Augusztusi Apaj

Nem bírunk mi megszabadulni Apajtól, mindig oda húz a szívünk. Olyan eset még nem volt, hogy ne találkoztunk volna valami érdekességgel. Ez alkalommal például fiatal Tövisszúró gébicset, és Kormoránt láthattunk. Végre összefutottam szitakötőkkel, sáskákkal, szöcskékkel, rovarokkal, bogarakkal is. Érdekes volt viszont, hogy bár a Szalakóták még tuti itt vannak, egyet sem láttunk ezen a napon. Odafelé elmentünk kedvenc pékségünkbe, megvolt a kávé is. Nem mentünk sötétben, nem törekedtünk erre, így jutott idő ilyesfajta apró örömökre is. Egy kedves fotós kolléga megsúgta, hol van az a Gyurgyalag telep, melyet mi még ott nem fedeztünk fel. Legutóbb a közeli nyulas fotó ott készült, ezért ki nem hagytam volna azt helyet. A Gyurgyalagok költése befejeződött, szétszóródtak a fiatalok és a szülők a környező fákon, s csak hallgattuk prüttyögésüket. Már-már szokásosnak mondható útvonalunkat most is bejártuk. Szórakoztató, változatos, és bőkezű velünk ez a táj. Ebbe a bejegyzésbe is jut jó pár számomra kedves fénykép ...

 Tájat átszelő öles léptek

Legelső pillanat ... Autóból fotóztuk, meglepett nagyon

 Hosszan időzött a póznán a Fehér gólya

Első megállónk a Gyurgyalag és Parti fecske telep volt

 Egy szem Gyurgyalag ... Pár hét, és útra kelnek

 Ez volna a beülő ág, de senki nem használta ...

 Hajkurásztam a Partifecskét

 Már bent Apajon ... Nyári ludak, és az Őz.

 Csöndesen kérődzik, igen jámbor fajta

Vörös gém. nagy kedvencem !

 A tavaknál is megszűnt már a tavaszi zsongás ...

 Fiatal Kárókatona örvendeztetett meg jelenlétével

 Meleg volt, és az Úr eldobta már a fénybombát ...

 Fiatal sirály

 Az aszfalt út felett árnyjátékot játszottak a Füsti fecskék

 A villanypásztoron fiatal Tövisszúró gébics egyensúlyozott

 Nem messze, a Szürke marha csorda. Egy kisebb csoport kívánkozott a képre

 A bivalyok újabban a nagyobb területeket szeretik,

 pedig régebben itt, a réce tanösvény környékén hűsöltek a belvizeknél

ahol előszerettel keresgélnek a szitakötők

 Ez annyira, de annyira nyár !

 Bóklásztunk a mezőn ...

 lepkék után kajtattunk

 Persze nagyon örültünk a piros testű szitakötőnek is

Aztán a kilátó tövében rábukkantam a szöcskékre

 de utána is kapkodtam a fejem

 Nagyon szépnek találom

 Neki még a szeme is mintás

 Ő viszont sáska

 A Barna sáska őkelme

 Feleségem kedvence

 Poloskák párzása a nedvekkel telt virágon

 Tövisszúró gébics

 A csatornánál hűsöl a bivaly csapat másik fele

 Vízhez kötődő lepkefajokkal is találkoztunk

Amint meglátnak, kíváncsian kiballagnak ...

Szeretnék még idén kijutni a mezőkre, sokkal több lepkefotót készíteni. A Nappali pávaszemről, Gyöngyházlepkékről, Kardfarkú lepkéről, s ami csak adódik. Ezen a nyáron sok egyéb más feladatom is akadt. Jó volt újra fotózni, 5-6 hét kihagyás után.

Tihany kincsei

Gondoltunk egy merészet, és elhatároztuk, hogy elmegyünk Tihanyba, a levendula földekre, és nagyon hajnalban lefotózzuk a szépséget. Péntek éjjel indultunk, éjfélkor. Az volt a tervünk, hogy leérünk kényelmesen másfél óra alatt, csapunk egy éjszakai fürdőzést, és ott kezdünk a levendula földeken, melyek mellett elhaladtunk (bár sötétben nem láttuk azokat) odafelé, a Külső és belső tó melletti utakon. Az éjszakai fürdés sikerült is, a kőfallal és kulturált rozsdamentes bejáró lépcsővel ellátott parton. Nagyon rég - talán soha - nem éltem meg olyat, hogy korom sötétben fürdök, és a majdnem telihold világít közben. A víz melegebb volt picit mint a levegő, és nagyon kellemes. Fürdés után érkeztek lassan a reggeli fények. Jégmadár füttyentett és húzott el a távoli nádas felé, egy-egy dolmányos varjú kurjongatott, de láttunk elszállni szürke gémet, sirályokat is. Azokhoz kevés volt még a fény, de a parton elkezdhettük a fotózást.

Ezek a kékeslila, narancsba forduló színek, a hullámmal csodásak voltak

Engem elbűvölt ez a látvány

Arra szállt el a Jégmadár, s mutatott egy szép tájkép témát nekünk

Elsétáltunk a nádas felé, de a horgászokat nem akartuk zavarni

Igen sokáig vártuk a reggeli arany-napfelkeltét, de az csak egy vékony kondenzcsíkot rajzolt narancsra. Mérlegelni kezdtünk, hogy ha lesz szép napfelkelte, akkor a belső tónál, vagy itt a parton használjuk ki annak színpompáját. Úgy döntöttünk, hogy a belső tóhoz megyünk, de ez - mint kiderült - több szempontból is rossz döntés volt. Rossz volt, mert a hegy mögött kelt fel így a nap, és azokat az igazi reggeli színeket elbuktuk. Szerencsétlen volt azért is, mert a belső tónál beindult a nyerészkedés, és mindenféle sátrakat, meg Lacikonyhákat állítottak fel a mezőn, ahol ürgézni szerettünk volna. Nem baj, mert a kocsival leparkolva, nagy meglepetés várt ránk, annál a nevetségesen rövid, recsegő deszkákból álló 50 méteres tanösvényen, ami ott van. Felnéztünk a fára, és őt pillantottuk meg:

Türelmesen méregetett minket a Bakcsó, de az f5.6 300-on kevés volt

Magas ISO mellett éppen hogy, de már fotózható volt a Nádirigó

 A Kis kócsag felismerhető fehér tollruhájáról, fekete csőréről

 A Nádirigó végig velünk volt, s mikor közel engedett, én lefotóztam

Érkeztek a fények is lassan, ébredeztek a Szürke marhák az ürgeföld mellett

Az ürgék földje, de ekkor még ki sem dugták az orrukat

 A belső tó nagyon érdekes élőhely, érdemes volna itt madárvédelmet indítani

 A Bütykös hattyú is megérkezett

 Több nagy csapatra oszlott a helyi Seregély kolónia

 Búzavirág nádas háttérrel

 A tó déli csücske, jótékony titokzatosságban

 Ellenfényben a termés

a szitakötő sem kapott sokat a napból

 Ekkor már 25 illetve 23 órája talpon. Padról fotóztuk a tó végében az Örvös galambot

 A tó másik oldalán a háztáji terület. 

 Itt-ott még találtunk margarétát

 Magánterület felé tévedtünk. Lovakat csodálhattunk

 A legszebb, szemérmesen elfordította fejét

 Igen hosszú gyaloglás után értünk vissza a művésztelepre

 Házi rozsdafarkú tojó

Búcsúzóul egy látkép a tóra ismét, már erős fényekben

Joggal kérdezheti bárki, hogy elmentünk nyár közepén Tihanyba, a levendula fesztivál idején, s miért nem szerepel egyetlen levendula fotó sem a blogomban ? Azért, mert mire elértünk a levendulaföldekre, derékig állt benne a sok ember, és mindenki vadul szüretelte azt. lehetetlen volt olyan fényképet készíteni, amin emberi végtag nem szerepelt volna. Persze bele lehet fotózni nagyon közelről egy-egy virágba, de ekkor már erős fények voltak, elidőztünk a tónál, ahol a hatalmas tér, a víz, és a gyönyörű zöld világ önmagában is elbűvölt. Igen hosszan, teljesen megkerültük a tavat, ezzel sok-sok időt "vesztettünk". Megtehettem volna, hogy az utunk során, a magánházak mellett elhaladva befotózok a kertbe, egy-egy kisebb bukszus levenduláért, de az nekem nem megfelelő hátterű, és a levendulát ahogy csak lehet, már százszorosan elcsépelte mindenki, ahogy lassan az összes fotós témát is.

Tihany ezen arcát eddig nem ismertem, bejött fotóstársam ötlete, s még hulla fáradtan is megérte ide elutazni, és körbejárni ezt a gyönyörű vidéket, megcsodálva a tájat. Fotózás során én szegényebb még sosem lettem. Most is gazdag ajándékokkal térhettünk haza.