Etető és harkályfa

 Ahogy az előző posztban írtam, túl vagyunk a nehezén. Vannak olyan munkafázisok, amikor fizikailag elégtelen egy ember, két kéz. Feleségem is lányom is segített azokban a szitukban, így itt köszönöm meg nekik munkájukat. A madárles belső és külső munkafázisai befejeződtek, de nem úgy a kültér rendezése. A lesnél madaraink táplálkozhatnak, ihatnak, fürödhetnek. Szükség van ehhez az itató medencére, egy önetetőre, és nagyon hasznos dolog egy fatörzs, melynek oldalába okosan furatok készíthetők, ahol eldughatunk egy-egy harkálymarasztaló csemegét. Az etetőt és ezt a harkályfát ki kellett ásni a régi helyükről, áttelepíteni, beásni az újra. Ez azért ebben a most tömör, vizes földbe megtenni jó kis edzésnek bizonyult. Be kellett állítani őket, ellenőrizve a lesből pozíciójukat, hogy minden jó legyen majd fotózáskor. Megtörténtek ezek is, és kutyánk sétáltatása közben került egy ideiglenes beülőág is az itató végébe. A mohaszedés és a dekoráció a jövő zenéje. A madárterelő fatörszeket is jó volna cserélni, eléggé viseltesek már ...

Az itató végében álló csüngőeper fa máshová költözik ...

Az üveg is bekerült, de annak tisztaságával még messze nem vagyok elégedett !
Ebből a szögből nem látszik, de homályfoltos még ...

Ez már emlékeztet a régi szép időkre :-)

Nézzük, milyen bentről ! Útban van az a kis fa, kell a tiszta háttér
A moziélmény viszont megvan, abszolút "szélesvásznon" ...

Bezártunk, vége a napnak. Készen is vagyunk, vasárnap este van ...

Egy pénteki szabadnap és a teljes hétvége kellett ehhez,
hogy nagyjából meglegyünk vele. Megvalósult az álmom, hogy a kertben legyen !

Következő lépés a dekor az etetőanyag, és sok-sok apró alakítgatás.

Villanyszerelés

 Nem kevés munka árán, szerkezetileg készen vagyok a lessel. Kívül belül festve van, gondozást kapott az itató is, áll az etető és a harkályfa. Gyakorlatilag a madárles használatba vehető. Most, hogy a les a saját kertemben áll, lehetőségem nyílt egy igen komoly komfortfokozatot elérni. Végre - 10 év után - megvalósult, hogy nem kell kannákkal hordani a vizet az itatóba. Közeledvén az 50-hez, bevallom ez nagy öröm számomra. Nem kell autóznom sem a leshez, és csak kihúzom a slagot, már megy is a víz a medencébe. Azt is el tudom képzelni, hogy fixen kivezetem oda a vizet és egy csapot telepítek. A lesben télen hideg van, nyáron meleg. Erre megoldást jelent egy hűtő - fűtő ventillátor, melyet még anyámtól örököltem. Eldöntöttem, hogy emiatt és más elektromos berendezések számára, áramot is vezetek a leshez. Ebben a bejegyzésben ennek megvalósításáról mesélnék ...

Milyen jó lesz ez téli reggeleken, mikor még az üvegtakaró a helyén van ...

A kamera visszabontásával kezdtem, amely eddig a madársarokra nézett

Ezen a szilvafán volt a helye

Meglátszik a dobozon a három év

Visszahúztam a kábelt

Zárt a doboz és vízhatlan, de mégis voltak lakói

Konnektor, tápegység ... Kibontottam

Most pihenni megy, míg az új leshez (vagy máshova ?)  vissza nem kerül

Szerszámok ...

Kellékek ...

Innen lesz megtáplálva a hűtő - fűtő ventillátor

Felkerültek a csatornák körbe a szegélyen

Átkötöttem a konnektort, másképp mentem tovább ...

Ez a gégecső toldás javításra szorult. A kerítés tövében fut.

Toldani kellett a vezetéket. Zsugorcső "hőlégfúvó" :-)

Dupla konnektor a lámpának, leendő kamerának és a LED lámpa

A Legrand dupla aljzatban nekünk kell átvinni a fázis - nullát

Tegyük meg, ha már ilyen gagyi ...

Szépen bekötöttem, összeraktam

Megérkezett a világosság ...

A hátsó sarokban működik a ventillátor

A munka befejeztével szépen kijöttek a szerszámok

Végül takarítás, szőnyeg visszarakása.
Készen vagyok a beltérrel. A munka nem állt meg, a következő
posztban folytatom ...

A madárles külső festése

 Nem állnak le a munkálatok, gőzerővel tolom a lest, amikor csak van erőm, időm. Elég szépen haladok, bíztatóak az eredmények. Legutóbb a les belsejével és a villanyszereléssel foglalkoztam, most pedig a les külseje vált aktuálissá. A villanyszerelés félig van készen. Agyaltam rajta sokat, úgyhogy az alapok elkészítése után még vannak ötleteim. Talán holnap, vasárnap még az is belefér ... Most pihenésképpen megírom ezt a posztot. A les külső felülete szárad, ma végeztem az itató lábaival. Érdekes volt bekúszni alá hason, az Andráskeresztek alatt. Kívülről is meg lehetett volna oldani a lábak belső oldalait, de jobban látom bent, az itató alatt ülve. Elég volt a festék is, melyet aranyárban mérnek, sőt maradt 1-2 dcl tartalékom, ha hibát kellene esetleg javítani. Betelítődtem a festék illatával, pedig ez jobb fajta, nem olyan agresszív szagú, mint amilyen 10 éve volt a Trinát zománc. Nem szeretek kesztyűben dolgozni, így könyékig megfürödtem párszor a higítóban. Elég is volt ennyi a festékből. Meg kell hagyni, látványos műfaj ez ...

A szokásos kezdőkép, a végeredménnyel. A fólia szépen vissza lesz hajtva ...

Kezdjük az esőzések alatt felgyülemlett víz leengedésével !

Szépen leürült a slaggal ...

Muszáj volt, mert rakosgatni kell az itatót. Így is komoly súlya van

Máris akadt egy érdeklődő ...

A kellékek ...

Meg is őrülnék, ha ecsettel kellene festeni ekkora felületet ...

A bejárati oldallal indultam

Majd következett a frontlap

Kényelmetlenül mélyen van az alja. Kinek van kedve a sárban térdelni ?

Lekerült az üvegtakaró OSB, és a másik keskeny oldal is színt kapott

A takaró lap belső fele soha nem volt lekenve ...

Most viszont mindkét oldalát kezeltem

Már egész mutatós. Kell a felületvédelem és a víztaszítás

Szépen szárad a selymfényű Poli Farbe zománc

Körbeértem. A hátulja is kapott gazdagon ...

Következett az itató elhelyezése. Szintezés, vízszint és pozíció beállítása

A nagy súlyra való tekintettel ITT téglák kerültek a lábak alá

Megvan a végleges hely. Vagy 8x szedtük ki feleségemmel és raktuk vissza,
mert számít a magasság a vízszint. Nemszeretem munka.

Stabil lesz. A lábak vastag festést kapnak, és megy vissza a föld.

Szombat reggel vettem még egy doboz festéket, és a lábak is megkapták a védelmet

Szerintem mára ennyi, holnap villanyszerelés, feltöltés.
Beásásra kerül majd az etető, és a harkályfa. Még az is lehet, hogy helyére tesszük az üveget.

Ma délelőtt már pár méterre bandáztak az őszapók !

A madárles belső festése

 Folytatódnak a munkálatok a lesben. Hiába esik az eső, hiába van nyálkás hideg, muszáj haladni. Hogy az idei - amúgy is korábban bekövetkezett - madárvonulás alatt fotózhassak, arról már lemondtam. Annyira szűk határidőt szabtam magamnak, hogy az, az eső okán is tarthatatlan. Viszont munka után és a hétvégeken csinálom, amit lehet. Szombaton a les belső falainak frissítő festésére került sor, mert 5 év alatt a feketéből halványszürke lett. A beltér festhető akkor is, ha esik az eső. Megvettem mindent hozzá. Szerencse, hogy van ez a Poli Farbe Cellkolor festék, és egy doboz nem 7.500, hanem csak 3.600 ft-ba fáj. Kell az anyag bőven, mert van felület. Az OSB, textúrája miatt úgy eszi az anyagot, hogy abba jobb bele sem gondolni. Vásároltam hengert, festőtálcát, matt fekete és barna selyemfényű festéket. Kintre azért nem kenek mattot, mert kell a fényesebb zománc víztaszító képessége. Több benne a gyanta. A tetejével kezdtem, mert az eredetileg sem volt festve, ami nagy hiba, mert veti a fényt. Ezt orvosoltam, ezzel kezdtem a munkát.

Innen indultunk ...

Ide érkeztünk. Itt még fénylik, mert szárad. Lássuk, hogyan jutottunk el idáig !

Csináljunk helyet !

Készítsük elő a kellékeket !

Szépen sorban haladtam ... Nagy találmány a festőhenger

Teteje után az oldalfalakkal folytattam, le egészen az új szegélylécekig

Nem tűnik olyan nagy kalandnak, de

türelem és kitartás kell, míg leér az ember, minden oldal aljára.

A pepecselős szűk helyen végzendő mozzanatokba még lányom is besegített.
Lekendtük az ajtót is, de azt nem fotóztam le :-)
Sokáig javítgattuk még az apróbb hibákat. (Mára korom fekete bent minden)

Ez és a járulékos egyéb munkák pont elegek voltak arra a napra.