Májusi Apaj

 Mivel is kezdhetném ezt a hagyománnyá vált témát, mint azzal, hogy idén is "elzarándokoltunk" Apajra, az egyik legkedvesebb és legkülnlegesebb madaras helyünkre. Elmentünk annak ellenére, hogy reggel nem voltak jók a kilátások. Kissé lógott a lába az esőnek, kellemetlen fényeink voltak, és ez ott sem változott sajnos számottevően. Gazdag volt az élővilág, elhoztam a fotókat, emlékeimet ez alkalommal is. Most, amikor írom ezt a bejegyzést, döbbenek rá, hogy kereken egy hónapja történt ez a fotózás. Annyira sok időt vesz el a kert, hogy a képek kidolgozását kénytelen vagyok rendre halogatni. Mostanra elkészültek. Talán pont jubilálunk, mert bizony 10 éve járunk már oda, ha nem régebben ... Elmesélem hát most is, hogyan volt az a kissé szűrt fényes, de annál mozgalmasabb nap ...

Talán az egyik legszebb pillanata volt, hogy ilyen közelre engedett ez a Fehér gólya ...

Mezei nyúllal sokszor találkoztunk. Kedvesek nekem ...

Kicsi vagyok, nagy a világ ... Elmélkedett a szarka

150 méterre voltak a Túzok kakasok. Ehhez még a 600 mm is kevés ;-)

Barna rétihéja portyázott a táj felett

 és huppant viccesen a fa tetejére ...

Türelemmel, kitartással, lépésről-lépésre kerültem közel a gólyához ...

Nem zaklattam, így hét fotót engedett. Az utolsó lépésnél megelégelte, és megindult ...

A csatornánál figyeltem a fecskéket, amikor ez a Nádirigó

Nem messze innen találtam rá, erre az egyszem Bíbicre ;-)

Sordély, Apajpuszta "verebe"

Rozsdás csaláncsúcs. Ritkább testvére a Cigány csaláncsúcsnak,

akit ezen a napon, csak ilyen borzalmas, kegyetlen fényekben sikerült lencsevégre kapni

A Gyurgyalagtelep felé haladva meglepett minket egy kedves őz.

Gyurgyalag a rengetegben ...

és a kerítés-oszlopon ...

Elmentünk bankáért a közeli tanyához,

ahol láthattuk a gondoskodás csodás pillanatait is

Elképzelhető, hogy nem örültek nekünk annyira ...

A nyulak egykedveűen tűrték jelenlétünket :-)

A macska viszont kiakadt, hogy megzavartuk vadászatát.

Minden évben örülök a Sárga billegetőnek

és a bankának, aki így-vagy úgy, de mindig előkerül Apajon ...

Elérkeztünk a vizekhez, ahol a vízet kedvelő madarakat kutattuk ...

Ritkán látok Füsti fecskét, villanyvezeték helyett,  a nádon pihenni ...

Komolyan megérintett lelkileg, hogy a madárles kupolájában, 1.5 méterre közel engedett.
Kedves csacsogásuk, a legszebb nyári élmények közé tartozik ...

Nádi tücsdökmadárnak azonosítom. Feleségem vette észre, én fent voltam a madárvártán

Cserregő nádiposzáta (bár olyan egyformák a nádi ánekes-fajok)

Érkezett a szürke, 

és a csodálatos Vörös gém ...

Nem túl toleránsak, jobb szeretik a békességet

Elmentek a fények, és akkor érkezett a Kakukk. Emléknek jó, fotónak gyenge.

A barázdabillegető elmaradhatatlan, az ilyen vizes területeken.

A műútról minden évben rátekintek erre az odúra. Ilyenkor megnyugszom,

hogy - legalább itt - rendben van a világ.

Lassan csorgunk az úton, mert annak mindkét oldalán zajlik az élet ...

Elemében a Vörös gém. Csodás helyre állt be halászni

Szépen növekednek az idei Nyári lúd fiókák ...

Bankára itt nem számítottam ...

Megkerestük a bivalyokat

és a szürkéket is ...

Új helyet találtak a Gyurgyalagok, nagyon békés szegletét az erdőnek. 

Meg lett volna a Szalakóta is, ha van fény, és ad még egy másodpercet.

Idén meglehetősen későn érkeztek, de zajlik a költés

Zárjuk ezt a posztot egy kis művészettel ...

Apajra csak szép fényekben !
Fajok és látvány szempontjából gazdag napunk volt.

Továbbra is örökké a szívem közepe ez a hely, csodálattal figyelem minden ékességét ...

Nyári Apaj 2017

Apaj puszta minden madár és természetkedvelő lelkében azt hiszem kiemelt helyen áll. A Kiskunság szélénél fekvő terület egyaránt rejt hatalmas mezőket, tavakat, réteket, kaszálókat, homokfalat, vadvirágos tájakat, csatornákat, állattenyésztési létesítményeket. Nem hiszem, hogy magyarázatra szorul ezen felvezető után, e táj és terület élővilága, bősége. Ide a tél kivételével minden évszakban érdemes ellátogatni. Tavasszal és ősszel a vonulási időszak miatt, nyáron pedig a madarak költése okán. Emiatt is, és valamelyest hagyományból, ezen a nyáron sem hagytuk ki a fotózást ezen a csodás területen. Sajnos megkerülhetetlen földrajzi, és buszmenetrend-tényezők miatt, nem tudtunk napfelkeltére odaérni. Egyikünk már nem Budapesten lakik, így részben alkalmazkodnunk kellett a tömegközlekedéshez. lecsúsztunk a napfelkeltéről, mely ilyenkor 04:45-kor következik be, tehát optimálisan 03:00-kor kellett volna indulnunk. Hát ha a buszt nem is vesszük figyelembe, akkor is keljen fel hajnal 3-kor, akinek két anyja van ... Mindezek tudatában, és ezeket az élménybe kalkulálva érkeztünk meg reggel 07:00-ra Apajra. Ebben a bejegyzésben szekvenciálisan haladok az időben előre, és a kezdő képet leszámítva, azon sorrend alapján teszem ki a képeket. Utunk elején a Gyurgyalagokra pályáztunk, arra vettük az irányt. Sajnos egy lessátras 5 fős csapat elüldözte a madarakat a költőüregtől, így alternatív megoldás után néztünk.

Így találtuk meg őket, a löszfaltól pár száz méterre a fákon

 Még gondolkodom, hogy ki ő ...

 Ez viszont a Szalakóta, aki épp menekül ...

 majd tovaszáll. Lessátrunk odúval szembe lerakva nincs

 A mezőn sétálgatva vadásztunk mindenféle mezei vadvirágra ...

 A Tengelic kedvencére

 de belebotlottunk ilyen szépségekbe is.

 Fehér gólyát is láthattunk kint a mezőn. A környező falvakban sok a fészek

 Nagy meglepetésünkre őzsutával is összefutottunk

 Varázslatos Apaj ... Soha nem hittem, hogy ez a kietlen táj,
ennyire a szívembe lopja magát

 Fiatal Seregélyek

 Harapj a nyárba !

 Végtelen ...

 Melegük van

 Ismét őzet láthattunk ...

Elnézést ! Kettőt ...
Nem ismeretlen ez az állat arrafelé, ahogy a nyulak és a fácánok sem, de
ilyen kis területen ilyen sűrűséggel ... Nagyon örültem nekik !

 Cigány csaláncsúcs (a vezetéken)

Labdacs

Miután körbejártuk a mezőt, és megkergettük az összes Szalakótát, Barna rétihéját, Egerész ölyvet, őzeket, elindultunk a "nagy Apaj" felé. A műúton haladtunk befelé, ahol is az egyik tanya mellett húzódó villanyvezetéken egy hatalmas táplálkozó Egerész ölyvet vettünk észre. Amint lassítottunk az autóval, már fel is szállt, karmai között táplálékával, s mire a kéziféken szunnyadó gépet ráemeltem, már nem volt értelme lefotózni. Megdöbbentően gyönyörű és hatalmas példány volt. Lenyűgöző. Kép nem készült róla, de elérkezett a végeláthatatlan hosszú villanypásztor vezeték, amin mindig találunk érdekességet ...

Például egy Sárga billegető "személyében"

 Az ugaron pedig a Bíbic tojója keresgélt

 A tájat magasban szelte át a Vörös gém

 Üres pillanatokban a lábunk elé néztünk

 És növény-virág csodákat találtunk

 A tavak felé közeledve, fiatal Tövisszúró gébics fogadott minket

Barna rétihéja tett rendet az égen

 Előre haladt az idő, kevés volt a vízimadár

 de a hamisítatlan apaji hangulatot megkaptuk

 Kanalas gémmel

és megfigyelhettük ereszkedését is ...

 A Barázda billegető jellegzetes madara e tájnak

 Sorszámozott költőodú

 Finom gyöngeség

 Szerényen bújik meg a tisztaság. Az igazi érték sosem hivalkodik

 Sakktábla lepke azért akadt, komolyabb fajok nem

 Apaj másik végén a bivalyok dagonyáztak

 Távolabb az öregek, ők már nem pancsolnak ...

Tapasztaltabbak vigyázzák a fiatalokat, csendesen táplálkozva

Magasan járt már a nap. Elültek az állatok, elég meleg lett, erős fényekkel. Hazaindultunk, teljes megelégedéssel még akkor is, ha most elmaradt a Sordély, a Kenderike, a récefajok sokasága, és a parti madarak izgalma ... Korábban kell jönni. Ez most így esett, de elég volt. Nem pályázatra fotózunk, nem like-okért, hanem élményekért, és a szabadságért. Bankháza irányába haladtunk, mikor is szinte satut léptem, mert azonnali megállásra késztetett a látvány ...

 Egy árok miatt nem lehetett megközelíteni, de talán levendula volna ?

 Ez az, ami minden nyáron elvarázsol ...

A vadvirágok egyszerű pompája

A vadvirágok egyszerű pompája ...