Mivel is kezdhetném ezt a hagyománnyá vált témát, mint azzal, hogy idén is "elzarándokoltunk" Apajra, az egyik legkedvesebb és legkülnlegesebb madaras helyünkre. Elmentünk annak ellenére, hogy reggel nem voltak jók a kilátások. Kissé lógott a lába az esőnek, kellemetlen fényeink voltak, és ez ott sem változott sajnos számottevően. Gazdag volt az élővilág, elhoztam a fotókat, emlékeimet ez alkalommal is. Most, amikor írom ezt a bejegyzést, döbbenek rá, hogy kereken egy hónapja történt ez a fotózás. Annyira sok időt vesz el a kert, hogy a képek kidolgozását kénytelen vagyok rendre halogatni. Mostanra elkészültek. Talán pont jubilálunk, mert bizony 10 éve járunk már oda, ha nem régebben ... Elmesélem hát most is, hogyan volt az a kissé szűrt fényes, de annál mozgalmasabb nap ...
Talán az egyik legszebb pillanata volt, hogy ilyen közelre engedett ez a Fehér gólya ...
Mezei nyúllal sokszor találkoztunk. Kedvesek nekem ...
Kicsi vagyok, nagy a világ ... Elmélkedett a szarka
150 méterre voltak a Túzok kakasok. Ehhez még a 600 mm is kevés ;-)
Barna rétihéja portyázott a táj felett
és huppant viccesen a fa tetejére ...
Türelemmel, kitartással, lépésről-lépésre kerültem közel a gólyához ...
Nem zaklattam, így hét fotót engedett. Az utolsó lépésnél megelégelte, és megindult ...
A csatornánál figyeltem a fecskéket, amikor ez a Nádirigó
Nem messze innen találtam rá, erre az egyszem Bíbicre ;-)
Sordély, Apajpuszta "verebe"
Rozsdás csaláncsúcs. Ritkább testvére a Cigány csaláncsúcsnak,
akit ezen a napon, csak ilyen borzalmas, kegyetlen fényekben sikerült lencsevégre kapni
A Gyurgyalagtelep felé haladva meglepett minket egy kedves őz.
Gyurgyalag a rengetegben ...
és a kerítés-oszlopon ...
Elmentünk bankáért a közeli tanyához,
ahol láthattuk a gondoskodás csodás pillanatait is
Elképzelhető, hogy nem örültek nekünk annyira ...
A nyulak egykedveűen tűrték jelenlétünket :-)
A macska viszont kiakadt, hogy megzavartuk vadászatát.
Minden évben örülök a Sárga billegetőnek
és a bankának, aki így-vagy úgy, de mindig előkerül Apajon ...
Elérkeztünk a vizekhez, ahol a vízet kedvelő madarakat kutattuk ...
Ritkán látok Füsti fecskét, villanyvezeték helyett, a nádon pihenni ...
Komolyan megérintett lelkileg, hogy a madárles kupolájában, 1.5 méterre közel engedett.
Kedves csacsogásuk, a legszebb nyári élmények közé tartozik ...
Nádi tücsdökmadárnak azonosítom. Feleségem vette észre, én fent voltam a madárvártán
Cserregő nádiposzáta (bár olyan egyformák a nádi ánekes-fajok)
Érkezett a szürke,
és a csodálatos Vörös gém ...
Nem túl toleránsak, jobb szeretik a békességet
Elmentek a fények, és akkor érkezett a Kakukk. Emléknek jó, fotónak gyenge.
A barázdabillegető elmaradhatatlan, az ilyen vizes területeken.
A műútról minden évben rátekintek erre az odúra. Ilyenkor megnyugszom,
hogy - legalább itt - rendben van a világ.
Lassan csorgunk az úton, mert annak mindkét oldalán zajlik az élet ...
Elemében a Vörös gém. Csodás helyre állt be halászni
Szépen növekednek az idei Nyári lúd fiókák ...
Bankára itt nem számítottam ...
Megkerestük a bivalyokat
és a szürkéket is ...
Új helyet találtak a Gyurgyalagok, nagyon békés szegletét az erdőnek.
Meg lett volna a Szalakóta is, ha van fény, és ad még egy másodpercet.
Idén meglehetősen későn érkeztek, de zajlik a költés
Zárjuk ezt a posztot egy kis művészettel ...
Apajra csak szép fényekben !
Fajok és látvány szempontjából gazdag napunk volt.
Továbbra is örökké a szívem közepe ez a hely, csodálattal figyelem minden ékességét ...
