Miután rendbe hoztuk a lebombázott és feldúlt madárlest, keserédes bizakodással látogattuk meg újra azt. Ez a poszt két alkalom képeit öleli fel. Hálás vagyok, hogy a természet visszaadta a gondoskodást, és megajándékozott minket szép fotókkal. Kicsit visszaállt bennem a világ rendje, és psilákoló lángként él bennem a remény, hogy eljön a béke a les körül. A felújítás után egy órán belül visszatértek az alapfajok, és a lombját még nem vesztett fa mögül jutó fényben készíthettünk pár kedves fényképet. Izgatottan dolgoztam ki a fotókat, és nagy örömömre tegnap, a totálisan nulla fényben megérkezett az a faj, melzet hosszú ideje vadászok, egy kultúrált kép elkészítése reményében. Egyszer - évekkel ezelőtt - mm-re pontosan ugyanoda, mint a régi lesnél, beszállt ez az izgága madár, és bár nem volt gyors záridőm a magas ISO ellenére sem, megszülethetett ez a fotó ...
A várva várt Ökörszem a lehető legszebb pózban, amit csak elképzelhet az ember ...
Széncinege őszi ragyogásban
Még egy kép a kedves és villámgyors ökörszemről ...
Kékcinege a hatalmas falattal
A megszeppent csúszka
És a méltatlanul mellőzött Mezei veréb
Egyetlen pillanat, és huss !
A harkálymászó-fa sokak kedvence, a lyukakba eldugdosott eleséggel
Beszállás előtt, a közeli fán
Tablókép, visszanézve :-)
A harkálymászó-fa tetején ... Ide kerül a faj, amit minden madár nagyon szeret.
Várjuk a harkályt és az őszapókat, akik a közelben mozognak
Ha valaki az etető tetejére érkezne, ott is csodálatos háttér előtt fotózkodhat
Felborzolt kedélyállapot ...
Nem vagyok macskás, de ő gyönyörű. Sajnos ellensége a madaraimnak, de ez az élet rendje
Elmondhatatlan boldogság van a szívemben, hogy egy hét alatt így magához tér(hetet)t a les.
Bízom benne, hogy további meglepetések várnak ránk, az őszapók, a tengelicek, a harkályok, süvöltők, megyvágók, és a karvaly személyében, akik mind a közelben mozognak.
