Szeptember végén volt szerencsém kicsit kimenni az itatós leshez, majd utána a Kána-tóhoz. Nem vártam nagy dolgokat ettől a naptól, a Kána tóhoz is csak bóklászni mentem, így nem okozott csalódást, hogy annyi lett a látnivaló, amennyit én magam is beletettem. Sokkal inkább koncentráltam a tónál a ragyogó napfényre, a meleg napsugarakra, melyek jó érzést adtak, a csillogó víz partján ülve. Ezzel a bejegyzéssel semmi más célom nincs, mint hogy képekkel meséljem el, azt a napot. Egyedül mentem, volt időm gondolkozni. Megbeszélni itt tudom veled, ahogy olvasod e sorokat, és nézegeted az ott készült fényképeimet ...
Miután rendbe raktam kicsit a lest, ő érkezett először
Míg várakozom, gyönyörködöm a vízben, és a zöldekben
A szél, felborzolja a "kedélyeket" :-)
A sz...e olyan a lesnek, mint veréb a városnak.
Amikor a madár gyorsabb a zárszerkezetnél !
Szomjúság
Egész alakos :-)
Indul a szezon
A lesben eljött a pillanat, amikor elülnek a madarak, és azon gondolkodtam, kivárjam-e a délutáni második fejezetet, vagy körülnézzek-e még a Kána tavon, ahol a vonulási időben tavaly ilyenkor például, Sárszalonkák pihentek ?! Szívem a vízhez húzott, így tovább álltam, irány a tó. Többször is körbesétáltam, ott is készült pár kedves fénykép.
Vörös vércse fogadott a lámpaoszlop tetején
A Szürke gém gyakori vendég a tocsogós részeken
Csörgőréce tojója bujkált a nádas tövében
25 méterre a túlparton, mocsári teknősök reménykedtek a fényben
Nem is hinné ezt az ember a város szélén ...
Átértem a túlpartra. Az egyikük megvárt ...
Érdekes formák, az aszfalt út mellett
Kopogtat az ősz
Sétám során kameráztam is, de vagy durva fények törték össze a képet, vagy elbújt a nap a sűrűsödő felhők mögé, és nem voltak színeim. Azért egy-két szép snitt született. Ezek feldolgozását, filmbe szerkesztését, valahogy bele kell illesztenem még az életembe.
Hálás vagyok ezért a szép napért.