Fényes tanösvény

A Turulnál elkövetett kalandos barangolás folytatása nem is lehetett más, mint a közeli tatai Fényes tanösvény bejárása. Nem volt könnyű, mert a többi látogató nem igazán vette figyelembe, hogy valakik fotózni próbálnak, és azért sem, mert már igen erős fényeink voltak. Viszont ha már ilyen messze csavarogtunk lakhelyünktől, ez közhely nélkül tényleg kötelező úti cél. Őszi hangulatot reméltünk a helytől, melyet - érdekes módon - csak kis részben kaptunk mert, még a közeli hegyeken sem voltak meg az eget rengető színek. Szépen körbenéztünk, és nem várt érdekességbe botlottunk, melyről be is számolok pár görgetéssel lejjebb. A tanösvényt két évvel ezelőtt látogattam meg, és az akkori állapotokat megőrizve találtam, azaz visszaforgatják a bevétel egy részét, legalább állagmegóvásra. Sajnos a magaslesnél a nap nem jó irányból jön délelőtt, délben, bár aki szereti a vízfelszínen csillogó ellenfényt, annak ez hálás napszak és téma lehet. Összességében, főleg a turulos előző kört tekintve, kellemes túra kerekedett a nap végére. Hallani hallottuk, az élőhelyét is minden bizonnyal megleltük, de magát a Jégmadarat nem találtuk. Jelenléte viszont így is örömöt jelentett számomra ...

Az utolsó szép pillanatok ...

 Vízen úszik az ősz

 Vadszőlő nyit ajtót

 Legbelsőbb titkaink

 Forróvizű forrás táplálja a tavat, mely buborékokban tör a felszinre

 Az egyik legszebb "dupla szárnyú"

 A moha ... nagy kedvenc.

 Egyszerű tükörkép

 Minden métere érdekesség

 Hangulatba hoz

Tipikus sekély-vizes Jégmadár vadászterület

 Színvadászat

 Még mindig igyekszik szépséget varázsolni ...

Azért itt ellaknék ...

Többször és összetéveszthetetlenül hallottuk a Jégmadarat, de megpillantani, lefotózni ezúttal nem sikerült. Vízityúkot láttam mindössze bebukdácsolni a nádak tövébe ott, ahol a jégmadár által elkoptatott beülőágak is voltak. Érdekes hely ez, ha nem zavarja az ember. Eltöltenék itt egy napot, síri csendben, amikor csak az élővilág, a gép és én vagyunk ...

Csavargás a Vértesben

Hangolódva az őszre, gondolkodtunk merre is érdemes elindulni. Olyan helyre vágytunk, amely nagyjából háborítatlan, és hamisítatlan őszi hangulattal fogad. Választásunk a Vértesre esett, ahol a Turultól indulva a barlang mellett el lehet jutni a Vince kilátóhoz, és a környék jól bejárható. Akadt egy kis probléma, mert most látogató-központot építenek (hogy legyen miért ott is pénzt szedni), ezért az egész parkolót körbekerítették, s ennek következtében kerülnünk kellett. Rövid időn belül eltűnt alólunk az út, majd az erdei ösvény is. Csak az irányt tudtuk, hogy merre van a kilátó. Felküzdöttük magunkat a hegyre az erdőben kidőlt fák között. Nem volt könnyű út. Fotózás helyett teljesítménytúrába fordult a mulatság. Út közben pár gombával találkoztunk ezért, és követtek minket az erdei énekesmadarak, természetesen láthatatlanul, de jól hallhatóan. A turultól elindulva a Vince sétányon, ahogy az út a barlang veszi az irányt, egy őzet (!) láttunk elnyargalni. Na, azért a turul emlékműtől 50 méterre, Tatabánya felett a hegyen nem számítottunk ilyesmire. Nem egész öt másodperc alatt tűnt el a semmibe ... Az úton látott szépségeket itt osztanám meg, a következő, javarészt DSLR-el készült fotókon keresztül.

Ilyen volt az alaphangulat arrafelé ...

 A Turultól indultunk ...

 2015-ig, csak messziről néztem, de most már másodjára járok itt

 Ébred a fény ...

A kerítés mögött már a barlang van

Letűnt idők szeme ...

 Itt nem volt még annyira ősz, de a termések már árulkodnak ...

 Farönkre hullott az elmúlt nyár

Az erdei kaptatók kidőlt farönkjein ...

 Megérkeztünk a kilátóhoz

 Komoly mérnöki munka

Nem kis magasság ... A fák 20-25 méteresek

Egy szép panoráma a toronyból

Miután megmásztuk a kilátót, és kigyönyörködtük magunkat, leérve a padon megpihentünk. Ettünk pár falatot, és álmodoztunk egy jó kávé automatáról ... Miután annak hiányát feldolgoztuk, útra keltünk azon a vonalon, ahol normális esetben érkeznünk kellett volna. Itt már nem kellett azon gondolkodni, hogy vajon "merre van az előre" ... Átadhattuk magunkat a fotózásnak, témakeresésnek.

Huawei P9 és a gomba esete

 Rögtön a kilátónál ...

 Kedvenc őszi témám a "lámpás" (amit a nap világít át)

 "Selective colors" effekt a la nature :-)

 Függeszkedő #1

  Függeszkedő #2

 Itt volt az igazi megnyugvás ...

 Füzike bujkált a vesszők között

 Na, ezért hívják ezt a műfajt FÉNYképezésnek

Már-már közeleg az ősz ...

Megérkeztünk, vissza az autóhoz, és örömmel láttam, hogy időben tettük. Most jött a csürhe az erdőbe, műanyag lányok, ROLLEREZŐ gyerekek, és pufidzsekis FaceBookozó kalandorok képében, kiszállva a városi terepjáróból (dzsippó), de mi már megjártuk az utunkat az őzzel együtt :-)

Megérte felszenvedni magunkat, az úttalan utakon ...

Lillafüreden járt az ősz

Szilvásváradra terveztünk utat, de a hétvégére való tekintettel, és a "színhelyzet" miatt, lebeszéltek minket róla, így Lillafüred felé vettük az irányt egy Egerben, kedves ismerősnél tett látogatás után. Utunk keresztül vezetett minket a Bükkön, ahol a hosszasan kanyargó szerpentinen csodálhattuk az őszi színekbe burkolózott szálfákat, és a 2-3 nagy kanyaronkénti csodálatos panorámát. Mindezek után megérkeztünk Lillafüredre. Én még soha életemben nem jártam ott. Nem is nagyon tudtam elképzelni, hogyan is nézhet ki. Nem gondoltam, hogy egy ilyen, viszonylagosan kis alapterületen ilyen monumentális, változatos szépség található, és férhet el. Persze parkolni nem, vagy alig lehetett, az emberek rezzenéstelen sétáltak bele a fotóimba, és öt percet is kellett várnom, míg két, intellektuálisan szolidan bútorozott szőke, befejezte a 195. selfie-verziót a vízesésnél, ügyet sem vetve ránk, hiába volt nálunk igen komoly fotó apparátus. No de ilyen világot élünk, ugye ...

Lilla csodás kapuja ...

 A nagy-kanyaros panorámák egyike

 Itt vezetni, az más minőség

 Kedves kis falu

 Dinamikával kiegészített gyönyörű geometria (KDN)

 Hátunk mögött autók járnak ...

 11 mm. Belefér a világ

 Ha fényünk is van, megjönnek a színek

 Mikor feleségem megkaparintja a gépet ...

 Na itt éreztem magam nagyon kicsinek

 Hosszú percekig vártam, hogy ne jöjjön senki

 Hosszú expó ND szűrő nélkül (-5EV, de beégett)

 Aranyfák ...

 Rögtön ott, hátrafordulva

 Helyi szimbólum (gondolom)

 Hangulatos csónakázós kép

Miután körbejártunk mindent, és eléggé elfáradtunk, autóba ülve ismét vissza, Eger felé vettük az irányt. Találtunk azonban egy-két olyan tisztást, ahol nem tudtunk ellenállni, és kiszálltunk fotózni. Nem nagyon tudtam otthagyni azt a helyet. Nem volt kedvem hazaindulni a szmogba, csak róni akartam a végtelen kilométereket ...

 Mindegy, hogy jobbra, vagy balra ...

 Tudomásom szerint sáfrány

 Csodás mezőkön, tisztásokon ...

Hatalmas terekben gyönyörködve

kellett hazamennünk. Miért kellett ? Mert mint ha a fogamat húzták volna, olyan volt magunk mögött hagyni ezt a vidéket. Úgy érzem, idén kárpótol az ősz, pláne, hogy még van sok meglepetés a tarsolyomban ...