Igyekeztünk nyitásra odaérni a Vácrátóti arborétumba. Jégmadarat vadásztunk, és reméltük, hogy lesz még sok minden ott. Reggelinket megettük a helyi kis üzletben, megittuk utána a kávét, és irány a kassza, nyitás után öt perccel, már fizettünk is a belépőjegyért. Elindultunk jól megszokott útvonalunkat megváltoztatva, szinte azonnal a romok felé, a vizekhez. Odafelé találkoztunk egy kedves macskával, akit megdögönyöztünk. De kezdjük az elején, jöjjenek a képek, majdnem a bejárattól kezdődően ...
Mindig jó észrevenni a mókust, és igyekezni lencsevégre kapni
Ő volt a legszebb az üres tavon
Na itt megdöbbentem ! Közönséges pézsmakacsa. Én azt hittem valami hibrid faj.
Kutatva a Jégmadarat (egy hangot hallottunk), hód-munkába ütköztünk
Több kört megtéve Jégmadár nélkül, a kis szigeten ültünk le megpihenni
Morózus tekintete ellenére, ez a macska 20 percet töltött az ölünkben
Többször is visszanéztem rá. Itt mosakszik.
Itt is, de ez esetben nagyon-nagyon aranyosan tette
Nem nyújtott most semmi különöset az arborétum. A madáretetők üresen álltak, pedig tavaly télen Fenyvescinegét is fotóztunk itt. Elindultunk másik helyszínünk felé, a Váci tanösvény környékére, s a mellette lévő tóhoz. Ott is szerettük volna a Jégmadarat elcsípni, mert hogy egyszer már beszállt, a tanösvény végén lévő pihenő-stéghez. Jól el is zavartuk hirtelenségünkkel, pedig nagyon közel volt. Történt ez 2014 februárjában. Olyan 5 méterre lehetett, Kár érte.
Egy re jobban vigyázni kell hová lép az ember ...
A Süvöltőhöz nem tudok elég közel kerülni ...
A tanösvényen vigyázni kell, mert mostanság egyre több a veszélyes deszka az úton. Nem gondozzák rendesen, a nád befedi a látnivalót. Viszont a madarak, főleg az első pihenőhelyhez közeledvén egyre többen vannak. Iszonyat, micsoda élet van bent a sásban ... Énekes madarak 20-as csapatai ...
A második pihenőtől balra, a Jégmadár halcsapó fája
Szemben a stéggel, a beülő. Innen halászik
Ez a kép fogad rögtön jobbra, ha kiérünk a pihenő végére.
Ide menekül a Jégmadár, amikor meglátott minket, érkezvén a náddal takart nagy tó felől
Ide menekül a Jégmadár, amikor meglátott minket, érkezvén a náddal takart nagy tó felől
Igen, ez a nád takarja a nagy tavat, de valamiért szép ...
Sikertelen Jégmadárfotózás után, vissza a tanösvényen
Beteges mániám a moha
Halom Királyka ugrándozott a susnyásban. Egyet nagy nehezen sikerült lefotózni
A tanösvény bejáratánál háttal, található a tó, közvetlenül a focipályák mellett. Azon a tavon ilyenkor is akad látnivaló. A következő képen látható récék, decemberben pároztak ! A hím körülúszta a tojót, aki követvén udvarlóját, csőrével csapdosta a vizet. A hím a tojó hátára úszott, csőrével megragadta a réce leány tarkóját, és pár pillanat alatt végbement a párzás. A hím diadalittasan körbeúszta a tojót, aki faroktollait, heves csapkodással leöblítette a vízben, majd lassan elúsztak egymás mellől ...
A decemberben párzó récék ...
Jó ránézni a vízre ... Télen is.
Aztán eleredt az eső hó helyett
Hazafelé lenéztünk még a Gödi Dunapartra is, de semmi érdemleges látnivalót nem találtunk. Kirándulásnak, és kedves emléknek jó volt a nap. Ismét találkoztam egy olyan macskával, akit a szívembe zártam, pedig kutyás vagyok.