Nem vittem túlzásba a fotózást tavasszal több okból, de leginkább a kerti munkák okán nem. Ellenben bejártam a környéki kedvenc helyeket, azokat amit még nem kerítettek be az urak. Találtam amit találtam, ezekből a képekből fogok válogatni. Az egyik alkalommal délelőtti napszakban mentem, míg a másik történet egészen korahajnalban zajlott. Láthatóak majd a képek, hogy fényből akkortájt nemigen jutott a gép érzékelőjére. Csak ilyenkor bánom, hogy a vázam nem FullFrame, mert az ISO-t az FF bizony jobban bírja. Másrészt viszont az 1.5x crop nekem jól jön, ha cserkelek. Nem lehet mindig lesben ülni, és a csipát is kifotózni a madarak szeméből. Jó kimenni. Örömömre szolgál, hogy lakóhelyem külterületein, illetve azoktól 10 km-re egyaránt látható gyurgyalag, búbos banka de még szalakóta is. Kiváltképp örömre ad okot, hogy Száron költ is egy szalakóta pár, így már nem csak vonuláskor lehet találkozni ezzel a fajjal. Azért az nagy attrakció, hogy a teraszomon ülve, hallom a gyurgyalag jellegzetes "prütty-prütty" hangját ... Egy szó mint száz, nézzük mi jutott ezen a két soványka alkalmon ... Mutatom is a fotókat. (Van köztük mobilos is, látható a képarányból, hogy melyek azok)
Vasztély - Télizöldes felé, kedvenc kis utamon ... Itt ettem meg a reggelimet
Az út végén, jellegzetes kultúrtáj
Érdeklődő volt ez a ló. Pár fajtásával, az akácos szélén rohangáltak dobogva
Azért ez minden év és napszakban gyönyörű ...
Útjaim során soha nem hagyom ki a horgászvizet
Az itteni élővilág annyira vad, hogy az embert egyáltalán nem tolerálja
A tó másik végén félóra egylábon állás következett
Feljebb az erdőben vettem észre ezt a pofás kis odút. Meglep, hogy nem lakik benne senki ...
Tavaly még azon az úton ott a távolban, le tudtunk menni a völgybe.
Idén már elkerítették ...
Ez a löszfal, régebben gyurgyalagoknak és borzoknak adott helyet ...
Nem tudom, hol vannak évek óta ?!
A rovarvilág is kezd magához térni, a nehezen induló tavaszban
Kenderike énekel a Mini-Toscana szélén ... Innen idén már nincs tovább út.
Mindenütt kerítés egy natura 2000-es gyepen !
Nem tudom, hol fogok fotózni ...
Borongós lett az idő, ahogy a kedvem is. Az ölyvet nem zavarta
Eltelt a délelőtt, megérkezett a fény is ... A közeli réten szedegetett a szürke gém
Másik témám a Bicske - Máléhegy környéki hajnali fotózás. Ahogy mentünk előre a nyár felé, egyre korábban kellett indulni, hogy még napkelte előtt odaérjünk a tett színhelyére. Ez az, ami korom előrehaladtával - bár soem volt ez erősségem - egyre nehezebben megy. Most megtettem, és irány hajnalban, szedtem is a sátorfámat. Egy reggeli kávé, és gyors öltözés után, már ültem is az autóba. Igen közel van a terület, így bőven az első fények előtt oda is értem. A köd látványa őszintén kárpótolt minden szenvedésemért, de sem a telefon, sem a DSLR nem adja vissza TELJESSÉGGEL azt a misztériumot, amit az emberi szem dinamikatartománya látni enged. Azért csak-csak megpróbáltam megörökíteni a reggel első pillanait. Meglepően népes állatsereglettel, és mekapó pillanatokkal ajándékozott meg az ébredés.
"Bíborfolyó"
Ezt az érzést nem lehet lefényképezni !
Ragadozóéknál is indul a nap ...
A felkelő nappal szemben
Jobbomon barna rétihéja pár kezdte a napját a nádas tövében
Kócsag és ölyv egy képen, egy pillanatban
Elszemezgettünk egymással. Ő ott, én meg itt, a bálák mögül ...
Alig fordultam kicsit jobbra, máris megpillanthattam a regelijét kereső őzet
Találkozó a hajnali szürkületben
A domb tövében lévő földeken, már kicsit több fényben
megleptük egymást ezzel a fácánkakassal
Pár méterrel arrébb kezdődött a bújocska ezzel a kislánnyal
Ennyit engedett, mégis hálás voltam.
Az ISO még mindig az egekben ... (Erős vágással)
Hangos énekest csodálhattam a bokrok tövéből ...
Ha vadász volnék, legalább 8 nyulat és 5 fácánt lőhettem volna autóból !
Érdekelt volna, hogy kinek a lakása ez ...
Idős héja figyelt kérdőn, vajon mit is akarok tőle itt a semmi közepén ?!
A keresőben igazi csoda volt a látványa
Ez pedig egy werk-fotó, telefonnal a Nikon kijelzőjéről.
Ritkán vétek ilyen hibát, de ezt a képet válogatás közben véletlenül letöröltem :-(
Vörös vércse is akadt, akit viszont ezúttal nem tudtam jobban megközelíteni
Másnap Szárra mentünk kutyázni
Ez a gyönyörű lepke pihent
Legnagyobb szerelmem ez a vidék. Ezernyi értéke elvarázsol
Ezt az odút két éve raktuk ki
Egyelőre üres, pedig banka mozog a területen
Ezek után ismét szünet következett a fotózásban, de ha május,
akkor Apaj ...
