A közismert angol-parkba nyitásra érkeztünk. Igazi fényeket korábban találtunk volna, de sajnos télen 10:00-kor nyitnak. Azért mindig bevallom magamnak mikor megérkezünk, hogy bár sokszor jártunk itt, mégis nagyon szép a hely. Elegendő időt eltöltve a fák között, megnyílik az erdő, megmutatják magukat a patakok, és ahogy idén is, a tavaszba fordulás első pillanatában, a hóvirágok, és egyéb meglepetés virágok ... A bejárattól jobbra fordulva, már kívülről tudjuk az utat. Rövid séta után szemünk elé tárul a sokféle hóvirág végtelen mezeje, ahol kedvünkre hasalhatunk a remélhetőleg szép fotókért. Jót mosolyogtam a többi fotós kollégán, ahogy oldalt fekve, hason fűbe érő állal fényképeznek, majd szépen térdre rogytam én is, végül hasra, felvenni az ilyen esetben kötelező harci pozíciót. Vittem a szeretett körlámpámat, de nem volt rá szükség. Kellett variálni a beállításokkal, hogy ne égjenek el a képek, de igyekeztem ezt megtámogatni árnyékosabb helyen való fotózással. Nem érdekelt, hogy a hátam mögött vadidegenek lépdelnek csodálkozva fetrengésemen, csak elmerültem a fehér hóvirágok végtelen tengerén ...
 |
| Első hasalás ... |
Tamron 90 f2.8 Di macro
Tágabb világ
Hóvirág szőnyegen ábrándoztam
Családban marad ...
Miután tényleg hülyére fotóztuk magunkat hóvirágból, elindultunk más témák után kutatva. Már a hóvirágok előtt is kiszúrtam több madáretetőt, melyek piszkálták fantáziámat, és persze azonnal meg is álltunk annál, amelyik a legközelebb esett hozzánk. Szén, kék és barátcinege látogatta ezt az etetőt. Jó érzés volt itt fotózni őket, ahol nem takar minket jótékonyan az itatós les reflex-üvege. Más érzés ez. Szabadabb, természetesebb. Hallani a madárszárnyak suhogását, mikor elröppenek, izgalmas élmény.
Megnézett magának
A barátcinege óvatosabb, de az éhes pocaknak parancsolni ő sem tud
Bár nem szokás kis mélységélességgel ilyesmit fotózni, nekem tetszik.
Fotós barátom érdeme, hogy a sok meddő séta után, rátalált erre a téltemető mezőre. Hogy lenne meddő séta a kert más része ? Úgy, hogy kiírták az indexre a hóvirágok nyílását, és ideözönlik a sok fővárosi .... aki még itt is az iPhone-ját nyomkodja. Nagy köveket hajigálnak a tóba, és üvöltenek. Már majdnem megvolt a régen óhajtott Ökörszem-fotó, de elzavarták. Szóval szép volt a kert, meg minden, de a látogatók - akikből az intézmény él - tesznek róla, hogy minden élőlény elmeneküljön.
A látogatók észre sem vették ezt a csodás virágot
Nem láthatták közelről, hogyan bújik elő a hideg földből
Miként örül az első napfényeknek
Valahol ott ébred az idei év ...
Remélem sokan értékelik, hogy a park megújult
Megfogott a látvány. Persze lehet, hogy csak nekem testzik
Ezzel a látvánnyal búcsúzott a még jegét dédelgető tó-park
Csak közel hajolva, csak a földön csúszva láthatjuk meg az igazi részleteket. Bemocskolni a ruhát egyenlő a lehetőséggel, hogy beleláthassunk a talajlakó virágok életébe. Csodás illata volt a földnek. Orromban őrzöm, míg újra bele nem szagolhatok a zöldbe.