Nagyon lassan haladok a képek feldolgozásával, pláne a blogírással. Ezek a fotók immáron kéthetesek, de még ha eldobom is a fotózott képek 80%-át, akkor sem végzek velük időben. Öregszem. Ritkábban is járok fotózni, más dolgom is van, elfáradok a munka után, este hazaérkezve nekem már nincs erőm, kedvem újra gép elé ülni. Szóval mostanra elkészültek a fotók, el is mesélem segítségükkel, hogyan is alakult ez a fotózás, ahol is lepkékre, bogarakra koncentráltunk feleségemmel. Nagyon örülök neki, hogy szívesen jön velem. A nagy objektívet nem vittük, pusztán egy Tamron 90 f2.8 macro, és egy Tamron 70-300 USD Vc volt a Nikon D500-on. Bőven elég ennyi. Gántra mentünk, a Vértes lábánál található réteket vettük célba, és visszafelé benéztünk a Bicskei kastélyparkba a vízhez. Szerény véleményem szerint most is sikerült néhány szép, értékelhető fotót készíteni ...
Ez a fénykép nap képe, és csoportborító is volt ez idő alatt
Azokon a réteken fotóztunk ott szemben
Jó volt kicsit figyelni az apróságokra
Párban. Így még érdekesebb
Számomra különösen szép az ellenfény
Hagyta magát tanulmányozni, figyelni
Jut hely bőven mindenkinek
Ezt tudja a Tamron 90/2.8 mm macro G3 (tán még jóval többet is)
Kipróbáltuk azt is, hogy mit lehet lőni a 70-300-al, ha az embert nem várják meg a félénk kicsinyek, és ha nincs kedvünk közel lopózni hozzájuk. Én úgy érzem, hogy ha van elégséges mosható háttér, a 6.3-as rekesz elintézi 200-300 mm-en is a szép képek ajándékát. Fotóztunk itt is párat, ezzel a nem igazán erre tervezett objektívvel, de míg nem volt makró obim, sok szép képet készítettem ezzel is.
A C betűs lepke, és egy nagy fekete faj rendre "kicsusszant a kezünkből"
de ez a faj gazdagon mutatta magát
... és megint csak ellenfényben
Rengeteg mezei virágot láttunk
Voltak köztük ott, ritkábbak is ...
Egy rét határában ... Jó volt látni, hogy dolgoznak a méhészek
Elindultunk másik helyszínünk felé, de odafelé láthattunk szép területeket, ahol nem bírtam visszafogni magam, és telefonnal lőttem pár fotót. Hozzá tartozik ez a napunkhoz, így szeretném ebben a blogban ezeket is bemutatni. Így adják azt az érzést, amit kaphattunk ...
Kicsit elmentek a fények, de ez akkor is lepkemenyország
Titkos hely ...
szívem csücske, az én "Toscánám"
Odaértünk a kis tóhoz
ahol ez a békés híd nyugtatja látványával az embert
Ha egy kicsit közelebbről szemügyre veszi az ember
rögtön megtalálja itt is az apróbb életeket
és egy-egy pillanatra eggyé is válhat azokkal
Pesze ezen csodálkoznak a kiszemeltek :-)
vagy hosszasan elméláznak azon, hogy milyen világot is élünk manapság ?!
S így egy szál magában búcsúzik tőlünk, a vízközeli élet ...
Estefelé pedig, mikor mikor még kinézünk a határba, mert a kutya is megérdemli a maga sétáját, rácsodálkozhatunk, hogy milyen jó is élni ott, ahol tavasszal repce virágzik, róka fiak születnek, ahol beérik majd a kalász, ahol a napra forognak a "sárgák", s ahol szárba szökken már a kukorica is, mindösszesen 1 km2-en.
Ez a nyár ünnepe
A téli madáretetés záloga
És a friss, lágy kenyér ígérete
Nincs, mi számomra többet adna a nehéz munkahét után ...