Zöldküllő wellness

Feleségemmel együtt mentünk ki a leshez ezen a szombaton, hogy feltöltsük az etetőt, vigyünk egy kis vajat, megpucoljuk az üveget, és fotózzunk. Rendbe hoztuk amit kellett, és beültünk a lesbe. Alapfajokkal indult a nap, ahogy az lenni szokott. A következő blogbejegyzésben a többi fajról is teszek fel fotót, így róluk is, mert olyan szépek ... Egykedvűen figyeltük a történéseket, fotóztunk, beszéltünk, néha még a telefont is volt idő "szeretgetni" ... Ami ez után következett, az extázisig fajult bennünk. Történt ugyanis, hogy a lestől jobbra, ahová a nagymadarak szoktak érkezni, a vastag fa törzsén, tanyát vert a Zöldküllő. Táplálkozni kezdett, serényen kutatta a fatörzs réseit. Talált is jó falatot, melyet boldogan fogyasztott el. Hosszasan figyeltük, és reménykedtünk, hogy esetleg közelebb jön ... Erről a történetről szól ez a bejegyzés.

Zöldküllő wellness

 Lázas táplálékkeresésben

 Elégedetten fogyasztotta el a kis puhatestűt

 Kíváncsian méregette környezetét

 Hahó, elbújtam ...

 Na jó, itt vagyok. Tetszem ?

Hosszú perceken át figyeltük őt, a lestől jobbra 8 méterre lévő fán. Tüzetesen megvizsgált mindent, amit talált, és jó falatnak ítélt, azonnal megette. Körbe lépdelt a fatörzsön, hol takarásban, hol magasabb régiókban, máskor lejjebb keresgélve ... Rengeteg képet készítettem róla, mert ahogy más ilyen szép fajok, ő is lázba hozott nem kicsit. Örömünk végtelen volt, és reménykedtünk, hogy talán megszomjazott, esetleg megfürdene, hogy tollazata tiszta maradhasson ...

 Megjöttem !

 Nem soká süt már a nap, hmmmm de jól esnek ezek a fények ....

 Na dobjunk egy hasast, mossuk meg a pocókát ...

 Jól esik a víííííz. Tisztának kell lenni ősszel is ....

 Na, ez így mindjárt más !

 Egész jó ez a hely. Ennivaló, wellness, napozás

 Szárítkozzunk ! Azért elég hűvös van ...

 Azért így nehéz, ha belelóg a farkam

 Ahha ! Mi viszket itt. Na várj csak, kivakarlak én onnan !

Boldogság van ! Nem igaz ?!

Boldogság van bizony, drága küllő barátunk ! Hosszú percekig figyelhettük, csodálhattuk őt. gyönyörű színpompáját, figyelmes viselkedését, tisztálkodását, ivását, mozdulatait. A gép kattogott, még videó is készült róla. Nem is kívánhattunk többet ettől a naptól. Miután elröppent, mi is csomagolni kezdtünk. Várt minket az ebéd, és az otthon melege.

Köszönjük szépen ezt a csodát !

Megmutatta magát az ősz

A nyári hónapok elmúltával, szeptember vége felé, és egészen október hónapon át, eljönnek - legalábbis színek szerint - a legszebb hetek, az én éves fotósnaptáramban. Rengetegszer végiggondoltam már, hogy a tavasz ezer-színe, vagy az ősz tűzszínei állnak-e közelebb szívemhez, s bevallom, nem tudok dönteni. Egy biztos, hogy a legintimebb hangulatot, minden évben az ősz hozza el nekem, a tavasz és a nyár harsány és forró hónapjai után, mintegy bevezetve a tél csendjébe. Ahogy tavasszal felpezsdül az élet, és a nyár forróságában reprodukálja magát, úgy varázslatos az ősz számomra, csendjével, titkaival, sárgáival, tűzszínű és bordó leveleivel. Évekre visszanyúló hagyomány, hogy ezt az évszakot jellemzően a Fiumei úti temetőben, vagy Vácrátóton, az arborétumban ünnepeljük. Idén ez utóbbi helyszínt választva kerestem az őszi színeket, és a nyár utolsó harcosainak szirmait, melyet az előző blogbejegyzésben mutattam be. Ezekkel a képekkel búcsúztatom a nyarat, és várom a vélhetően fehér és csendes téli pillanatokat. Az őszi állatvilág csodálatos, főleg az üzekedés, és a barcogás, de ezt a témakört még nem tudtam professzionálisan megközelíteni. Talán jövőre, ha teendőim, - az idei évvel ellentétben - engednek majd felkészülni arra. Igyekeztem összeválogatni az általam szépnek ítélt őszi képeket, onnan az arborétumból ...

Nyárból őszbe

 Hűvös félhomályban

 Lebomló piros

Terített asztalon

Napfényben elégve

 Talajszinten ...

 Tűzvirág

Őszkapu

 Fázisok

Lámpás a setétben ...

Átbukott a víz

Vízimalom

Hempergés

Torlódó utazók

Békességből zúgóba

Beszerző körútun

Megegyem, vagy eltegyem ?

Önátadás

Függés

Kékvilág

Részletekbe bocsátkozva

A házfal titkai

Utolsó fényekben ...

A természet képes az ajándékozásra. Vajon mi vagyunk-e eléggé látók ahhoz, hogy egy viszonylag közismert, és elérhető helyen felfedezzük, és észre vegyük azt, amit becsomagolt számunkra a nyárutó ? Teljes életet úgy élhetünk, ha van alkalmunk, és szemünk a látásra ...

Az idei ősz bőkezű volt hozzám, remélem, sikerült ezt megosztanom veled is !

Az utolsó erőlködők

A Vácrátóti arborétumban általában mindenki a bejárattól jobbra indul el. Én ősszel először a kerti rész felé veszem az irányt, mert bár ilyenkor az elmúlás színeiért jövünk, mégis izgatottan sietek a virágos kert felé, ahol szeptember végén és október elején, még mindig várnak ránk csodánk. Ezek a színes virágok megdöbbentik az embert, hogy tavaszon és nyáron át, ősszel meddig még ?! Meddig tud küzdeni a sok színes virág, hogy szirmaival ellássa a késő őszi méheket, és színkavalkádot rajzoljon szemeink elé ... Elidőzöm gyakran a kert ezen szegletében, utoljára meglesni még a szirmokat. Ez a mini-blogbejegyzés azért állt elő, hogy ezen keresztül megoszthassam a titkokat, a csodát. Legalábbis számomra szeptember végén, október elején ez már nem oly természetes. Az arborétum fajgazdagsága mégis májustól októberig lefedi a paletta összes színét. Lássuk, milyen képeket hoztam el onnan, a kert szegletéből ?!

Különlegesség

Tisztaság

 Fonákja-szépsége

 Utolsó fényfürdők

Napfénycsapda

Vad, és egyszerű

Egy szál

 Egyéniség

 Őszirózsa költemény

 Labda

 Májvavirág

A legtöbb elhervadt már

Kultúrnövények és mezei-védett fajok virágai, kis odafigyeléssel, érdeklődésekkel, fénykép formájában összegyűjthetők, és hazavihetők. Kis fényképészeti utómunkával, sikerült idén is sko gyönyörűséget eltenni, és itt megosztani. Ez az értelme annak a technikának, amely ezekben a komoly fényképezőgépekben lapul. Azt hiszem, csodálatos hobbim van.

Jövőre ugyanitt, ugyanekkor ...