Nyári Apaj 2017

Apaj puszta minden madár és természetkedvelő lelkében azt hiszem kiemelt helyen áll. A Kiskunság szélénél fekvő terület egyaránt rejt hatalmas mezőket, tavakat, réteket, kaszálókat, homokfalat, vadvirágos tájakat, csatornákat, állattenyésztési létesítményeket. Nem hiszem, hogy magyarázatra szorul ezen felvezető után, e táj és terület élővilága, bősége. Ide a tél kivételével minden évszakban érdemes ellátogatni. Tavasszal és ősszel a vonulási időszak miatt, nyáron pedig a madarak költése okán. Emiatt is, és valamelyest hagyományból, ezen a nyáron sem hagytuk ki a fotózást ezen a csodás területen. Sajnos megkerülhetetlen földrajzi, és buszmenetrend-tényezők miatt, nem tudtunk napfelkeltére odaérni. Egyikünk már nem Budapesten lakik, így részben alkalmazkodnunk kellett a tömegközlekedéshez. lecsúsztunk a napfelkeltéről, mely ilyenkor 04:45-kor következik be, tehát optimálisan 03:00-kor kellett volna indulnunk. Hát ha a buszt nem is vesszük figyelembe, akkor is keljen fel hajnal 3-kor, akinek két anyja van ... Mindezek tudatában, és ezeket az élménybe kalkulálva érkeztünk meg reggel 07:00-ra Apajra. Ebben a bejegyzésben szekvenciálisan haladok az időben előre, és a kezdő képet leszámítva, azon sorrend alapján teszem ki a képeket. Utunk elején a Gyurgyalagokra pályáztunk, arra vettük az irányt. Sajnos egy lessátras 5 fős csapat elüldözte a madarakat a költőüregtől, így alternatív megoldás után néztünk.

Így találtuk meg őket, a löszfaltól pár száz méterre a fákon

 Még gondolkodom, hogy ki ő ...

 Ez viszont a Szalakóta, aki épp menekül ...

 majd tovaszáll. Lessátrunk odúval szembe lerakva nincs

 A mezőn sétálgatva vadásztunk mindenféle mezei vadvirágra ...

 A Tengelic kedvencére

 de belebotlottunk ilyen szépségekbe is.

 Fehér gólyát is láthattunk kint a mezőn. A környező falvakban sok a fészek

 Nagy meglepetésünkre őzsutával is összefutottunk

 Varázslatos Apaj ... Soha nem hittem, hogy ez a kietlen táj,
ennyire a szívembe lopja magát

 Fiatal Seregélyek

 Harapj a nyárba !

 Végtelen ...

 Melegük van

 Ismét őzet láthattunk ...

Elnézést ! Kettőt ...
Nem ismeretlen ez az állat arrafelé, ahogy a nyulak és a fácánok sem, de
ilyen kis területen ilyen sűrűséggel ... Nagyon örültem nekik !

 Cigány csaláncsúcs (a vezetéken)

Labdacs

Miután körbejártuk a mezőt, és megkergettük az összes Szalakótát, Barna rétihéját, Egerész ölyvet, őzeket, elindultunk a "nagy Apaj" felé. A műúton haladtunk befelé, ahol is az egyik tanya mellett húzódó villanyvezetéken egy hatalmas táplálkozó Egerész ölyvet vettünk észre. Amint lassítottunk az autóval, már fel is szállt, karmai között táplálékával, s mire a kéziféken szunnyadó gépet ráemeltem, már nem volt értelme lefotózni. Megdöbbentően gyönyörű és hatalmas példány volt. Lenyűgöző. Kép nem készült róla, de elérkezett a végeláthatatlan hosszú villanypásztor vezeték, amin mindig találunk érdekességet ...

Például egy Sárga billegető "személyében"

 Az ugaron pedig a Bíbic tojója keresgélt

 A tájat magasban szelte át a Vörös gém

 Üres pillanatokban a lábunk elé néztünk

 És növény-virág csodákat találtunk

 A tavak felé közeledve, fiatal Tövisszúró gébics fogadott minket

Barna rétihéja tett rendet az égen

 Előre haladt az idő, kevés volt a vízimadár

 de a hamisítatlan apaji hangulatot megkaptuk

 Kanalas gémmel

és megfigyelhettük ereszkedését is ...

 A Barázda billegető jellegzetes madara e tájnak

 Sorszámozott költőodú

 Finom gyöngeség

 Szerényen bújik meg a tisztaság. Az igazi érték sosem hivalkodik

 Sakktábla lepke azért akadt, komolyabb fajok nem

 Apaj másik végén a bivalyok dagonyáztak

 Távolabb az öregek, ők már nem pancsolnak ...

Tapasztaltabbak vigyázzák a fiatalokat, csendesen táplálkozva

Magasan járt már a nap. Elültek az állatok, elég meleg lett, erős fényekkel. Hazaindultunk, teljes megelégedéssel még akkor is, ha most elmaradt a Sordély, a Kenderike, a récefajok sokasága, és a parti madarak izgalma ... Korábban kell jönni. Ez most így esett, de elég volt. Nem pályázatra fotózunk, nem like-okért, hanem élményekért, és a szabadságért. Bankháza irányába haladtunk, mikor is szinte satut léptem, mert azonnali megállásra késztetett a látvány ...

 Egy árok miatt nem lehetett megközelíteni, de talán levendula volna ?

 Ez az, ami minden nyáron elvarázsol ...

A vadvirágok egyszerű pompája

A vadvirágok egyszerű pompája ...