Az elmúlt szombaton varázslatos dolgokat élhettem át. Elmentünk Apajra, teljesen korom sötétben érkezve, hogy ott érjen minket a napfelkelte, és fotózhassuk a vízimadár világot. Az ott készült fotók, majd a következő blogbejegyzésben lesznek láthatók, mert a fényképek feldolgozásával még nem tartok sehol. Mikor már magasan járt a nap, és láthatóan nem volt értelme tovább maradni, visszaindultunk Budapestre, mert az itatós lesben zajlik az élet. Ott nem számít, hogy hány óra van, nem, vagy alig ülnek el a madarak a déli órákban, így állandóan lehet fotózni. Lehet, mert úgy esik a nap, és a szűrt fény, hogy délben sincsenek vad árnyékok. Szóval most az ott látottakról szeretnék adni egy kis beszámolót. Nagyon örültem, mert két új fajjal gazdagodtunk ezen a napon, s ki tudja, mit nem látunk még munkanapokon, mert hogy akkortájt sajnos nem tudunk kijutni. Megérkeztünk, becuccoltunk, levettük az üvegvédő OSB lapot, beszórtunk egy kis csalifalatot ide-oda, és vártuk a csodát, mely el is érkezett.
A semmiből belibbent egy Énekes rigó
Megfordult a másik irányba is
Aztán élvezve a békességet, megfürdött
Az Énekes rigó erre a lesre még nem szállt be, sőt a környező fákon sem láttam, hallottam őt. Nagy örömünkre szolgált, hogy sokáig maradt. Volt idő csodálni, fotózni. Sajnos a nagy-nagy pacsázós fürdésről készült fotókat nem tartom elég jónak, így azok maradnak a számítógépemen emléknek. A fűben, úgy 10-12 méterre nagy libbenésre figyeltem fel. Gondolkodtam is, vajon a varjak, szarkák miért nem jönnek közelebb ? A fűben méterről-méterre sétált felénk, majd felugrott az itató végére a
Dolmányos varjú
Különös kegyetlenséggel belefotóztam az arculatába
Elég nagy darab, így 1.5 méter közelségből
Azon paráztunk, hogy nagyon nézi magát az üvegen, és meg ne fejelje a "másik varjút", mert akkor nekünk bizony lesz egy új menet az üvegeshez. A kis kékcinege is szokott harcolni a tükörképével, de azt csak mindössze piszmogásnak lehet nevezni, ehhez a vészhelyzethez képest. A varjú után lehetett kicsit rendezgetni, mert lezúzta rendesen a díszletet :-) Mindezek után már csak light-os gyönyörködés következett, finomabb énekesmadarak személyében, akiket továbbra is nagyon szeretünk, és (meg)becsülünk ...
A kedves Széncinegét
ezt a különösen szép kéket
a csodálatos de arrogáns Meggyvágót
akit évekig vadásztam, most meg ilyen közelről fotózhatom ...
Haza indulásunk előtt, Erdei pinty szállt a szemközt lévő fa, magas ágaira. Előbb a tojó, majd a hím. Na mondom most, most be fog szállni az Erdei pinty, és végre nem a földön kell fotózni, magok keresgetése közben, elvégre jó idő van szomjas ő is. Gyere gyere, mondogattam magamnak, és a hím már nagyon ficánkolt. Feszülten vártam. Eközben, a harkályoknak kitett embermagasságú függőleges fatörzsre szállt a Szajkó, mindenki befenyítve. Az Erdei pinty elindult az itató felé, de nem mert beszállni, a Szajkó szemeinek kereszttüzében, hanem az utolsó pillanatban iránytváltoztatva megpattant inkább, elhalasztva ezzel a fürdést, ivást.
A Szajkó pedig egykedvűen a helyére szállt
Fáradtak voltunk a hajnali keléstől, az egész napos csavargástól, így 14.30 felé hagytuk abba fotózást, nagyon elégedetten. A mai napon tehát az Énekes rigóval, és a Dolmányos varjúval bővült fajlistánk, itt a IV-es számú itatós madárlesen.
Amint készen leszek, érkezik az Apajos beszámoló. Mindenkinek köszönöm, hogy a blog közel 15.000 látogatásnál jár, s ez erőt ad nekem ahhoz, hogy a természetben megélt örömöket, és látott szépségeket ne csak a fejemben tároljam el, hanem közzé tegyem sokak megelégedésére.
Amint készen leszek, érkezik az Apajos beszámoló. Mindenkinek köszönöm, hogy a blog közel 15.000 látogatásnál jár, s ez erőt ad nekem ahhoz, hogy a természetben megélt örömöket, és látott szépségeket ne csak a fejemben tároljam el, hanem közzé tegyem sokak megelégedésére.