Az év utolsó napján, fotóstársammal kimentünk a leshez, hogy megnézzük mi a helyzet. Karácsonykor a mag és éléstársat, feleségemmel tisztességesen feltöltöttem minden földi jóval. Így megalapozott volt a remény, hogy sok madárral találkozhatunk. Rátettünk még egy lapáttal, új cinkegolyókat aggatunk a beülőre, volt alma, dió, hántolt napraforgómag, így nem volt más dolgunk, mint megszabadulni az üvegre ülő párától, és várni a kis drágaságokat. Állandóan hallottuk a les körül az őszapót, egészen késő őszig, de a Süvöltő tojó is hamarabb bejött, mint az említett faj. Bosszankodtam is, mert a panelház VII. emeletén kinézve is láttam őket a szemközti bokorban. No de most, végre megtört a jég ... Laza 3 órás kockára fagyás során, a következő fotókat sikerült elkészítenem:
Őszapó
Széncinege
Barátcinege
Vörösbegy
Csuszka
A meggyvágó idén nem hajlandó szép háttér elé ülni
 |
Kékcinege
Benézett hozzánk a Mezei veréb is
 |
Gombolyag <3
Na most melyiket is ?
Sokat kellett várni, míg ide, a jó helyre ült
Ez mályvás árnyalat nagyon széppé teszi
Nagy falatokat visz ...
 |
| Elgondolkodós ... |
"kis japó"
Nagyon örültem nekik !
Végül két WERK-FOTÓ
Hideg volt a lesnél ...
Terülj, terülj asztalkám !
Avagy, dér ott, ahová nem süt be a nap ...
És megint csak azt mondhatom: Megérte odafagyni !