Nem tudom mik a játékszabályok mostanság, a Kopaszi-gát háza táján, már ami a fotózást illeti. Sokaktól hallottam, hogy nem lehet a park területén fotózni, mert oda kérem sok pénzt invesztáltak, és vissza kell jönnie a befektetésnek. Megértem én ezt talán abban az esetben, ha esküvői képeket készítenék, de én madarakat, természetet fotózom. Így gondolkodva mentünk be a területre, mely a 90-es években elég jó madarász-terepnek számított, és a senki földje volt. Itt láttam életemben először Süvöltőt és Zöld küllőt, ezért kedves hely ez nekem. A part felé húzódtunk, már rögtön a bejáratnál, a vízi rendőrség felé. Kis szerencsével a hajó környékén Jégmadarat láthat az ember, de ez úttal nem találkoztunk vele. Igyekeztünk végig a parton maradni, a lehető legközelebb a vízhez. Rengeteg szép dolgot láttunk, és senki nem kötekedett velünk, hogy milyen alapon fotózgatunk ?! Bizton állíthatom, kidumáltam volna magam, mert nem szeretem, ha publikus területen korlátoznak.
Dolmányos varjú les falatra, etetés közben
Reggeli napfürdő a deres parton
Közel engedtek, élvezték a napfényt ...
A gát túloldalán, ahová nem jutnak be a lapos téli fények
olyannak látszott minden, mint ha tél volna
mert havat idén alig-alig láttam
Szétszórta a tél a gyémántokat
Miután végigsétáltunk a jeges parton, és eleget gyönyörködtünk a téli látványban, útunka a gát vége felé fordulva, újra a napos oldalon folytattuk. Figyeltünk a fákra, bokrokra és a vízre. Halovány, gyenge felhozatal volt tollas barátinkat illetően, de amire lehetett lecsaptunk. Valahogy a madárhangok is eltűntek, ahogy a leesett kevés hó is, idén.
A Tengelicet nagyon lefoglalta ez a gombóc ...
Szép Zöld küllő fotó is lehetett volna, ha a futó, aki látta, hogy fotózunk, nem zavarja el
Kiértünk a sziget végére ...
Barátrécék (egyet kivéve)
Dankasirály várja jussát
Ragadozó fotók helyett ...
Érkezés
Fééééééééééééék
Miután kigyönyörködtük magunkat az etetés szépségeiben, a táplálékért marakodást nézve, elindultunk visszafelé, egészen a víz mellet maradva. Igen sok madár mozgott a susnyásban, de fotózhatatlanul. Ellenfény, ezer és ezer belógó ág, mégis jó volt nézni őket.
Akik értenek hozzá, azoknak képeskönyv ...
Egy tűzcsap alatt a víz játéka
Nem tudom meghatározni, de bukott érte
Ők még mindig ott napoztak a parton ...
Persze hová is sietnének
Köztük volt, ez a hibrid, vagy színhibás réce
Csodás színekben ...
Körbesétálva a Kopaszi-gátat, fotókkal gazdagodva indultunk tovább. A kelenföldi erőműnél le lehet menni a partra a kifolyásnál. Érdekes a folyó víz, és a sziklák játéka. Bele tudtunk temetkezni a részletekbe, s akadt lehetőség táj-fotózni is. Eleinte türelemmel kellett tűrnünk, hogy mások is vannak ott, de még azt is, hogy szinte szánt szándékkal álltak bele a fotóinkba. Úgy fél óra elteltével felszabadult a terület, és elkészíthettük vizes képeinket. Ez a vízkifolyás számomra sok örömet adott, gyönyörködtem szertelen habjaiban hosszú perceken át. Kerestem a témákat, és elszaladt a kezem, pedig egyszerű és nem gigantikus képződmény ez.
Jó szögből fotózva senki meg nem mondaná hol készült ...
Részletek és nagy területek váltották egymást a keresőben
Talán napfelkeltében is fotózok majd itt egyszer
Sirály kereste betevőjét kitartással
Ez a nap is megadta mind azt, amit a zsúfolt főváros egy nyugodtabb Dunai szakasza nyújthatott. Jó volt indulás előtt megnézni a képeket a gépen, ülve az autóban, feltöltődve sok szép élménnyel. Ezek a pillanatok tudnak többek közt kárpótolni az egész heti küzdelemért. Ilyenkor kicsit visszatér a hitem abban, hogy hagyott magának az ember némi látnivalót ezen a sárgolyón, amin elmerenghet, amit megőrizhet magának fotókon. Szeretem a Dunát.