Valamikor, még az előző évszázadban, sőt évezredben, 1989 őszén kerültem kapcsolatba a madarászattal. Tagja lettem a Magyar Madártani Egyesületnek, és életemet, érdeklődésemet erősen meghatározó élményekben volt részem. Madarász suli, egyesületi diavetítések a Nemzeti Múzeum előadótermében, gyűrűző tábor, barátokkal, madarászokkal sok-sok madarászat, kirándulás.
Volt egy távcsövem, egy monokulár, már a márkájára sem emlékszem, nagyon kis kezdetleges eszköz volt, de mindig lázba hozott, amikor megjelent a kis körben, valami madár. Vettem a Pettersson madárhatározót, meg a terepszínű gatyát, és útrakeltem ... Aztán lett egy 8x30-as rendes távcsövem, és szóval madarász lettem. Nem olyan aki elkapja, és eladja, hanem aki megfigyeli, és örül neki.
Szerettem volna megörökíteni amit látok, és egyszer- hatalmas ajándékként - kaptam egy Zenit fotopuskát, és fotóztam vele (inkább hagyjuk a képeim minőségét) egy Vizirigót a Pilisben ... Döbbenetes volt az az eszköz. 300mm. Fel sem fogtam akkor még. Nem tanultam meg igazán használni. Maradt a madarászat, a gépet eladtam.
2003-ban lett először digitális gépem, egy kis Canon PowerShot A520 személyében, aminek nagyon sokat köszönhetek. Volt később egy A570 IS típusú is, ami igen sok lehetőséget nyújtott egy kis variálgatásra az értékekkel, módokkal. (Av, Tv, Manual, Macro, hosszabb expók, és egyéb finomságok)
Eljött az ideje, hogy az ember, ha már fotózgat, szeretne egy kis igazi DOF-ot, szeretne B záridőt, és esetleg, az optimum és funkciók alapján szétválasztott objektíveket (nagylátószög, teleobjektív, makró objektív), és elkezdtem nagyon spórolni, túlórázni, míg nem sikerült vennem egy Olympus E-510 + 14-42 mm + 40-150 mm double kitet. Ezt a szettet tovább bővítettem egy Zuiko 35mm makró, és egy Zuiko 9-18 mm nagylátószögű objektívvel, és egy Metz vakuval. 2008 januárjától 2012 májusáig szolgált.
Elfáradt az Olympus, szerettem volna kicsit gyorsabb (követő) AF-et, kicsit gyorsabb, és precízebb gépet kisebb zajjal, magasabb ISO-val, és a 4:3-ról a 3:2-ed felé fordultam. A szorzó is nem 2x-es, hanem végre 1.5x-ös volt, ugyanannyi MPx-en. És ennek nagyon örültem. Így 2012 májusától, az 5 éve épített, teljes Olympus set-et eladva, végre egy Nikon D90-et használok.
Mind a mai napig ez jelenti a kikapcsolódást számomra, az egész heti IT munka után.
Fotózás - természetjárás.
Ezért szól erről ez a blog.