Igen régen, 1991-ben történt, hogy első - és azóta is utolsó - alkalommal Ausztriában jártam. Persze nem a szép helyeken, hanem az első benzinkút melletti shopig jutottam, olyan gyári dolgozókkal, akik holt részegre itták magukat már a határra érve. Na de ez a kirándulás egészen más jellegű volt. Szóval 2014. augusztus 04. és 07. között Ausztriában jártunk, Turrach városában, 1750 m magasan lévő szálláshellyel. Három tó vett minket körbe. A Turrachsee, a Swarzsee, és a Grünsee. Hétfőn reggel, 05:00-kor indultunk, a 13 éves Swift-tel. Az út, mindösszesen -kitérőkkel- 1400 km volt. A 13 éves autó sík terepen elérte a 170 km/h-ás végsebességet, és az átlag fogyasztása 6.05 liter / 100 km volt. Hibátlanul teljesítette az utat. Ebben a blogban szeretném bemutatni e csodás nyaralás látványos pillanatait.
Még sötét volt reggel, és lógott a lába az esőnek. Mindenünk bepakolva, nemzetközi TB kártya, nemzetközi kötelezőbiztosítás-igazolása, láthatósági mellény, autópálya matricák, minden fotós kellék, töltők, telefon, GPS, táblagép. Kómásan haladtunk jó tempóval az M7-esen, és reggel 6 óra körül kávéztunk egyet egy benzinkútnál. A határon áthaladni 10 másodperc volt. Nem sokkal ez után hatalmas esőt kaptunk. Az ablaktörlőt harmadik fokozatban járatva sem láttunk ki. Azon gondolkodtunk, hogy indokolttá vált a félreállás, mert ez már a balesetveszély határát súrolta. Megtéve még 2-3 km-t, elállt az eső. Továbbhaladhatunk utunkon, s kezdtek megjelenni lassan az Alpok hegygerincei, elértük az első több kilométeres alagutakat, s máris hegyi szakaszokon autóztunk, csodálva a szuper-zöld füveket, és a monumentalitást.
Ennyit lehetett látni az esőben. Reméltük jobb időnk lesz. (mobilos fotó).
Az első osztrák pihenőhelynél. Beizgultunk a hegyekre, nem kicsit
Az első tankolás. Táj, és életminőség ...
A Mur folyót hosszú kilométereken át követtük
Itt már átszellemülten autóztunk
Azt sem tudtuk, hogy merre nézzünk. Más ez az élet.
Ha megszomjaznál, itt ihatsz kristálytiszta, 8-10 fokos forrásvizet
Maximum 20 km-re a szálláshelytől
Szálláshelyünk. Badwirt panzió
Szűk hat óra vezetés után megérkeztünk, felvittük a csomagjainkat a szobánkba, megismerkedtünk a szállásadókkal. Megtudakoltuk, merre érdemes menni a környéken, összeszedtük az infókat, és egy könnyű ebéd után útra keltünk, mert nem voltak még elegendőek az eddig megtett kilométerek. Első utunk a Turrach tóhoz vezetett, egyrészt közelsége, másrészt a szépsége vonzott. Szerettük volna feltérképezni a környéket. Körbe is sétáltunk. Nyugodt barátságos tó, szemközt a magasabb hegyekkel, Kornock szikláival.
A rossz idő ellenére is csodálatos. Teljes átszellemülés.
A hegyről levezető irányban egy csodás hegyi patak folyt le a völgybe
A patak feletti hídról nézve
A környéki utakon csodáltuk a tájat
Az út mentén legeltek. Egészen közel jöttek, mikor odamentem hozzájuk.
Még egyszer visszamentünk a tóhoz. Leültünk bambulni
Pár perccel később esőfüggöny takarta el a hegyeket
Betegesen sokat fotóztam ;-)
Fel sem tudtam fogni, csak néztem bután. Egyszerűen ez más világ.
Szállásunk közvetlen közelében volt ez a barátságos kis völgy
Estére értünk haza, hulla fáradtan. Nem kellett altatni minket. Befészkelődtünk az ágyunkba, és már aludtunk is.
A második napon, reggeli után indultunk el, tele ötletekkel, lelkesedéssel, s ez egészen sötétedésig kitartott bennünk. Annyi volt a látnivaló, hogy nem bírtuk befogadni. Szebbnél szebb helyeken jártunk, Elindultunk túl a Turrachsee-n az Unesco által a világörökség részének nyilvánított területek irányába. Ahogy ereszkedtünk lefelé a meredeken, megpillantottunk egy keskeny utat felfelé a főút mellett. Valami azt súgta menjünk, nézzük meg ! Olyan csodás völgyhöz értünk, melyet talán a képek sem tudnak visszaadni, személyesen kell ott időzni, az az igazi ! Egy órát voltunk ott, figyelve a völgyben mozgó felhőt, vagy ködöt. Én képtelen vagyok eldönteni, hogy mi is volt az igazából. Talán felhő volt, ilyen magasságban.
Nagy tereket csodálhattunk
Ott bújik a kanyargós út
Erre a látványra nincsenek szavak. Feleségem meg is könnyezte
Tovább indultunk Feld am see-be, az Alpen Zoo-ba
Azt hiszem, itt szívesen élnék. Nem úri negyed, hanem a vidék maga
Az állatkert bejáratánál bóklászott a páva-pár fiókája
Nagy területen, szabadon mozognak az állatok
A simogató üdvöskéje
Szarvasok pihentek békésen, mit sem törődve az emberekkel
Páva uraság. Egy méterre álltam tőle
200 mm, F 5.6
Kicsi láma a virágos mezőn :-)
Bambi is megérkezett
Ő már nagyfiú
Nagyon szépek voltak
Állatkerti kilátás
Legalább itt sikerült muflont fotózni
Kis vízesések is voltak az állatkert területén
Szállásadónk javaslatára elmentünk a közeli nemzeti parkba, melynek területén autóút vezet át, és közel 20 állomásos program várja a látogatót, a 2400 méter magas csúcs felé. Onnan egy út vezet le Innerkremsbe, majd onnan vissza autózhatunk a kiindulópontba. Kanyargós utak, mint szerpentin szalagok fekszenek a hegyek között. Leírhatatlan látvány ez, a szabadon legelő szarvasmarhákkal. Mormota is látható kis szerencsével. Nekünk ez utóbbi nem sikerült, de így is mesés élményben volt részünk.
Ez a vezetési élmény
Egy gyönyörű, körbejárható tó, 2000 méteren a hegyek között
Titkok kertje (fotó: Bodó-Kiss Dorottya Nóra)
Milka, alpesi varázslat, kísértésbe ejtő íz !
A hős, a megállíthatatlan ... Soha nem hagyott ott minket ! Itt pedig 2400 méteren.
Aszfalt szalag
Itt élnek a mormoták
Utazók emlékei
"V" mint völgy
Zöld és kékesszürke
Igen, ez ugyanaz a tó, de már visszafelé, naplementekor
Nincs túleffektezve !
Itt vártuk meg a teljes szürkületet. Egészen koromfekete sötétben indultunk haza.
A harmadik napon Kornoch csúcsait céloztuk meg. Libegővel mentünk fel, szintén kb. 2300 méterre, ahonnan a hegygerincen még feljebb, majd onnan ösvényen mehetünk le a Turrach tóhoz. Mi lefelé is libegővel mentünk, mert kevés volt az időnk, és fentről jól lehet fotózni a teret, a tavat, madártávlatból. Érdekességképpen, a hegycsúcson free WiFi HotSpot található !
Ezen a pályán hatszemélyes fedett kabinos libegők futnak
Felértünk
Végtelenség
Körzők a hegytetőn
Mélység és magasság, zöld és kék, levegő, felhők ...
Meredek
Lent a völgyben faházak !
Lehet szépen sétálgatni :-)
Fotó: Bodó-Kiss Dorottya Nóra
Turrachsee felé a libegőből
... és vissza értünk a kiinduló pontra ...
Ez a Swarzsee a Turrachsee mögötti kis tó.
Gyalog mentünk fel, jó túra volt.
Vissza érkezvén ismét a Turrachsee. A másik vége irányában volt a szállásunk
Ezt a napot korábban fejeztük be, pihenni vágytunk. Nem mentünk már máshová, hazatértünk, és magyar tv adást kerestünk. Nem vagyunk tévések, de most mindketten erre vágytunk. Egész komoly LCD tévé volt minden szobában. Érdemes körbe nézni a kuponvilágon ...
A negyedik napot, pakolással kezdtük. Elbúcsúztunk a háziaktól, bepakoltunk mindent az autóba, s az utolsó reggeli után, elindultunk hazafelé. Még egyszer végigmentünk az utakon, melyet már elég jól ismertünk, s mivel volt időnk, a köves patakon Vizirigó után kutattunk, de őt nem sikerült lencsevégre kapni annak ellenére, hogy biztos él ott belőlük pár példány, mert ez az élőhely annyira jellegzetesen az övék. Már vagy 150 km-t haladtunk hazafelé, amikor megláttuk, milyen szép is a Mur folyó ebből az irányból, s megálltunk fotózni azt.
Zöld hegyek, sárga gabonamező, kékes-zöldes vizű folyó. Bárcsak horgászhatnék itt
Másik irány. Melyiket szeressem ?
Kiülnék arra a teraszra, egy dolgos nap után
2-3 km hosszú alagutak
Tovább haladtunk, egyre lejjebb ereszkedve olyan 800 - 1000 méter magasságba. Kezdett elfogyni az Alpok, s olyanná alakult a táj, mint nálunk a Mátra környéke. Eltűnt a monumentalitás, éreztük, hogy hazafelé megyünk. Egyszer csak az út mentén egy tábla valami tóról beszélt. Nem is kellett sok, egy pillanat alatt fordultam is le az útról, hogy utoljára még egy tavat megnézhessünk. Nagyon kellemes, futó, és bicikli út fogadott minket, egy kis falu határában, egy kisebb folyó felduzzasztásából megszületve.
Egy "neve nincs" kis faluban járunk, ne felejtsük el !
Gyönyör a szemnek, béke a léleknek. Szó nélkül költöznék ide
A hazafelé-irány
Megindultságomban nagyot nyeltem
A határt átlépni megint egy pillanat műve volt. Bizony hazánkhoz közeledvén, az utolsó tíz km-en elfogyott Ausztria, s kezdett elérkezni a magyar, sík valóság. Nem elfogultság miatt mondom ezeket, egyszerűen mások az utcák, más minden. Igen, elfogyott Ausztria. Jöttek a sík vidékek, a meleg (mert ugye a hegyekben hűs és tiszta levegőhöz szoktunk), és a végeláthatatlan kukoricaföldek, az egyre több - miénkhez hasonló - csóró, lestrapált autó (odakint csömör volt már a prémium márkáktól), és elérkeztünk Fertődre, ami igen szép hely. Nevezetessége az Esterházy-Kastély. Bementünk a kertjébe, sík zöld fű, murva, fehér kastély a távolban. Nem hatott meg. Üresnek érzem a kertjét.
Ilyen. Közhellyel: szép. Nem tudok többet mondani róla
Egyeztetve az ottani madárvártán a madarász kollégákkal, engedélyt kaptunk a Nemzeti park bejárására, de a sorompón nem mertünk bemenni, mert ott olyan szigorú volt a szövegezése a táblának, hogy inkább visszafordultunk. Necces volt az is, hogy mi van, ha lelakatolják a sorompót, és nem tudunk kijönni. Gyalog bemenni, a 2 km-re lévő madárvártára és kilátóhoz, egyszerűen a hosszú út miatt nem volt már erőnk. Így csak a nemzeti park széléig mentünk.
Engedélyt kaptunk a területre, de nem a sorompón túl.
Igen, ez a Fertő-Hanság Nemzeti park, délutáni durva fényekben
A műútról fotózva: Ezüst sirályok és Nyári ludak
Hasonlít Apajra, és a túloldala Ausztria
Szürke gémek keresgéltek a kiszáradó belvizes területeken
Szép csoport, hallottuk a fű ropogását, miközben legeltek
És a gémeskút. Ezzel a képpel zárom ezt a beszámolót
Megadatott hát, hogy felmenjünk az Alpokba, és ezeket a hegyeket mélyen a szívünkbe zártuk. Hálás vagyok az autónak, hálás vagyok mindenért, hogy ilyen négy napunk lehetett, még ha nem is volt igazán szép fény, csak egy napon. Hálás vagyok a csodás levegőért, a lelket átmosó látványokért, az esőért, a napfényért, a szelekért a vizek mentén, s a gyönyörű völgyekért, sok-sok csodás faházért, és a még soha nem látott zöld füvekért, melyek színe megmagyarázhatatlan.
Utazni jó, igen nagyon jó.
Utazni jó, igen nagyon jó.
