Szombaton reggelre -mint általában- most is fotózást terveztünk. Kinézve az ablakon, a szemerkélő esőt látva, kicsit későbbre tettük az indulást. Bevállaltuk ezzel a dagonyázást, mert az elmúlt napokban eléggé gazdagon esett errefelé. Elintéztünk egy vásárlást, majd 10:30 körül kiérkeztünk a tett színhelyére, melyet én csak Tündérvölgynek nevezek. Egy gyönyörű tisztás ez tulajdonképpen, erdővel, kisebb dombbal szegélyezve, mely rétnek szélén patak fut. Megtalálható elég sokféle élőhely itt, ezen a nem is olyan nagyon nagy területen ... Most a tavasz első virágait, hajtásait kerestük, Hóvirágot, téltemetőt, vagy bármi, ami kifejezi a tavasz első szárnybontogatását. Ezeket ugyan nem találtuk meg (az erdőbe nem mentünk be), de találtunk tájkép és rengeteg makró témát, mely utóbbinak én kiváltképpen örültem ... Olyan laposkás, szürke fényeink voltak, eső előtti borongós idő, de mégis jól éreztünk magunkat abban a három órában, amit ott töltöttünk. Ahogy a rét felé haladtunk, már sorakoztak is a kedvenceim a fák ágain
Nagyon szeretem hosszasan nézegetni a tölcsérek karimáját
Erre mentünk be a rét felé
A terület baloldalán, most bővizű patak csordogál
Szemben elég magas domb, majdnem hegy húzódik, szép színátmenetekkel
Ezt a dombot körbe lehet kerülni, megmászni nem nagy erőfeszítés
Sorban és sorban jöttek egymás után ezek a gyönyörű faágak
Majd hirtelen a mező kellős közepén az elszáradt élet fogadott
Lepakoltuk a táskát, és közelebb hajoltunk a mohákhoz
A részben kéreg nélküli faágon is ott voltak
De a mohaágyon is elterpeszkedtek
Ugyanott, ugyanekkor az első rügyek, melyek a tavaszt ígérik
Bevallom, nem értek a mohákhoz, de ez is egy mohafaj lehet
Pár méterrel arrébb, újra az elmúlás látható
Utunkat folytatva, a völgy és a tisztás hátsó része felé mentünk, amely talán a legrejtettebb mind közül ott. A patak elbújva kanyargott, de csobogása elárulta őt. Környezete vízpárás, nyirkos, ennek következtében, az 50 éve ott hagyott betontörmeléket is visszahódította magának a zöld. Egyszerűen beizgultam attól amit láttam. Elmondhatatlan, legalább egy 10x15 méteres területen, mint ha mohát öntöttek volna a felszínre. Ilyen szuper zöld csak a Gyűrűk urában van, és itt. Úgy hasaltam le a betontörmelék tövébe, mint egy kisgyerek, aki autót tologat a szőnyegen.
Ilyen és ehhez hasonló látvány tárult elém
Ez a csiga egy mohával borított kövön feküdt. A követ kiemeltem kissé a fényre
Legalább 25 percet töltöttünk el, azon a 10x15 méteren, a legkülönfélébb szögekből fotózgattuk a mohát. Minden szemügyre vettünk, de nem szeretnék a közel azonos mohafajokból ide 3-4 egyformának ható képet betenni, így ez a csigás érdekesség a befutó ...
Visszaindultunk a réten, már csak azért is, mert még jobban elmentek a fények, és mert időnk is véges volt az nap. Ez úttal már a tájra koncentráltunk a mohák helyett. hatalmas a tér, kipróbáltam ezt-azt, készítettem érdekes fotót, egy kietlen talajon, a domb oldalában küzdő fáról ...
Még a fa előtt szeretném megmutatni ezeket kecses vonalakat ...
És a rügyeket, melyek türelemre tanítanak a tavaszt várva
Visszasétáltunk a patak mentén
Közeledve ahhoz a fához
mely mint ha egy másik bolygón küzdene az életéért
Ez az a hely tehát, amelyik minden évszakban más-más arcot mutat, ahol Hollókat, Kakukkot, Őzeket láthatunk, ami tavasszal tele van virágokkal, ahol mindig remélhet az ember egy-egy meglepetés madárfajt ... Szeretek ide járni, a családomat is gyakran elhozom. Varázslatosak a gombák-mohák, és a pasztell-színben meghalt megannyi tavalyi mezei kóró, bogáncs és egyéb növény, melyekhez nem értek. Érdekes a szemnek szivacsszerű vízet megkötő moha-gomba, és a foszlásig száradt és fagyott látnivalók együttese, egy ilyen helyen, amelynek ezer arca van, minden évszakban, évről-évre.