Madárles - Első képek, ismerkedős hétvége

Március 20-án, hála András türelmetlenségének, bekerült az üveg a lesbe. Mindenki hozzátette amit tudott, s közös erővel összehoztuk a detektív-üveges lest, melynek mozivászon mérete 150x60 cm, és a föld szintjével egy magasságban nézünk ki a világra. Nem volt igazán jó az árnyékoló háló, ahogy lett üveg, úgy jöttek egyre komolyabb madárfajok az itatóhoz. Ebben a blogban szeretném bemutatni a látogatókat, s mesélni egy kicsit. Csütörtökön délután jött az első izgatott sms Andrástól, hogy a környező fáról Szajkó libbent a les tetejére, s onnan az itató hosszanti oldalán álló fatörzsre szállt, majd ivott. Készült róla videó a telefonnal, és mms üzenetben már kaptam is az első képkockát. Ekkor még a munkahelyemen voltam, alig bírtam magammal. Első vendégünk tehát a Szajkó volt. Ezen a napon jobbról érkezve. Más nap pénteken az első utam a leshez vezetett. Ott aztán indult a móka. Elmentünk Péterhez gyorsan az üvegtakaró lapért, melyet két csavar fogad, tart a helyén, eltakarva védendő az üveget. Ezt az OSB lapot lefújtuk zöld színűre, és be is ültünk a lesbe. Péter kicsit körülnézett odakint, makrózott, és összefutott egy Fácánnal, mindkettejük nem kis meglepődésére. Menjünk sorban a történettel, kövessük időrendi sorrendben az eseményeket !

 Az első vendégünk a Szajkó volt
(Telefonnal rögzített videó egy képkockája)

 Egészen szép környezet

 Megérkezett a "B" típusú odú is

 Ilyen volt

Ilyen lett

Tehát csütörtök délutántól szombat estig tesztelgettük a leshelyet, hol magunkban, hol a többiekkel, hol pedig a családdal meglátogatva a mozit. Én személy szerint nagyon elvarázsolódtam péntek este is, és szombat hajnalban is, mikor is Steve társaságában figyeltem az ottani életet. Pénteken Andrásnak sietnie kellett haza, Péterrel maradtam kis ideig a lesben, miután visszatért a makró körútról ...

 Megérkezett a Vörösbegy

 Kötelességtudóan beszállt a vízhez szembe

 Izgatott volt, farkát felcsapva pózolt a tükörképének

 Majd felugrott a beszállóágra, és a hátát is megnézte

 Nem értette a helyzetet

 Itt hasonlít legjobban a vörösbegyre, ez az öreg madár

 Aztán elköszönt ...

Ez a széncinege fakírt játszott a tüskés csipkebokor vesszőn

Az idő, és a kora tavaszi este nem törődik azzal, hogy a fotósnak szüksége volna fényre. Lehúzza a rolót, és viszont látásra, holnap hajnalban lehet jönni újra, álmosan dideregni a sötét moziterembe, és küzdeni a hajnali párával, mely az üveg falára telepszik. Na de elhatároztuk, hogy jövünk, s ennek fényében már 06:15-kor bent ültünk a lesben, várakozón, ámulattal, hogy milyen szuper lest építettünk ...

A Szajkó balról érkezett nagyon hirtelen

 Sajnos nem gondoltuk át, mi van ha a medencét oldalról takaró
hosszú fatörzsek mögé száll a madár, a vesszők takarásába

 Azt hiszem elég korrekt fényekben fürdött ez a bátor Szarka

 Büszkén méregette magát

 Mind erre nagyon kíváncsi volt a Széncinege is

 Személyes kedvencem ez a kép, még ha csukva is a szeme

Még hogy a Szarka nem szép madár ! Meg hogy csak fekete-fehér ...

Hangulatfotó a reggeli madárfotózás lecsengése után ...

Mind ezt délután is követte egy leslátogatás, ez úttal családi körben, feleségemmel, az egyik kislányommal, és sógornőmmel. Persze előre leszögeztem, hogy nem garantálok semmit, mert mint ha inkább a reggeli órákban menne jobban a les, nem pedig este. Így is lett. Csak széncinege jött, viszont felfedeztük, hogy ugyanaz a pár érkezik rendre, bő félóránként.

 Széncinege tojó

És az ő párja

Meglátjuk mit hoz az igazi nyári meleg, a vízhiány, s mit látunk majd, ha hazajönnek a költöző madarak. Áprilisban sokan érkeznek. Talán elfoglalják majd az odút is, és a téli madáretetés meghozhatja a nagy fotókat az üveg mögül. Ez volt tehát az első, bemelegítő fotózás. Várunk még ragadozókat is, rágcsálókat, egyéb kisemlősöket is a leshez. Egyszer majd kint csövezünk egy teljes nyári éjszakát, meglátjuk mi mozog odakint a sötét éjszakában, a cserjék és kis fák, bokrok takarásában a víz körül ...

Itatós madárles építése

Elnézve a mindenütt közzé tett, jobbnál jobb madárfotókat, arra a következtetésre jutottam, hogy cserkelve, 15-20 méterről, lehetetlen igazán jó képeket készíteni a madarakról. Egyszerű követés során, csak igen kevés madárfaj engedi az embert közel. Megoldás erre egy itatós madárles építése, ahol március és november között ihatnak, fürödhetnek a madarak, télen pedig etetni fogom őket ugyanott. Terveim szerint tehát egy minden évszakban használható, fedett leshelyet készítettünk barátokkal, összefogásban, anyagi, közös-munka áldozatok révén. Ennek történetét szeretném elmesélni, lépésről-lépésre, képekkel illusztrálva.

Tervezési szakasz:

A helyszín kiválasztásánál több szempontot is figyelembe kellett venni.

- Minél változatosabb legyen a környezet (fauna, flóra)
- Minél védettebb, rejtettebb legyen a helyszín
- Tájolhassunk megfelelően (a kitekintés iránya északi legyen)
- Legyen árnyékot adó fa (a les mellett)
- Legyen laza a talaj, a földmunka könnyebb elvégzése érdekében
- Viszonylag közelről hozhassunk vizet

Kivitelezés

A leskunyhó méretei: 200x150 cm-es alapterület, a bejövő oldalon 170cm a kinéző oldalon pedig 160cm a vízlefolyás miatt. Az itatót szintén 150x200 cm-esre terveztük, 8-10 cm mélységgel, s ez így önmagában közel 300 liter víz. Maga a leskunyhó 1 méter mélységben a került földbe, a kémlelő nyílás szintjéig, mellyel egy vonalba került az itató vízszintje. A bejárati ajtóhoz lépcső vezet. A kunyhó kinézeti oldalán első körben árnyékoló hálót alkalmaztunk, s ha nem lopja szét senki a lest (remélem megmarad), akkor lesz benne -végső beruházásként- egy reflexiós üveg. A leskunyhóhoz többek között OSB lapot, fenyőlécet használtunk fel, valamint tófóliát, és árnyékoló hálót. A lesben két felnőtt ember elfér egymás mellett, ülve. Az ajtó 90x140 cm, a lesben lehajtott fejjel kell mozogni, de úgyis ülünk. Talán rakunk majd bele egy pallót keresztbe, és akkor nem kell összecsukható székekkel bajlódni. A leskunyhó földbe süllyesztésének érdekében, ki kellett ásnunk 3 m3 földet + az itató és a leskunyhó ajtajához levezető lépcsőt. Az itató feltöltéséhez vizet kellett a helyszínre szállítanunk. (20 literes műanyag kannából az 16 db). Végül a tájolás tekintetében úgy gondolkoztunk, hogy a reggeli fények jobbról, a napközbeniek hátulról, míg az esti fények balról érkeznek majd. Ellenfényes képeket nem fogunk tudni készíteni, de reggel és este szép fényeket kaphatunk. A leskunyhó minden fala, 1 méteres mélységben a földben áll, a les talajára pedig PVC-t tettünk, hogy ne sárban kelljen tocsogni. A lest kívülről a lehető legjobban beálcáztuk.

Környezet:

Az itató mögött (a kinézővel szemben) egy tisztességes méretű és erősségű beülő ág várja az érkezőket. Onnan szállhatnak le az itató partjára, szegélyére, mely fatörzsekkel, mohával, és természetes anyagokkal bélelt. A les környezetében, a kinézeti oldalon több "A" és "B" típusú odút szeretnénk elhelyezni, melyekben közönségesebb madárfajok esetleg költhetnek. Madáretető is található majd télen, szintén közvetlenül a les mellett, melybe fekete napraforgó mag, és néha dió is kerül. Bízunk abban, hogy az itató földfelszíni elhelyezésének következtében kisebb-nagyobb rágcsálók, emlősök is kíváncsiak lesznek, és meglátogatnak minket. A jobboldali kinézőtől pár méterre, egy dombon kihelyezett beülő várja télen a ragadozókat, hogy a kidobált zsiger, csirke far-hát, és egyéb húsokon (nem sertés) veszekedhessenek kedvünkre. Barna rétihéja, Karvaly, Egerész ölyv, Vörös vércse, rendszeresen mozognak a környéken. A közvetlen közelben erdő található.Maga a les és az itató egy füves réten helyezkedik el, mogyoróbokrokkal, csipkebogyó bokorral, és egyéb kis-fa és cserje is található ott.

Két dolgot szeretnék még hozzá tenni ehhez a blogbejegyzéshez. Az egyik, hogy köszönjük Bengő Péter áldozatos munkáját, a projektben pedig Albert István és Varján András vett részt rajtam kívül, akik természetesen szintén teljes joggal tudhatják magukénak a lest. Külön köszönöm feleségemnek a támogatást, a türelmet a távollétem miatt, s hogy Ő is jött rendezni, a hátteret, metszéssel, fűrészeléssel járult hozzá a várhatóan szép fotókhoz. További információ még az, hogy a nagy barkácsboltokat, mint Praktiker és Obi, messze el kell kerülni. Ha tüzép-telepre nem jutunk el, akkor fa alapanyag tekintetében a Platform áruházat javaslom, mert 1/3-ad áron kapható meg minden, és szélesebb a választék, mint bárhol. Ehhez a leshez a 4 x 2.5 méteres, 0.5 mm vastag, UV álló tófólia, a Baumax-ban került megvásárlásra, mert a Praktikerben, az is 2.5x annyiba került volna.

(A képek 90%-ban mobiltelefonnal  készültek )

 Az alap kijelölése

 Egy ork, aki a munka hősének érzi magát :-)

 Vízió lebegett a szemem előtt

 Most ez les alap, vagy egy ásatás ?

 Legyártottuk a medence keretét

 Ez a jobboldali kinéző iránya, a téli zsigeres etetéshez, szemben a kis zöld domb

 Itt még azt hittük, hogy az erősebb fólia, és a 14 cm medence-mélység jó lesz

 Aztán akik értenek hozzá, még időben elmondták, hogy max 2-4 cm a jó mélység

 Itt már nagy tervezés folyt, készültünk a beszerzésre, és a gyártásra

 De addig is, rendes tófóliával, és vízmélységgel, 

 megcsináltuk a medencét

 ahol ilyen tükörképek várnak a madarakra, és ránk

 250 mm-en F5.6-on, a 10 méter távolságban lévő háttérrel

Legyártottuk, leszabtuk, lefestettük

 És csak hordtuk-hordtuk az autótól

 

 Az éleinél lévő lécekre felcsavaroztuk az oldalakat 

 Felkerült a szigetelés a tetőre

És az árnyékolóháló az álcázás érdekében

Munka mellett csak hétvégén tudtunk igazán haladni a földmunkával, és azt is csak szombatonként. A famunkához műhely kellett, azt munka utáni esték során végeztük. Most már elmondhatjuk, hogy elkészültünk. Szeretnénk még madárodút is telepíteni, méghozzá igen-igen gyorsan, mert már hordják a fészekanyagot a tollasok.

Tavaszi ébredés - Beliczai-sziget

Igen sok szabad hétvége elment mostanában az itatós madárles építésére. Földmunkára, a medence feltöltésére, és a leskunyhó megépítésére. Jövő hét szombaton több mint valószínű, hogy kihelyezésre kerül a les. Ezen a hétvégén viszont fotózni mentünk. Ideje volt. Péntekről szombatra heves esőzés volt, emiatt cuppogtunk a sárban a szigeten. Pont a reggel utolsó pillanataira értünk oda, amikor még a gőzölgő patakpart látható volt. Mire végigmentünk a Dunához kivezető pár száz méteres úton, már abbamaradt a gőzölgés. A tavaszt éreztük a levegőben, láthattuk az első rügyeket, és a tavaszi virágok szőnyegét, az erdő talaján.

 Elvarázsolt hangulatban

 Csillogás

 Ha odaértünk volna hajnalban

 Szemből kaptuk volna a narancsszínű fényeket

 Háttérben a patak feneke, tökéletesen elmosható

 Igen alacsony a víz a kis tavacskában

 Hideg és meleg színek, értéri erdősáv

 A Duna partján, kis patak siet a nagy folyóba

 Víz-part, amerre a szem ellát ...

 Nagynak tűnik, pedig arasznyi a hasadék ...

 Ebben a tükörben tetszelegnek a fák

 Virágszőnyeg. Lépten-nyomon mindenütt a szigeten

 Pihenő a "kis-körön", a közelben fedett pad és asztal, tűzrakóhelyekkel

 Kormosfejű cinege

 Nagy fakopáncs

 Kicsit közelebbről

 Sárga virágtenger. Ők is ott voltak mindenütt

Az erdőből kifelé jövet, Szajkók hangos csapata búcsúzott tőlünk

Nem volt oly gazdag az erdő még, talán Tengelic, és a szokásos "egyszerű cinegefajok" voltak még velünk, ja és a Seregély, akiről nem sikerült a sűrűben jó képet készíteni. Leszámítva a tocsogást, kellemes órák voltak ... A réten, a tavalyi tarvágás helyén, újonnan ültetett növendékfák között, egy padon pihentünk, szemben az első igazi tavaszi nappal. Gyűjtögettük a D-Vitamint, serényen.

Éled a természet, indul a szezon ...