Szári, fotós barátom javaslatára elindultunk egy nagyon izgalmas kis tó mellé, amely valahol a Csákvári természetvédelmi terület után található, éppen olyan messze, ami még beleesik az általam megcélzott maximális távolságba. Ez a hely is megerősít abban, hogy nagyon izgalmas területen élünk. Minden hétvégén ad valamit Fejér megye. Az autóútról nem látható terület gazdag élővilágú, és a kis tó, sok izgalmat rejt, ragadozó, vízi és énekes madarak láthatók arrafelé, és még róka is, a domboldalra vetett búza között. Nem sokkal érkeztünk után, már indult is a móka. Alig jártuk körbe a kis területet, máris kiszúrtuk a Vízityúkot, két kicsinyével. Nem sokkal ezt követően pedig a törpegém adott műsort, és mutatta meg, hogyan is kell halászni. Na de nem rohannék előre ennyire. Van mesélnivalóm bőven.
Nem tudtam megállni, hogy ne ez legyen a nyitóképem
Igen közel kell menni, hogy felfedje titkait,
Ez a kicsiny, de annál izgalmasabb víz
Éppen a nádirigót fotóztam,
mikor egyetlen pillanat alatt átrepült a kakukk
Közelebb engedett a "kis bogár" ...
... Aztán persze egyre gyanakvóbbá vált ...
Elvarázsolt minket a hely
Vízimadarak keltettek szinte hangzavart, sokszínű énekükkel
A vízityúk kicsinyei óvatos csibék. Alig-alig lehet meglőni őket a nádak között
Persze lesnek rájuk a ragadozók, melyek 100 méterre balra láthatók
Kisvártatva megérkezett a Törpegém is
Sokáig figyeltük, igen türelmes és megfontolt madár. Kémleli a vizet, helyezkedik lassan, óvatosan, és kivárja a megfelelő pillanatot. A szűk tíz perc, melyet csak rá koncentrálva töltöttem, egy izgalmas, csodás, és a végén humoros mesét mondott el nekem. Több képet lőttem a várakozó madárról, de a nád másik oldalán, ennél is izgalmasabb dolgok történtek ...
Minden feszült csendben kezdődött
Megkereste a legjobb pozíciót
Nyújtózkodott az elfektetett nádszálon
Várakozott, és figyelt
Következett az utolsó pillanat, mielőtt
villám gyorsan kikapta, a nem is oly' kis halat a vízből.
Irányba állította,
elvontatta, nyugisabb helyre,
de a vízityúkot zavarta a lárma, és odacsapott a gémnek.
El is kergette azt. (Hogy mi lett a hallal, egyszerűen nem láttam ...)
Nézett is a nádirigó, hogy mi ez a nagy paláver ?!
A nagy akció után, volt idő kicsit elrévedni a táj szépségén
Elnézni messzebbre is, ahol a Vörös vércsék szállnak
És távozáskor fotózni Vadgerlét, aki egyetlen pillanatot sem engedett,
ahogy felemeltem, és kidugtam az autóból az ágyúcsövet.
ahogy felemeltem, és kidugtam az autóból az ágyúcsövet.
Ez a nap nem ért még véget, itt, kicsiny kedves tavunknál. Tovább mentünk még a Zámolyi víztározóhoz. Szeretem azt a helyet is. Ott, ahol mi jártunk, a bivalyokkal, Apajra emlékeztet. Délelőtt 11-et mutatott már az óra. Nem volt akkora sokaság a vízparton, mint reméltük, de jó volt körbenézni azon a helyen. A Zámolyi víztározót nem láttam még ebből a perspektívából. Néhány fotót itt itt sikerült készíteni, melyeket - mivel ugyanezen a napon készítettem - ebben a blogbejegyzésben helyezek el.
A Zámolyi víztározó száraz része ...
Bivalyok a másik irányban
Nagy kócsag (érkeztünkkor Kanalas gémek is voltak a víznél)
Bújkált a kecses Gólyatöcs
Milyen kis törékeny, ezeken a piros, kecses vékony lábakon ...
Hosszan figyeltük, vártam a képeket, ahol nem volt takarásban
A vízektől elsétálva az autó felé, láttunk még récéket, sirályokat, hallgattam a vadgerléket, és a sárgarigót is.
Tartalmas, békés szombat volt ez is.
Tartalmas, békés szombat volt ez is.
