Elmúlt a nyári forróság, a perzselő napfény nem égeti már szét az embert a madárlesben. Javában zajlik a vonulás, és újra hangsúlyosan jelentkeznek a kertben a széncinegék. Az idei két fészekalj, 15 felnevelt és kirepült fiókát adott. Most újra itt vannak, lehet hogy nem egy közülük vissza is tért a kertbe. Egyértelmű jele ez, az ősznek. Érdeklődve az idei két zsák fekete napraforgó mag után, megtudtuk, hogy a "szotyi még a lábán áll". Igaz, mert legutóbb, mikor a kutyát séráltattuk, még álltak a napraforgó táblák. Ilyenkor, szeptember közepén szoktuk rendbe rakni a lest. Tegnapunk erről szólt, bár volt már egy ezt megelőző nagytakarítás, mikor is a nyári vegetáció búrjánzásának eredményét szüntettük meg a lesben. Most, inkább műszaki munkák zajlottak. Nagy szükség volt erre, ahogy az következő fotókon látszik is.Nem kis munka volt. Sajnos a tűző nap olyan szinten kiszárította az etető fedelét, hogy annak deszkái ívbe hajlottak, és a "nut-feder" csatlakozási pontok eltávolodtak egymástól. Javítanunk kellett. Két forduló, és erős 4 óra munka árán, nyersen, de készen vagyunk. Már csak a dekorálás várat magára, de igyekszünk azzal is elkészülni. Víz is van az itatóban, mintegy 100 liter. Ez a legnehezebb dolog... Azért, megoldottuk ezt is. Hogyan is volt a tegnap ? Mutatom...
Egészen szépen alakulunk ...
 |
| A kivonulást mindig megelőzi az otthoni előkészítő munka. Fogy az OSB, de még akad ... |
Tele az autó, indulhatunk
Amint megérkezik a sok eső, ide be nem juthatunk a belvíz miatt ...
Nem nyílt az ajtó, ásni kellett egy kis belépőt
Na de, ha esik az eső, itt sártengerré változik minden ...
Összedobtunk otthon egy trepnit, ami max vizes lesz, de megússzuk a sarat ...
Javítottuk az etető tetejét. Nem szabad, hogy beessen az eső, mert berohad a drága szotyi
Kicsit távolabb kellett ásnunk az etetőt, mert a madarak könnyen teleszemetelték az itatót
Így már jobb, nem fog berohadni a vízbe a szotyi
Az itató tele volt szunyoglárvával, melyek táplálását szüleik, a közeli lovak vérére bízták
Kicsit gyomorforgató... Hentes és mészárosnak éreztük magunkat
Kopott a dörzsi-szivacs, fogyott a papírtörlő rendesen... De ebbe vízet önteni nem érdemes.
Ha már tiszta a medence, akkor jöhet a víz !
Szemünknek sokkal kedvesebb ez a látvány. Tiszta víz, tiszta itató...
Belső terünk is rendben van, tisztán vár minket
Szakirodalom a csendesebb időszakokra, ha nem jönne a madár ...
Megtöltöttük az etetőt, hogy kezdjék felfedezni a lehetőséget
A beülő ág is odakerült a helyére
Gyűlik a viz az itatóban. Ismerős látvány, szép emlékek ébrednek bennünk ...
Közeli mini-tó. Ha más nem, itt mindig vehetünk majd vizet ...
Igaz, nem túl egyszerű módon, de megoldott az itatás
Aztán lehet elhordani a vizet ...
A problem abból adódik, hogy a terület melletti kiserdő gazdája, aki vadász (milyen meglepő) egyszerűen nem járult hozzá ahhoz, hogy az erdő szélén vezető úton, az autóval bejöjjünk a lesünk mellé. Mondtuk, hogy a terület belvizes, elsüllyed az autó, az ősztől - tavaszig tartó időszakban, így a lesnek helyet adó területre nem tudunk bemenni azzal. Őt ez nem érdekelte, mert a szomszédos erdő az övé. Jól van, vidd el a sírba az erdődet ! Majd oda cipeljük a 120 liter vizet kéthetente. Végülis csak 108 méter. Lemértem a Google maps-en :-) Hogy lehet valaki 70-75 éves korában is még ennyire egoista ?! Ahol a les áll, nem messze lovakat tartanak, villanypásztoros elkerítés épült, ott nem nagyon lehet bemenni az autóval. Ezért küzdünk, mint malac a jégen ...
Jelenleg így állunk. Egész pofás lett. Már csak dekorálni kell
100 - 150 méterre a lovak ... (Mobillal nem is rossz kép)
Irány haza, a most még járható úton. Hátunk mögött komplett triál pálya ...
Bizakodóak vagyunk. Tavaly télen, mikor párszor kijöttünk, szépen érkeztek a madarak.
Ha az idei szezonban komolyan vesszük, nagy meglepetések várhatnak ránk.
