A kertvárosi madárles, építésének első pillanatától kezdve, hordoz magában egy kis műszaki problémát. Nem más ez, mint a kissé nagymértékű vízmélység. Az itató falainak (így a vízmélység is) magassága 10 cm. Nem volt hangulatom hosszantilag félbe vágni az oldalfalak deszkáit, amikor az itató készült. Gondoltam majd rakok kisebb - laposabb köveket a végébe, amin a madarak megállhatnak és tovább is lesz így víz a medencében ... Nem jó ez a megoldás, mert az átlag énekesmadárnak nagy ez a mélység. Átlagban teljesen elégséges a 3-4 cm vízmélység nekik, de még egy fekete rigónak is. Ők pancsolni szeretnek, nem búvárok. Nem volt mit tenni, eljött az ideje annak, hogy csökkentsem a vízoszlop magasságát, legalább annak felére. Irány a műszaki bolt, vettem XPS lapokat, amelyeket a fólia alá helyeztem, az itató teljes felületén. Tél van. Nagyon könnyen bafagy a víz, melynek jelenléte így teljesen okafogyott, hiszen a madarak télen is keresik a vizet. isznak, de még fürdenek is. Elgondolkodtam egy akváriumi fűtőn, amit be is szereztem. Erről mesélek most kicsit bővebben ...
Pontatlan volt az eladó, félretájékoztatott a méreteket illetően :-(
Ötletem, hogy egy 25x15x5 cm-es konyhai műanyag dobozba teszem a fűtőt kavicsokkal, és ezt körbe veszem 2 cm-es hungarocellel, amolyan keret formájában, mely hőszigetel. Hasonlóan a hungarocel ételszállító dobozokhoz. Pont úgy állítom majd be a dobozt és a vízszintet, hogy azok egy vonalban álljanak, és a melegítőnek csak a dobozban lévő vizet kell fagypont felett tartania majd ... Így megvalósul az iható és rendelkezésre álló víz jelenléte.
Nehéz műfaj ez, agyalni kell folyton ...