A Turulnál elkövetett kalandos barangolás folytatása nem is lehetett más, mint a közeli tatai Fényes tanösvény bejárása. Nem volt könnyű, mert a többi látogató nem igazán vette figyelembe, hogy valakik fotózni próbálnak, és azért sem, mert már igen erős fényeink voltak. Viszont ha már ilyen messze csavarogtunk lakhelyünktől, ez közhely nélkül tényleg kötelező úti cél. Őszi hangulatot reméltünk a helytől, melyet - érdekes módon - csak kis részben kaptunk mert, még a közeli hegyeken sem voltak meg az eget rengető színek. Szépen körbenéztünk, és nem várt érdekességbe botlottunk, melyről be is számolok pár görgetéssel lejjebb. A tanösvényt két évvel ezelőtt látogattam meg, és az akkori állapotokat megőrizve találtam, azaz visszaforgatják a bevétel egy részét, legalább állagmegóvásra. Sajnos a magaslesnél a nap nem jó irányból jön délelőtt, délben, bár aki szereti a vízfelszínen csillogó ellenfényt, annak ez hálás napszak és téma lehet. Összességében, főleg a turulos előző kört tekintve, kellemes túra kerekedett a nap végére. Hallani hallottuk, az élőhelyét is minden bizonnyal megleltük, de magát a Jégmadarat nem találtuk. Jelenléte viszont így is örömöt jelentett számomra ...
Az utolsó szép pillanatok ...
Vízen úszik az ősz
Vadszőlő nyit ajtót
Legbelsőbb titkaink
Forróvizű forrás táplálja a tavat, mely buborékokban tör a felszinre
Az egyik legszebb "dupla szárnyú"
A moha ... nagy kedvenc.
Egyszerű tükörkép
Minden métere érdekesség
Hangulatba hoz
Tipikus sekély-vizes Jégmadár vadászterület
Színvadászat
Még mindig igyekszik szépséget varázsolni ...
Azért itt ellaknék ...
Többször és összetéveszthetetlenül hallottuk a Jégmadarat, de megpillantani, lefotózni ezúttal nem sikerült. Vízityúkot láttam mindössze bebukdácsolni a nádak tövébe ott, ahol a jégmadár által elkoptatott beülőágak is voltak. Érdekes hely ez, ha nem zavarja az ember. Eltöltenék itt egy napot, síri csendben, amikor csak az élővilág, a gép és én vagyunk ...