Ha megírta az index, hát menni kell. Ha megírta, mások is mentek. Nem lehetett leparkolni az Alcsúti Arborétum parkolójában, mert mindenki a hóvirágok fehér szőnyegét szerette volna látni. Miután átverekedtük magunkat a két és háromkerekű gyermekbicikliken, babakocsikon, és az összes virágokra taposó gyereken, el is jutottunk a hóvirág szőnyegig. 14 féle hóvirág nyílt ott, melyeket már az odavezető autó útról lehetett látni.
Csak ámultam, és fotóztam. Ennyit egyszerre soha nem láttam még.
Végeláthatatlan tenger ... Sok helyen az arborétumban
Miután elteltünk a Hóvirágok látványával, egy darabon visszasétáltunk, és az arborétum belseje felé vettük az irányt. Egy patak szegélyezte utunkat, mellette kidőlt, korhadó farönkök, fatörzsek ... Hiába, meg kell várni, míg minden hóvirág eldobja a szirmait, és csak utána remélhetjük az igazi tavaszt ... Most mikor írom ezt a blogbejegyzést, túl vagyunk a március 15.-ei havazáson ! Nem lepődöm meg semmin már. Azt fotózzuk ami van, és ne csodálkozzunk, ha áprilisban már közel 30 fokot fogunk mérni, és szinte minden virágba borul majd ...
Ilyen kis hidakon vezet az út az arborétum belsejébe
Végigfotóztuk a patak menti utat. Mint ha késő ősz lenne ...
Hamarosan indul a makró-időszak
Elindultunk a park mélyére, mert a hóvirágokon kívül is van élet. Meg kellett állapítanunk, hogy a még mindig téli látképek, nem tudják túlhaladni az apró fehér virágok szépségét. Találkoztunk Fekete harkállyal is, mely a legnagyobb téma volt állatvilág szempontból aznap az arborétumban. Akármerre mentünk, kanyarodtunk, illetve tértünk ki az emberek elől, mindenki mindig arra jött amerre mi, emiatt hiába hallottam a Királykákat, minden madarat elzavartak a látogatók, akik a gyermekeiket semmilyen módon nem tudták minimálisan sem kordában tartani. Sok ember összekeveri az arborétumot a játszótérrel. Focilabda magas-rúgó, és bicikli versenyt rendeznek a természetvédelmi területen, felverve az ottani összes élőlényt. Érthetetlen. Nem baj, az index megírta, és ők is látták a hóvirágokat, még ha a három éves gyerekeik, a hóvirágszőnyegen bicikliztek is. Sajnos sokaknak nincs meg a természettel szembeni kultúrája.
Sajnos, hosszú hetek óta küzdünk, a fényekkel. Mindig akkor van ez a sárga-szürke
"világítás", amikor kimozdulhat az ember. Így csak a madár alkata alapján hihetjük,
hogy ez az, ami. (Fekete harkály)
"világítás", amikor kimozdulhat az ember. Így csak a madár alkata alapján hihetjük,
hogy ez az, ami. (Fekete harkály)
Jó volt elidőzni ennél a csobogónál. Mivel 20 méterre volt az úttól, ide már nem jött senki
Ha ezek a fák beszélni tudnának ...
A fény, bújócskát játszott velünk. De még így is gyönyörű.
Nagyon örültem neki, hogy a makró objektívet kipróbálhattam, és adott némi betekintést abba, hogy állványról, vagy babzsákról milyen képeket remélhetek. A fix 2.8-as fényerő magáért beszél. Hamarosan nyílnak majd a virágok, lent a fűben, az ágakon, és akkor, majd akkor kipróbálhatom igazán ... Nem ért véget a nap itt az Arborétumban, de erről a következő blogbejegyzésben írok ...
Ezzel az álló képpel búcsúztatnám végre már a telet.