem, de a blogbejegyzés gerincét adó képanyag a Nikonnal készült. Tegyünk egy sétát, csodáljuk együtt az ősz utolérhetetlen szépségét !

 Rögtön a bejáratnál tetten érhető a gondos munka

 Jelkép. Az út vége ...

 Végül a hit marad ...

 Napfény festette színek

 Látvány és geometria

 Színorgia

 Megkapó

 Színek és színek

 Textúra

 Fiatal Tövisszúró gébics érkezett az erdő felől

 Életfák. Minden fatörzsnél egy-egy névtábla

 Tisztelet a halálnak

 Naptüzében a termés

 Nem bírok magammal, ha eljön az ősz

 Megszámlálhatatlan árnyalat

 Színeim ...

A Sony Alpha 6000 főleg jövőre tölti majd be szerepét, amikor is beszerzem majd hozzá a legendás manuális objektíveket. Addig is szívesen viszem magammal, hogy összeszokhassunk, megismerhessem lelkivilágát. Ezen gyakorlat-sor része ez az alkalom is, ahol kipróbáltam, hogyan mutatja meg kedvenc évszakomat ...

 Szép napunk volt

 Nem sokkal a fejem felett, az egyforma magasságú fák

 Koronán bukdácsolt a napfény

 Sokat segít a kihajtható kijelző ...

 Zöldből sárgába

Tetszik nekem ez a hely azért, mert bár a rossz és végül vesztes hatalom, tehát a német katonák zsoldosainak állít emléket, de halálukban válnak ők is halandó emberré, ugyanúgy áldozatokká, mert rettegésben élve hajtottak fejet a parancs előtt. idegen földön, geometriai pontossággal eltemetve fekszenek, távol a hazájuktól, távol egykori szeretteik sírjaitól. Nemes dolognak tartom, hogy messze földről fizetik e temető gondozását, a visszamaradtak leszármazottjai.

Itt tényleg békére leltek a katonák ...