Az elmúlt években nagyon hiányolom a havat, de ami még rosszabb, hogy fehér karácsonyról nem is álmodhatunk. Idén - legalábbis ahol mi lakunk - eseményszámba megy a havazás, november és február között, amikor ugye elvilég télnek kell lennie. Ez az évszak csak a kellemetlen fénytelenségről, nyirkos, hideg időről szól. A sárról, a szélről, és az esőről. Gyerekkoromban már novemberben készítettük elő a szánkót, és hatalmas egésznapos programok voltak a szabadban korcsolyázással, szánkózással. Mostanság márciusban érkezik a hó, elfagynak a rügyek, és köszönjük, ennyi. Január 22-én szép havas látkép fogadott, ahogy kinéztem az ablakon. Azonnal tudtam, hogy mennünk kell, irány a Vértes ! Elhatároztuk, hogy végigmegyünk a Panoráma tanösvényen. Arra vágytam, hogy a fényképezőgép és a telefon kijelzője kékesfehérben világítson ... Megadatott. Kirándulásnak fogtuk fel, nem is vittem komolyabb teleobjektívet, csak a 70-300-at, és jött velünk a Tamron 17-35 mm. A telefon is szépen dolgozik ilyenkor, belefér a világ. Ebben a bejegyzésben a látványé a főszerep, mindkét eszköz képeit közzé teszem. Túristafotók ezek, ha úgy tetszik, de a blog fotónapló is egyben, nem csak jó fótó mutogató ... Fogadjátok szeretettel ezt az élménybeszámolót !
A vadak, rókák az utak szélén járnak.
Nincs jobb ilyenkor egy forró teánál :-)