Kedves ismerőseink meghívására, Zalaegerszegre utaztunk, hogy részt vegyünk az esküvőjükön, melyhez ez úton is gratulálunk ! Másnap, mikor a reggeli után összepakoltunk, elbúcsúztunk, a környező természeti szépségek felé vettük az irányt. Két okból volt nehéz dolgunk, a fotózást illetően. Az egyik, hogy szemhunyásnyit sem aludtunk, akkor már közel 36 órája, illetve hogy mire eljutottunk a gyönyörű helyszínekre, gyakorlatilag "gyilkos fényeink" voltak. Mindezek ellenére, ha már ilyen messze autóztunk a fővárostól, természetes, hogy minden szép helyet felkerestünk. Vendéglátónk, és a turisztikai portálok segítségével összegyűjtöttük a Zalaegerszeg környékén található fotózásra alkalmas helyeket, és szépen sorban felkerestük azokat. Kicsit ugrálva az időben, a szombat kora délutánnal kezdeném, amikor is útban Zalaegerszeg felé, megláttuk a Balatont, annak kékes-zöld vízét, így azonnal felé kanyarodtunk. Ekkor éppen Balatonberénynél jártunk. Irány a part, ahol megcsodálhattuk, a még üres Balaton nyugodt szépségét. Itt készültek tehát az első fotók.
Visszaülve az autóba, eljutottunk a Zalaegerszeg melletti, víztározóhoz, melynek látványa, a lapos fények ellenére is, magával ragadott. A tó egyik oldalán, dombok helyezkednek el, magas fáin Hollók fészkelnek, és a csupa zöld fű tópart, a kicsiny faházakkal, Ausztriára emlékeztetett, ahol hasonlóan csodás tájakat láttunk. Míly meglepő, itt, ennek a tónak a szebbik fele magánkézben van. Úgyhogy nem nagyon mehettünk be, mert sorompó állta utunkat. Viszont az objektív belátott a festői, tóval határos vízpartra.
Hangulat bújik meg, a 76-os úttól balra
Ismét tovább haladva, s célunkat majdnem elérve, újabb szépséges látványra bukkantunk. Ugyan pillanatok alatt változtak a fények (csodás nyári fényből, felhős szürkévé), mégis megbabonázott minket, az út baloldalán elterülő pipacsos domboldal. Nem volt könnyű ott megfordulni, de visszaautóztunk, s leparkoltunk a mező melletti árok tövében, félrehúzódva, amennyire lehet. Híres vagyok a "nem érdekel semmi, én itt megállok fotózni" mentalitásomról, így ennek szellemében ki is pattantunk kicsit tájat fotózni, makrózni, és gyermekfotókat készíteni. Ez utóbbi témát itt a blogban nem szerepeltetem. Annál inkább a pipacsokat, margarétákat, búzavirágokat, mely számomra a tavaszvég-nyárelő időszakát jelentik. Végigfetrengtem az egész mezőt, felváltva fotóztunk feleségemmel, nem törődve a gyakran totálisan eltűnő fényekkel sem. Azt hiszem, nagyon vidám, és látványos képek születtek, erről a nyár illatú mezőről.
Pipacsok, végestelen végig
Vadvirágok mindenütt
El is érkeztünk a vasárnap reggelhez, kialvatlanul, fáradtan, de izgatottan, a megannyi szépnek ígérkező helyszín ismeretében. Felkerestük sorban a tervezett látnivalókat. A zalaegerszegi Gerébi-tó, az aranyoslapi forrást, az Azéleás-völgyet (részletes virágmakrós képek, külön blogbejegyzésben), és végül a csácsi arborétumot. Egy dolog kedvtelenített el csupán, hogy fotózási szempontból nem a legjobb napszakban voltunk, de ezt, ez úttal másképp intézni nem tudtuk. Igyekeztem a gépet úgy beállítani, és utómunkázni a képeket, hogy azok megfelelők legyenek valamelyest. Sajnos e bolond időjárásban az ember ki van téve minden szélsőségnek, s ha akkor jár ott, amikor nem szerencsés, minden negatívum ellenére is, fotózni kell, hiszen 250 km-re nem autózik el az ember minden nap az otthonától ...
A zalaegerszegi Gerébi-tó
Együtt sétáltunk fel a dombra, a Fehér gólya társaságában
A gát tetején megint a csodálatos víz és tér páros
Hangulatos út a tóparton
Buja tavasz
Itt lehet felsétálni, a balra lévő tóhoz
Rövid sétánk után, az Aranyoslapi forráshoz indultunk. Ez volt a nap közepe, erős csúcsfényekkel. Nem volt könnyű fotózni, és nem is volt olyan hú de extra. Viszont volt a réten egy kis tó, abban ebihalak nevelkedtek, s a vízinövények felett szitakötők, acsa fajok kergették egymást. Sajnos békát nem leltem, akárhogyan is kutakodtam. A forrás vize csodálatosan hűs, és nagyon jó ízű volt. Elidőztünk kicsit a réten, feleségem is fotózott nagy örömömre. Pár fotón keresztül meg is mutatom, milyen volt, ez a déli fényektől agyonvert, de dús és szép rét.
Autónktól a rét felé
"Szuperzöldben" minden
Hatalmas "szakadékot" ível át a kis híd ...
Friss levelekben a terebélyes fűzfa
Ebihalak óvodája
A kis tó fürge lakói, izgágán serénykedtek
Út menti fák árnyéka
(c) Bodó-Kiss Dorottya Nóra
(c) Bodó-Kiss Dorottya Nóra
Nagyon vártuk már, hogy eljuthassunk a híres-nevezetes Azéleák-völgyébe, ahol pontosan május közepén virágzik, ez az ezerszínű növényfaj. Kicsit eldugott helyen van, de megéri felsétálni. Befelé haladva, nagyon kedves világba csöppenünk, elsétálva a fák között a csupa-fű úton, kis emelkedőn, ahol a távolban felsejlik a nagy rét a völgy közepén ... Részemről teljes átszellemülés volt. Voltak ott páran, megértem, hogy más is csodálja ezt a helyet, mégis igyekeztem, hogy emberek a képeken még véletlenül se szerepeljenek. Ahogy haladtunk a völgy szívébe, kinyílott minden.
Egyértelmű jelzés, hogy átszellemülhess
Zarándok út a völgybe
Az első pillanatok
Indul a kéjmámor
És fehér, és lila, és rózsaszín, ...
A színek kisajátítják a teret
Azt sem tudtam melyikhez menjek közel
Visszafelé más arcot mutat
Nem akartam, hogy véget érjen
Pázsit, bokrok, fák. Nem bántam volna, ha nincs út tovább
Elnézve a sorokat, és a még így is visszafogottan válogatott képeket, bezárom ezt a blogbejegyzést. Már most jelzem, hogy a következőben, külön mesélek az Azéleás völgyről, információ és ott készült makró fotók bemutatásával, ráadásul mindezeken túl, egy újabb posztban a Csácsi arborétum szépségének feltárásával zárom be, Zalaegerszegi látogatásunk történetét.
Ahogy mondani szokták, senki ne menjen sehová, folytatjuk !
Ahogy mondani szokták, senki ne menjen sehová, folytatjuk !
