2021-05-23

Májusi Apaj

 Szigorú hagyományunk, és várva várt kedves esemény minden év májusában, nagyjából akkor, amikor a gyurgyalagok megérkeznek, hogy autóba ülünk, és megyünk Apajra. Mikor Budapesten éltünk, közelebb volt, de nem érdekel ez a +45 km, természetes, hogy oda vágyunk. Meghatározó madarász élmények, sok-sok kedves emlék, amit Apaj nyújt. Hálás vagyok azért, hogy a tulajdonos és üzemeltető a legnagyobb természetességgel megengedi az érdeklődőknek, hogy szabadon járva mindent megnézhessenek a területen. Nem kellett soha könyörögni, senki nem vont kérdőre minket, nem játszotta a "tulajdonos vagyok szerepet", sőt a teljesen magánterületekre is be lehet menni. Az ember nyilván odamegy a gazdához, és erre engedélyt kér, de azt a szeretet és vendéglátást, amit évről-évre megéltünk ott, nem lehet említés nélkül hagyni. Több év tapasztalatából azt mondhatom, hogy Apaj nem 2-3 óra. Hajnaltól naplementéig többször körbejárható, amíg csak bírja az ember. Továbbmegyek, nem is elég igazán egy nap. A májusi zsongás, a nyárközépi szaporulat, a végtelen mezeivirág-tenger, pipacsmező, a fiatal állatok megjelenése, nyáron, a nagy melegben is vonzó. Érdemes a területet a google maps-en felülnézetből tanulmányozni, és jól átgondoltan bejárni. Nem volt még két egyforma évem Apajon. Az alap (apaji) fajokon túl, minden esetben kapunk ajándékba meglepetést. Remélem, még sok-sok éven át elmehetünk Apajra, a természet tisztelettudó, és hálásszívű vendégeiként !


Gyurgyalagok versengenek a szaporodásért. Ez az egyik legnagyobb élmény ott.

Az odavezető út mentén, már hajnalban indul az élet. Közeledve, teljesen a láz.

A löszfalhoz érve, még lessátorra sincs szükség. A partifecskék röpte, a gyurgyalagok prüttyögése
végtelen örömöt és megindultságot hoz a szívembe

Részlet a falról, a DSLR szemével...

Már párban a következő nemzedékért ...

A lakhely vizsgálata igen fontos. Vigyázó felügyelet mellett zajlik ...

Fotós szememnek szinte alig van ennél szebb látvány

A gyurgyalag háta talán szebb mint a mellkasa. Mikor májusban meghallom az első érkezők
hangjait, helyére kerül akkor bennem a világ



Igen sok méhész gyűlöli e madarakat, mert táplálkozása során méheket IS fogyaszt, de ugyanúgy tizedeli a darazsakat, mely a méhek nagy ellensége, és fogyaszt természetesen mindent, ami él és mozog a levegőben. Szeretném kifejteni itt azt az álláspontomat, mely szerint nem a gyurgyalagok pusztítják a méheket (melyek növényporzó tulajdonsága nélkülözhetetlen), hanem MEGINT AZ EMBER A FELELŐS, aki eszetlenül használja a vegyszereket, aki mindent lekaszál, lelegeltet, és így veszi el a méhek nektárgyűjtő területeit ... NEM A GYURGYALAG A FELELŐS, hölgyeim és uraim !

A gyurgyalagok fotózása után elindultunk Apaj belső területei felé, végig a műúton, a bejárat melletti házak mentén, a tórendszer irányába. Hiába tervezgettük a jó időt, vártuk, és drukkoltunk, nagyon vegyes időjárást (és így fényeket) kaptunk. Azt és olyan körülmények között fotóztunk, ami adatott, és úgy, ahogy a fények engedték. A befelé vezető útnál idén nem tudtuk elcsípni a "kuvik gombócot", mert mire feleszméltünk, felettünk a villanydrótról már át is suhant az út túloldalára, jó száz méterre a sűrűbe. Aztán bekanyarodtunk, és hallgatóztunk, mert ott már a banka szokta ismételni hup-hup-hup strófáját. Érdekes. idén, a vadászház felé vezető útnál, a tanya mellett nem voltak jelen. 


Sordély nélkül nincsen Apaj (fotó sincs)

Köszöntött minket az év madara. Cigány csaláncsúcs mutatta meg magát

A ragadozók is jelen vannak, keresik táplálékukat

Megkapó élmény, ahogy a műút mellett legelő marhák mindegyike odajön a villanypásztorhoz

Gyakran találkozhatunk a töviszúró gébiccsel

Kicsit több fényben, újra egy cigány csaláncsúcs

A kopasz fák tetején lesve, gyakran kontrázza meg ezt az idillt, a vörös vércse

A folyton repülő és táplálkozó füsti fecske ritka pillanata ez.
Türelmesen hagyta fényképezni magát



A műúton haladva kétszer csúsztunk le nagy témáról. Figyelni kell egyrészt az út menti cserjéket, bokrokat, ragadozók miatt a fákat, énekesek után kutatva a talajközeli növényeket. A nap Szalakóta fotója sajnos elment, a fent említett figyelem-szétforgácsolódás miatt. "Nullával gurulunk" ilyenkor az autóval, de még így is csak egy pillanatra láthattuk őt, ahogy fellibbent az út menti dróthuzalról. Valahogy régebben több fa és villanypózna volt a műaút mellett... Így, és emiatt, nehezebb a szalakóta fotózása (cserkelve). Kevesebben is vannak mostanság. Ugyanígy bukó volt egy gyorsan repülő sárgarigó pár is, melyet autóban ülve lekövetni és megfotózni nulla rákészülés mellett lehetetlen. Szürkés fényeinkben, háttérben a zöldekkel, valami csoda volt látni ezt a két sárga madarat! Évek óta szeretném ezt a fajt tisztességesen lefotózni, de minden alkalommal csak a fák lombkorona szintjében látom őket. No, talán egyszer sikerül. Felfokozott állapotban haladtunk tovább a csatorna felett áthaladó híd irányába ...



Sárga billegetők népes csoportjával találkoztunk, az út menti növényzetben

Szemmagasságban is

Nádiposzáta lesett táplálékára

Ismét a sárga billegető hímje

és tojója örvendeztetett meg bennünket

A bevezetőben említett magánterületre is ellátogattunk,
ahol idén sajnos nem voltak jelen a gólyatöcsök.

Örvös légykapó hímje. (Az előző posztban megvolt a tojó is) Nagy öröm !

Újabb gyönyörű sárga billegető. Úgy látszik ez volt a 2021-es apaj fő attrakciója :-)

Megérkeztünk a vizekhez. Sajnos a madárvárta lépcsője megrongálódott,
így felmenni arra nem tudtunk. Ez viszont lehetőséget adott több füstifecskének a fészkelésre.

Az idő előrehaladta miatt, nem voltak már "nagy fajok" a leeresztett vizeken

Viszont ragadozók annál inkább ...

Örültünk a gyepek melletti kanalasgémnek csakúgy,

mint ennek a gyönyörű búbosvöcsöknek is.

Nádirigót figyelhettünk, ahogy élelemre les

s ahogy megszerzi azt.

Vizes területek partjain elmaradhatatlan faj a barázdabillegető

Újra a csodás  énekes !

Egy türelmes füstifecske, közelről, gyönyörűen elmosott háttérrel

Elindultunk az ellenkező végre, s odafelé ezt a kedves töviszúró gébicses fotót készíthettem

Felettünk folyamatosan dolgozott a barna rétihéja. Ismét elment a fény.

Fácán kakas

és sordély fogadott minket, a reggeli gyurgyalagos terület mögött, Apaj túloldalán

Azt hiszem tavaly még nem volt meg ez a gyurgyalagos fal ...

ahol nagy örömünkre újra gyurgyalagokat figyelhettünk.
Hangjuk az egyik legkedvesebb nekem.

A tavalyi többemeletes bálák helyére, idén szürkemarhákat vezettek

Kicsikartunk egy bizonyító erejű szalakóta fotót is.
Idén kevesebben vannak, és nagyon bizalmatlanok.

A tisztáson őzeket fotózhattunk hosszasan.

Legalább 100 méterre voltak,

tartottak is az autónktól. Pár képet engedtek, majd az erdő felé vették az irányt ...

Egy tanányál fordultunk vissza, ahol szarvasmarha borjakkal találkoztunk

Betévedt egy szalakóta is. Ezt tudja nyújtani a cserkelő fotózás.
Biztos van ott odú is, de nincs róla információm. Egyszer az a műfaj is összejön majd ...



Bőven benne voltunk már a délutánban, s ahogy a telefonos applikáció is jelezte, elkerülhetetlenül érkezett a zápor. Innentől a fényeink gyakorlatilag megszűntek, de mi szerettük volna még megnézni a Bankháza felőli területet, végigmenni a csatorna mellett, fel egészen a halastavak másik végéhez. Régebben a tocsogókban bivalyt fürdettek ott, de idén még nem vitték ki az állatokat. Fenn a töltésen autózva óvatosnak kell lenni. A murva nagy zajt csap, s a gördülő kerekek nem segítik a csendet. A  bejárandó távolság nagy, ha gyalog menne az ember, sosem érne oda. Lopakodni igyekeztünk az autóval. Elérve a gáttal szembeni vizet, melyek mögött füves rét van, és általában sok nyári lúd, vörösgémek, egyéb fajok, most üresebb vizet találtunk. Azért az öröm nem mardt el, és a szürkeségben még mindíg, így a végére is maradt látnivaló !




Öreg rétisas körözött felettünk

Nem túlzok, de legalább 100-150 méter magasan

Üstökös réce gácsér

Barátréce hímje, és tojója

Külön kép a tojóról, mert olyan kedvesen ül a kis szigeten ...

Értékelhető közelségbe került a vörösgém

Nagyon tetszett nekem ez a leány ...

Gyanakvón figyelt minket a szürkegém



Aztán mintha elvágták volna. Leszakadt az ég. Elment a nap, ahogy az időnk is. Változik az élővilág, fotóztunk már gazdagabb anyagot is, de sosem vagyok elégedetlen. Annak ellenére sem, hogy nem volt fény, s hogy május 22-ére terveztem egy túrát zámolyi barátommal, de egyszerűen az eső és a fénytelenség miatt nem láttuk értelmét elindulni.

Talán június elején ?
Remélem.

Viszlát Apaj, mindent köszönünk !




























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.