2016. február 1., hétfő

Szentendrétől a Váci révig

Téli vízimadár-vendégeinket kutatom, s bár "nagy helyekre" nem jutunk el, azért csurran cseppen nekünk is - amatőr madarászoknak - ez meg az. Bár nem állunk melles csizmában fél napot a vízben, és nincs hely valami víz mellett, ahová lest építhetnénk, és még látogathatnánk is, azért egy-egy fajjal gazdagodott ezen télen is a vízimadár fajlistám. Idén sem fotóztuk ki a csipát a vízi szárnyasok szeméből, de rengeteg kedves, örömteli pillanat várt ránk. Vízszintből, lesből fotózott képekre szerintem öregkoromig várnom kell, de akkor meg majd nem tudok lefeküdni hason a földre, s pláne felállni nem, de ez az élet c. dolog már csak egy ilyen ... Szabadulni ez úttal sem tudtunk, s nem is akartunk a Dunától. Van nekem egy nagyon kedves ismerősöm, aki mint máskor is, mondjuk úgy erősen megmotivált, hogy a mi legnagyobb folyónk partjain bolyongjunk. Hallgatok én a tapasztaltakra, és elindultunk szép meséi után. Én nem csalatkoztam most sem ...

 Szentendre első ajándéka

 Nagy kört leírva távozott ...

 Nem engedett közelebb a kis Jégmadár

 Nagy toccsanással csapott a vízbe, s ült vissza a kusza faágak közé

 Az ártéri erdőben is zajlott az élet, Nagy fakopáncs,

 és kedves Őszapó dolgozott

 Szeretem az ilyen büszke halált halt fákat

 amelyek a jelek szerint, izgalmas élőlénynek adnak otthont ...

 Ez, és ilyen szép hangulatok vártak ott ránk ...

 Visszamentünk jégmadarazni, de az egykedvű récék fogadtak

figyelt minket ez az öreg colie is ...



Miután végigsétáltuk a szentendrei rövid partszakaszt, s láttuk, hogy elrepült az idő, irány az autó, és a Tahitótfalun át, a Bodor major mellett megérkeztünk a váci révhez. Onnan megint a Duna partját követtük, vízimadaras élmények után loholva. Hideg szél fújt, nyitott víznél, eléggé kellemetlen érzés ez. Szélvédett hely nem volt, de messze elláthattunk. Olyan napszakban voltunk, amikor csak "tranzit forgalom" keretében találkozhattunk madarakkal. A többiek, fotózhatatlan messzeségbe rejteztek. Mégis, meg fogom mutatni ezeket a képeket, mert kedvesek nekem. Végigverekedtük magunkat az őserdei dzsindzsában, miután kiderült, van út a parttal párhuzamosan, 50 méterre a víztől ... Na majd legközelebb már lesz eszünk.



 Szemben a Váci templomtorony

 Kormoránok húznak ...

 A zátonynál Barátréce várt minket

 Erdőben az egyik fán

 Ellenfényben ugyanekkor

 Nagy bukó röpte

 Kontyos réce pár

 A hím parádézik éppen

 Tőkések húznak a messzeségben (200 méter kb.)

 Süvöltő tojó (itt szebb, mint a hím)

 És az "ura" :-)

Kerceréce pár a váci révnél



Vízimadarak ... Ez a téma megfogott már Apajon is, mikor a magaslesből kitekintve előttem húzott el az Üstökös réce. Víz és madarak. Örök szerelem marad.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése