Folytatván az előző heti munkát, most az itatómedencére, és az azt körülvevő csalán és vadmálna tengerre koncentráltuk. Ezen alkalom során Kincső jött velem, egyrészt, hogy segítsen, másrészt azért, hogy szóval tartson. Egyedül dolgozni nem jó. Kell a társaság. Jó dolog, ha van kihez szólni, együtt agyalni, kitalálni, miként haladjunk. Közösen gondolkodva jó ötletek születnek. Szóval bepakoltunk mindent a kocsiba (benzines fűkasza, gereblyék, ásó, kis szerszámok), és mentünk is. Pontosabban indultunk volna, de kegyetlen bosszúság ért szombat délelőtt. Nem tudtunk elindulni a leszakadó eső miatt. Csúszott a napi ütemterv, mely igen feszes, lévén, hogy ez a két nap jut az embernek a hétből. Pihenésképpen dolgozik hétvégén, ha a saját céljaival is szeretne haladni, miután öt napon át áldozott a munka oltárán. A lényeg, hogy délután, az eső utáni párás napsütésben, brutális UV sugárzásban kimentünk a leshez. Nem tételenkedtünk, el is kezdtük a munkát ...
Serényen dolgoztak a gereblyék, volt is mit összeszedni
A kannák bent voltak a lesben, vízzel tele, egy termetes erdei sikló társaságában.
Pár hét múlva indulhat a madárvonulás. Mi ott leszünk !