Gyepektől a vizekig

Ahogy az előző posztban megígértem, megmutatom miket láttunk akkor, amikor elmentünk a Nagyegyháza - Csákvár túrára. Ezt az utat gyakran bejárjuk, mert mindenütt összefuthat az ember érdekes dolgokkal. A Natura 2000-es gyepeken kezdtük a bejárást, ahol is a meleg ellenére voltak érdekességek. Ezen a területen szoktak lenni őzek, szarvasok, nyulak, és elbóklászik ide a tó mellől a szürke gém, a nagy kócsag is. Barna rétihéja, egerész ölyv, vörös vércse alapfajok errefelé. A terület nagy, pláne, hogy felfedeztük, miként lehet körbe autózni egészen Szárligetig. Innen Száron keresztül Csákvárig szoktunk menni, Vértesbogláron át. Kalandos útvonal, tele meglepetéssel, izgalommal. Alkalomfüggő, hogy mit találhat az ember. Hantmadarat, bankát, vándorsolymot ... Ez a bejegyzés egy alkalom "anyaga", összeválogatva, ezzel a rövid kis ismertetővel.

Idén is igen sok Töviszúró gébics kelt a területen

A gébicsek igen fontos szerepet töltenek be a rovarvilág szabályozásában

Dombság, megművelt területek végeláthatatlan sora ...

!!! Ez a kép nem sikerült, de szépen mutatja a hely gazdagságát !!!
(Ez fotó, csak emlék és a bizonyítás eszköze )

Potyautasként jött velünk ez a szöcske

Természetvédelmi terület (Natura 2000 gyepek)

A dombok mögött megfordulva, vadgerlékkel találkoztunk

Szeretem őket, szép madarak

Szár felé ígérkezik egy ürgés mező, el is kanyarodtunk abba az irányba. Viszont magas volt még a növényzet, amit nem tudhattunk előre, így az ürgék fotózása sajnos nem jött össze. Ellenben ott a meredeken, ahol a múltkor rókát láttunk, felmentünk az autóval és irány Vértesboglár. Itt rengeteg őzet láttunk. Mire az ember kidugja az "ágyúcsövet" az ablakon, meg is indulnak az erdő felé. Nem hozhat el az ember minden élményt a memóriakártyán, de a vidék a szemnek is csodálatos. megőzizzük a szívünkben ezeket a pillanatokat, melyek örömmel töltik meg a napot.

Csákvárra érkezve, ez a nyúl fogadott minket a természetvédelmi terület bejáratánál

Az "ikerfák". Kilátás a madárvártából, háttérben a Vértes

És a mozivászon

Nagy az izgalom ...

Vízparton

Húzások sorát csodálhattuk

A lemenő nap fényében, megérkezett a csodálatos vörös gém

Megtette esti sétáját a méltóságos szürke marha

Lassan elérkezünk a nyár végéhez. A napokkal ez előtti 36 fokot felváltotta a sokkal barátságosabb 20 fokos idő, a nap pedig korábban tér nyugovóra. Nekem elég is volt a forróságból, jöhet az indiánnyár, az én évszakom, ahogy őszbe fordulunk ...

Minden alkalommal nagy izgalommal várom, amikor ide látogatunk.

Nyári pillanatok

 Ez a nyár, július közepétől, mind a mai napig, meglepően és borzalmasan meleg volt. Zárt ablak, reggeltől estig, redőnyök lehúzva. Még éjjel is 27 fok a hálóban, légmozgás nulla. Sok éjszakán át, képtelen voltam aludni, ébren voltam, sokszor még hajnal 3-ig is. A 2022-es év tavaszát, biztos, hogy klíma beszereléssel kezdjük. Eldöntöttük, nincs kifogás. Milyen ez a nyár ? Nagyon korán kel a nap, ahogy minden évben ebben az időszakban, és nagyon meleg van. Eddig a hétvégék csak a fotózásról szóltak, de mostanság - tekintve a pokoli meleget - inkább a kert gondozását választom. Viszont hiányzik az embernek az élmény, hallani akarja a zárszerkezetet... Kimentünk hát párszor a terepre, hogy lefotózzuk a forróságban lassan elégő vidéket, s annak lakóit, akik ennek ellenére is élik odakint mindennapjaikat. Összegyűjtöttem a nekem tetsző képeket, melyeket megosztok itt, ebben a bejegyzésben. (Egyes fotók képarányán látszik ugyan, hogy azok telefonnal készültek, de a környezet bemutatását viszont elősegítik.)

Kedvenc körútunk elmaradhatatlan szereplője a barna rétihéja

A Nagyegyházi vidék, sok ragadozót képes eltartani

Érdemes figyelni a lábunk elé,

de szintén tancsácsos felemelni tekintetünket a fák koronájára is

Minden alkalommal találunk újabb és újabb felfedezni valót

Mostanság egyre többször látunk gímszarvast (fotó M.Á.) - együtt fotóztuk

és az őzek is szépen mutatják magukat nagy örömünkre

Zsákmányára les a Vörös vércse (Vértesboglár)

Kedvünket a gyurgyalag jelenléte vidámítja (fotó Cs.A.) - együtt fotóztuk

Sok fajt vonz a kis horgásztó is

Billegető cankót láthattunk, a tó végi tocsogóban (fotó M.Á.) - együtt fotóztuk

Vasztély környéke meghatározó számomra

(fiatal) Tövisszúró gébics, ellenfényben

A Szürke gém dínóként érkezett a magasból,

vagy ült ki éppen a víz mellé

Itt meghaltunk a szúnyogtól. de a madarak szeretik ...

Térjünk vissza a mezőre-legelőre ... És vegyük észre az apróságokat !

Akadnak közelképek és makrótémák is,

de idén a rovarvilág példátlanul gyatra felhozatalt mutat

Felüdülés így zárni egy napot ...

Ez a válogatás nem fedi le az összes számomra tetsző fotót, de a többit egy téma köré rendzve szeretném bemutatni, a következő bejegyzésben, már csak azért is, mert egy napon készültek. Bízom benne, hogy végre elérkeznek a "hoszonfokok", és elkövetkezik a kedvenc évszak-részem, mely a késő nyár, késő ősz időszaka, gyakorlatilag augusztus végétől október végig tartó hetek egymásutánja.

Akkor később kel a nap, nincs már olyan meleg...
Az az én időszakom.

Kisrókák nyomában

 Fáradtan görgettem Facebook-ot egyik este, mikor is felillant az értesítés, hogy Árminék lesénél megjelentek a kisrókák. Tavaly ugyan sikerült kotorékot találni, de idén, akarva - akaratlanul mindet feldúlta az ember. El is keseredtem, mert mifelénk valahogy nincs annyi róka. Rengeteget cserkeltünk tavasszal idén, de mindössze egy példányt láttunk. Felfedeztük a kotorékot is, órákat ültünk kint változatos napszakokban, de semmi. Abban idén nem lakik rókacsalád. A környéken láttuk - vélhetően - az egyik szülőt, de aztán soha többet. Örültem a lehetőségnek, és hétvégén irány a Győr környéki les. Iszonyat meleg, napsütés, de a fák alatt árnyék fogadott. Beültünk, most négyen a lesbe, letettük az áldozati húst a kis rókagyerekeknek, és megkezdődött a feszült várakozás. A srácok szeretettel fogadtak, és az "üres percekben" ismét jót dumáltunk. Nagyon hamar, úgy 4 óra környékén felbukkant az első kis rókafej, mindösszesen 3 méterre tőlem. Nehéz volt a fotózás remegő kézzel :-)

Ártatlan érdeklődés

Hopp, mi mozog ott velem szemben ?

Ő volt a másik, a bátortalan. Tétován leült, aztán assan jött közelebb ...

Igazi lopakodás, játékos vadászat

Rákapott a húsra

Álljunk csak meg ! Mi zörög ott a távolban ?!

Milyen szép róka lesz ebből a kis kölyökből ...

Finom léptek, óvatos figyelem ...

Ismerkedés a világgal

Ebbe a pocakba minden is belefér

Egy utolsó pillantás ...

Az itatóban jut hely a vízisiklónak is

Köszönjük ezt a csodás délutánt, a szép pillanatokat!
Így teljesüljön a ti vágyatok is, ahogy az enyém is teljesülhetett ...

Júniusi Apaj

Idén másodjára is elmentem Apajra. Mi ennek az oka ? Az egyik, hogy Sanyinak, zámolyi fotós barátomnak megígértem, hogy megmutatom ezt a csodás világot, e mellett szükségét éreztem egy újabb körnek, mert a májusi alkalommal nem voltak igazán fényeink, és azt éreztem, hogy ott maradt még jó pár fotó azon a napon. Nem volt sokáig alkalmas az időjárás arra, hogy érdemes legyen másodjára is nekivágni, így kénytelenek voltunk kivárni a megfelelő pillanatot. Június elejére esett az első lehetőség. El is indultunk, körbe jártuk a szokásos útvonalamat, sőt még egészen új részeket is a területen. Megérte a második kör, mert sok szép dolgot láthattunk. Sajnos nem leltünk leeresztett vizet, vélhetően ilyenkor már a teli tómedrek szolgálják a vizes területek érdekét. Ennek ellenére is gazdag volt a fajlistánk, melyet ebben a bejegyzésben szeretnék reprezentálni az arra igényt tartó olvasóknak. Vágjunk is bele, a képek sokkal érdekesebbek !

Kezdjük a sort ezzel a gyönyörű kakukkal.
Régi vágyam volt már tisztességes fotót készíteni róla

Napunkat a Kunpeszérre vezető úton kezdtük egy kis szemlélődéssel

Meglepett, hogy még volt virágzó repceföld

Köszönhetően egy madarász kollégának, túzokot is láthattunk fotózhattunk.

Akármerre jártunk, pipacs tenger fogadott minket ...

Azok felett pedig kitartóan dolgoztak a ragadozók

Gyurgyalagokat fotóztam múltkor is, most egy érdekesebb képet mutatnék a fajról

Sordéllyal igen sokszor találkoztunk a nap során

Búbos bankát egy tanya oldalában fotózhattunk.
Ugyan nem egy méterről és lesből készült fotó, de ez az ő valós élete

Szalakóta volt egész szép számmal, de egyáltalán nem voltak engedékenyek

A bivalyok, ahogy a szürke marhák is

elmaradhatatlan szereplői ennek a történetnek

Ismét egy szalakóta. Jól beült a vezetékre, az árnyék alá. Szép szemük van

Nem sokkal távolabb kuvik pislogott. Sajnos hamar elzavarta őt a 84. traktor

Nem túl közelről, de szabadon látható helyen ülő cigány csaláncsúccsal barátkozhattunk

Nem sokkal messzebb pedig a tövisszúró gébicsben gyönyörködhettünk

A nádirigót nem kellett "vadászni", de megvártam a legszebb pillanatot ...

Micsoda tekintet ! Talán megelégelte mára a mókát

Megálltunk csodálni a vizet, a madárvárta környékén

Barátréce mutatta magát

Nemes egykedvűséggel úszott be a képbe a csodálatos búbos vöcsök

Barkóscinegére lestem, helyette ez a szitakötővel küzdő
barázda billegető vonta el a figyelmemet

Megleltem a mályva virágokat is, szépségüket igyekeztem megörökíteni

Érdemes ám felnézni az égre! Fekete gólya és rétisas keringett, figyelve azért egymást !

A sokadik vörösgém startot már nem késtem le

A kanalasgém türelmes volt, sokáig pózolgatott a napfényes réten

A csatorna gyönyörű volt, kitűnő horgászhelynek érzem

Táplálkozni, keresgélni megfelelt a környezet a függőcinegének is

Az eddig még be nem járt területek sokat adtak ...

Gyönyörű sordély fotót

Szalakótát

Nagy pólingot

Rozsdás csukot

Visszatértünk az akácosba a gyurgyikhoz

Ráadásul fotózhattunk (45 méterről) 

Sárgarigót is

Szépen mutatta még magát egy cigány csuk

végezetül ismét egy szalakóta.

Idén már nem biztos, de jövőre nagyon szeretném rendesen megfotózni a sárgarigót úgy, hogy nem a fa koronájában ül, de pláne nem 45-50 méterre. Gyönyörű éneke, élénk sárga színe, és titokzatossága régóta foglalkoztat.

Apajon van minden, ahogy most is, immáron a második kör alkalmával ...