Nem állnak le a munkálatok, gőzerővel tolom a lest, amikor csak van erőm, időm. Elég szépen haladok, bíztatóak az eredmények. Legutóbb a les belsejével és a villanyszereléssel foglalkoztam, most pedig a les külseje vált aktuálissá. A villanyszerelés félig van készen. Agyaltam rajta sokat, úgyhogy az alapok elkészítése után még vannak ötleteim. Talán holnap, vasárnap még az is belefér ... Most pihenésképpen megírom ezt a posztot. A les külső felülete szárad, ma végeztem az itató lábaival. Érdekes volt bekúszni alá hason, az Andráskeresztek alatt. Kívülről is meg lehetett volna oldani a lábak belső oldalait, de jobban látom bent, az itató alatt ülve. Elég volt a festék is, melyet aranyárban mérnek, sőt maradt 1-2 dcl tartalékom, ha hibát kellene esetleg javítani. Betelítődtem a festék illatával, pedig ez jobb fajta, nem olyan agresszív szagú, mint amilyen 10 éve volt a Trinát zománc. Nem szeretek kesztyűben dolgozni, így könyékig megfürödtem párszor a higítóban. Elég is volt ennyi a festékből. Meg kell hagyni, látványos műfaj ez ...
mert számít a magasság a vízszint. Nemszeretem munka.
Beásásra kerül majd az etető, és a harkályfa. Még az is lehet, hogy helyére tesszük az üveget.
Ma délelőtt már pár méterre bandáztak az őszapók !