Elmúlt a Karácsony, immáron 2012-ben is. Az ünnep a családé. Ez idő alatt semmi blogírás, semmi fotókidolgozás (mert hogy a LightRoom az kidolgozás), és ez így van jól. Remélem mindenkinek szépen telt az ünnep, s abban is bízom, hogy sikerült kicsit leállni, megállni. Szükségünk van erre.
Még jóval karácsony előtt, december 16.-án kivittem a lányokat a Dunához, hogy egy kicsit megbarátkozzanak a rikoltozó sirályokkal. Megismerjék hófehér szépségüket, s felfedezzék ezen madarak csodálatos intelligenciáját. A sirályokkal nem törődnek az emberek, mert a hidak körül, a vízbeömlő nyílások tövében úgyis ott repkednek fáradhatatlanul. Nem nagy kaland. Látjuk őket az Erzsébet-hídról, ezer és ezer van belőlük ...
De vajon tudjuk-e, hogy mennyi sirály faj repked akár csak városi környezetben, s tudjuk-e, hogy a Danka sirály (Larus ridibundus) nemzedékei között is micsoda színeltérések vannak ?! Figyeltük-e őket közelebbről, s megtapasztaltuk-e milyen is az, amikor 3 méterre repkednek ? Hallottuk-e szárnyaik halk suhogását ? Ha nem, akkor érdemes magunkkal vinni -így a hideg téli hónapokban- egy kiló kenyeret, melyet felcsípkedve darabokra szétszórunk, és kezdődhet is a felfordulás !
De vajon tudjuk-e, hogy mennyi sirály faj repked akár csak városi környezetben, s tudjuk-e, hogy a Danka sirály (Larus ridibundus) nemzedékei között is micsoda színeltérések vannak ?! Figyeltük-e őket közelebbről, s megtapasztaltuk-e milyen is az, amikor 3 méterre repkednek ? Hallottuk-e szárnyaik halk suhogását ? Ha nem, akkor érdemes magunkkal vinni -így a hideg téli hónapokban- egy kiló kenyeret, melyet felcsípkedve darabokra szétszórunk, és kezdődhet is a felfordulás !
Szóval, mikor kiértünk a Dunapartra Lágymányos környékén, az üres töltést találtuk csak. Egy-két kóbor dolmányos varjú keresgélt mindössze a kövek között, és a víz felett távol szált csak egy magányos sirály. Egy percig sem keseredtem el, mert tudtam, hogy a távolból érkező, és előttünk megforduló úszáj hajócsavarja, úgyis felkavarja a vízet, és megérkeznek majd a rutinos fehér szárnyasok, kiszedegetni az apróbb halakat ... Így is történt. Aztán a hajót elhagyták, hogy megfigyeljék, milyen zacskóval zizeg ott a parton, az a három kétlábú, amely nem tud repülni ?
Pár kenyérdarabot dobtunk csak el, és meg is érkezett az első.
Danka sirály Larus ridibundus
Piros lábáról, szintén piros, fekete csőrvégéről, fülénél található fekete foltjáról biztosan felismerhető. Szárnyvégei feketék. A vizet egyre többen kémlelték, mert láttak úszni rajta valami olyasfélét, amely, amit a zacskós emberek dobáltak el. Talán nekünk ? Gondolhatták ...
Ez már egy öreg példány ...
Az első falat kenyerek hozzánk közel értek földet, s bár tudjuk, hogy a barátságtalan időben kevesebb a táplálék, s hogy minden állatot hajt az éhség, ezek a madarak nem akartak leszállni a falatokért. Dolgozott bennük az ösztönös a félelelem, a túlélést jelentő távolságtartás kényszere. Nagyon jól van ez így, ez menti meg őket, ahogyan a varjakat is a kézlendítésre való azonnali elrepülés. Megkezdődött a türelemjáték. Gondolkodtunk, mi lépjünk-e hátrébb, vagy messzebb dobjuk-e magunktól a kenyérdarabokat ?! E két dolog kényes egyensúlyával játszva csalogattuk őket egyre közelebb és közelebb ...
Elsőéves (juv.)
Viszonylag közel, le is szállt a sárgalábú, ahogy én hívom. Még óvatlan, és rettentően kíváncsi. Fiatal, elsőéves madár. Lassan totyogott közelebb a falatért. Mikor megállt, hátrébb léptünk, és így játszott egymással a mindent uraló (?) ember, és a túlélésért küzdő állat. Felgyorsultak az események, egyre többen, és többen jöttek, viaskodva egymással egy-egy falatért ...
Na ezt elkaptam, csak ne akarnák folyton elvenni ...
Na nézzük csak mit lehet lenyúlni, és kitől ...
Mint mondtam, nem csak Danka sirályok lakják a vizeket, hanem, ha jobban körülnézünk, komolyanbb, pontosabban ritkább sirályfajokkal is találkozhatunk. Az átlagos termetű és röptű sirályokhoz képest, bölcsebbnek, higgadtabbnak, és nem utolsó sorban nagyobbnak látszik az
Jó fél órát töltöttünk el a madarak társaságában. Engem lenyűgöz szépségük, röptük, mely olykor mozdulatlan suhanás, majd hirtelen irányváltoztatásba átcsapó rezdülés. Fehér tollaik, szépen érvényesülnek, a szürkés-kék téli háttérszínek, de a kék víz felszíne fölött is. Hangjuk sokak számára nem több, egyszerű vernyogásnál, de nekem mindig a vízet idézik, és a tér-élményre emlékeztet, mely annyira hiányzik a VII. emeleten.
Szépen sorban, jóllakottan
Büszkén a szigeten
A jövő reménysége ...
Gazdagabbak lettünk azzal a tapasztalattal is, hogy ilyenkor télen, a kevés fény ellenére is készíthető jó fotó, ha feltoljuk az ISO értéket 1000 fölé, és nagy rekeszt választunk, azaz F4, F5.6, F6.3. A nyugodtan álló madarakhoz elég az 1/250-es záridő, de amelyik repül, azt 1/500 1/640-es értékkel érdemes fotózni, ha kimerevített képre vágyunk.