Volt már alkalmam és lehetőségem, részben bejárni az erdőt (lásd egy előző bejegyzésben), de ezen a napon mint fotós, és csak a fotózásra koncentráló természetjáró tehettem meg ugyanezt.
Steve társaságában. Szeretjük az ilyen helyeket, pláne, ha nem várt meglepetést hoznak. Márpedig ez az erdő ez úttal is kitett magáért ...
Az első alkalommal a Jégcsarnok felől indultam, és a Rex állatmenhely volt a végállomás. Most megfordítottam az irányt, és igyekeztünk letérni a fő útvonalakról, de még az ösvényekről is, hogy kellő alapossággal járhassuk be, ezt a valóban izgalmas helyet. Ezen a kb. 2x1 km-es területen minden megtalálható, amire vágyhat egy fotós. Vegyes erdő, (fenyves-lombhullató), sűrű lombok, nyíltabb területek, nádas-mocsaras részek, az erdő szélén, rágcsálók, madarak, emlős állatok, rovarok, szóval minden. Várakozásainkat messze túlhaladta a terület.
Alig tettünk pár lépést, és egy kisebb kotorékba botlottunk. Ahhoz, hogy kiderüljön, mi is bújik odabent, szerintem éjjel, vagy hajnalban kellene erre járni. magától nem keletkezik ilyen ... Valami lakja ezt az üreget. Örömmel tölt el, hogy itt, ezen a nem is olyan eldugott helyen, komoly fauna található.
Elmentünk a mocsár melletti madáretető helyhez. Reméltem, lessz ott azért sokféle madár, nem csak a múltkori széncinege áradat. Sasoltuk, mik ugrándoznak a legalább 8 db kihelyezett etetőn, de valami sokkal nagyobb állatra lettünk figyelmesek. Nem is egyre ! Úgy kergetőztek ott a mókusok, hogy alig győztem kapkodni a fejemet. Évekkel ez előtt nem volt szerencsém velük, alig tudtam őket megfigyelni. 2012-2013 telén sorozatban megmutatják magukat nekem. Megfigyeltük, hogy nem csak a közönséges mókus, de a vörös mókus is megtalálható a szemünk előtt. Lépésről-lépésre közeledtünk. "Egy kép, egy lépés" elvet követve cserkeltük be őket. Szemünk elé kerültek a következő fajok:
Közönséges mókus, Vörös mókus, Széncinege, Kékcinege, Kormosfejű cinege, Vörösbegy, Fekete rigó, Csuszka. Mind ez csak az etetők körül ! (Hallottuk a Fácánt is nádasban, felette a Vörös vércsét)
Figyeltük a madarakat, a végén már az etetők között, tőlük pár méterre állva. Fajonként a legjobb képet vadásztuk, és igyekeztünk a Csuszkáról, vörösbegyről is jó fotót készíteni. A cinegék olyan gyorsak, hogy nem bírtuk őket követni. Etetőről-etetőre röppentek, cinkegolyókon kapaszkodva forogtak. Ezért is volt nehéz a Kékcinegét elcsípni. Láttam, hogy egy barátcinege is van közöttük, és ennek nagyon örültem. (Szürke has, barna hát sötétbarna-fekete sapka). Mikor a kijelzőn megnéztem a róla készült fotót, kiderült, hogy sapkája a homlokától egészen a tarkójáig húzódik, emiatt ő nem is barát, hanem Kormosfejű Cinege ! Vele még nem találkoztam !
 |
| A csuszkáról sikerült igazi jó fotót készíteni |
 |
| A Vörös mókust több mint fél órán át figyelhettük |
 |
| A Széncinege uralta az etetőket |
 |
| A vörösbegyhez türelem kellett |
 |
| A Kékcinege a feleségem kedvence, piszok gyors |
 |
| Fekete rigó tojója |
 |
| Még egy kép a vörösbegyről |
 |
A Kormosfejű cinege nagyon hasonlít a Barátcinegére, de fejfoltja,
homlokától egészen hátra, a tarkójáig ér. Az előbbinek csak fejtetőig. |
Eközben, és ez után, jött a mókusok színjátéka, még mindig ugyanott. Már vagy egy óra eltelhetett, s megfeledkeztünk a hidegről, páráról, pedig mindketten alul voltunk öltözve. Én bevallom fázva indultam az erdő belseje felé. A mókusoknak egy lelkes természetvédő összebarkácsolt egy faodú félét, aminek tágas bejáratot alakított ki. Befért rajta a mókus feje, könnyedén válogatott ügyes kezeivel a dió-mandula, s ki tudja még milyen magok között. Jó portrékat fotózhattunk 2-3 méterről, s volt időnk őket megfigyelni. Én csak "mutáns nyúlnak" nevezem őket, mert ha eltekintünk a füleiken lévő bojttól, és nagy tömött farkuktól, simán lehetnének nyulak.
 |
| Meg nem mondaná senki erről a képről, hogy mennyire izgága jószág ... |
Elcsábultam a video mode felé is. A Nikon D90 az első DSLR, ami mozgóképet tud rögzíteni. Igaz csak half HD felbontásban, és Auto AF nélkül, de mégis megadja a szép háttérmosást. Mivel nem volt állvány, és ugye manual focus van csak, nem lett egy nagy varázslat a videó, de azért nekem kedves ez kis mozi, amit alább meg is mutatok. (Elnézést a nyugtalan képért, állvány hiányában)
Amikor sikerült minden jelenlévő állatot megörökíteni, akkor elindultunk az erdő belsejébe. Rengeteg kisebb üreggel találkoztunk, és erőlködő friss, idei növényhajtásokkal, füvekkel ... Él az erdő, csak még hideg volt. Igen sok volt a mohás téma, és eljött a tájképek, és egyéb természetfotók készítésének ideje is.
 |
| Még ha kissé káoszos is, nekem kedves téma, és jó illatú |
 |
| Ilyenek az utak az erdő mélyén |
 |
| Rágcsálók üregei. Talán egy hajnali fotózás során összefuthatnánk velük |
 |
| A mohák. Nem bírom megállni, hogy le ne fotózzam |
 |
| Itt pihentünk, s arra lefelé folytattuk utunkat |
 |
| A tavasz előcsalja az idei első hajtásokat |
 |
| Milyen jó föld-illata volt. Szépen mosott háttér az erdő |
Elidőztünk az egyik fő gyalog út mellett is, mellyel szemben, úgy 25-30 méterre, egy vörös fenyő törzsén keresgetett a Nagy fakopáncs, míg lent a földön egy szajkó túrta az aljnövényzetet. Izgalmas volt e két faj együtt, egy fotón. Valahogy mostanában a Szajkó is jobban engedi magát fotózni.
 |
| A földtől alig két méterre keresgetett a Nagy fakopáncs |
 |
| A fatörzs tövében a Szajkó forgatta az avart |
Bejártuk az erdőt, elmentünk egészen a tisztásig, ahol is több sétáló útvonal találkozik. Igen sok Nordic Walkingossal, futóval akadtunk össze, és nem maradtak el a kutyasétáltatók sem. Itt az emberek tisztelik az erdőt, nem szemetelnek, harmónia tapasztalható az ember és az erdő között. Jólesően vettük ezt tudomásul.
 |
| Kifejezetten hangulatos pillanat |
Elindultunk a nagykörre, bementünk a fák közé, ahol is egy szajkó párra lettünk figyelmesek. Vélhetően párválasztásban voltak éppen, mert az egyik etette a másikat. Készült egy nagyon meghitt fotó is, ami olyan, mint ha titkot mutatna meg az erdő. Olyan kedvesen bújt rajta el a szajkó, bent a fák mélyében, de mégis jól látszik ... Ezek közül mutatok be most egy olyat, melyen jól látható a madár, teljességében.
 |
| Mátyásmadár teljes díszben |
Szóba elegyedtünk egy idős házaspárral, akik megkérdezték, feltesszük-e a képeinket a netre ? Mondtuk hogy persze. Kérdezték, kapunk-e pénzt a képeinkért ? Mondtuk nem, ez hobby célú fotózás. Csak azért kérdeztem - mondta az idős úr -, mert én etetem a mókusokat, és szerettem volna kifizettetni a fotósokkal a dió árát. Azt hittem, menten leteszem a hajamat ... Kicsit próbált még jópofizni, de akkor én már hanyagoltam őt ... Ilyennel még nem találkoztam.
Kicsit rámentünk a fák növények fotózására is, egy-két tájfotó is készült, mielőtt vissza kanyarodtunk a nádas, és a fő útvonal felé, az állatmenhely irányába. Lementünk a nádas széléhez, hogy hátha találunk egy helyet, ahol van ösvény a nádasba, de lejutni lehetetlennek bizonyult.
 |
| És megint a mohás, korhadó farönk ... |
 |
| Kidőlt vörös fenyő törzse |
 |
| A nagy kereszteződés |
 |
| Talán mászóka a gyerekeknek ? De rá is lehet ülni. |
 |
| Csendélet a talajszinten |
 |
| Évszakok találkozása. Télben fagyott őszi falevelek, a friss-füves erdőben |
 |
| Kis dolgok ... |
 |
| Nincs fotó-értéke a képnek, de a Meggyvágó is ott volt velünk ... |
Rengeteg fotóval, megannyi élménnyel gazdagodva, részemről extázisban indultunk utunk végére, megfotózva mindent, amit ez az évszak adhat. Tudom, hogy ha kijönnénk ide hajnalban, rókát, nyulat, és ki tudja mit láthatnánk még. Talán egyszer ... S talán az üregeket is megnézve ... hajnalban.
A Farkas-erdő egy tiszteletre méltó, védendő, becsülendő hely. csodálatos élővilággal, hangulattal megáldott hely. Nagyon kíváncsi leszek rá mondjuk május, június körül, hogy mit mutat fészkelési időben, rágcsálók, rovarok tekintetében, makrótémák terén.
 |
| Visszafelé még benéztünk a mókusokhoz |
 |
| Távol az etetőtől is sikerült lencsevégre kapni |
Tavasz végén, nyár közepén és ősszel is szeretnék ellátogatni még ide. Ez a szombati nap feloldotta bennem, a teljes heti fáradtságot, és újra visszaengedett élni, gyönyörködni, az erdő buja rejtekébe ...
