Vácrátóti tél

Idejét sem tudom már, hogy mikor jártunk utoljára feleségemmel, a Vácrátóti arborétumban. Télen is gyönyörű a hely, esett a hó, adott volt minden, egy hangulatos téli sétához. Elvittem a fotós táskát is, de hasznát nem igazán vettem, mert az Arborétumban alig-alig láthattunk, és hallhattunk madarakat. Persze jelen voltak az alap cinege fajok, téli etetőre járó énekesek, Fenyőrigók, récék a vízeknél, de nem volt madártani szempontból izgalmas most a hely. Ezért is, és mert főként kirándulni mentünk, a telefont használtam fényképezésre a tájfotók tekintetében, míg a Nikon vázon fixen a teleobjektív várt témára. Ebben az egyszerű és tematikus bejegyzésben szeretném megosztani az ottani élményeket, melyekért hálásak vagyunk. Bő három órás sétát tettünk együtt, gyönyörködve a hóban. Ha közelebb laknék, beneveznék egy éves bérletre ide, a Vácrátóti arborétumba.

Az arborétum Emblematikus "figurája" ez a vízimalom

 A mellette lévő vízrendszer, nem különben kedvencem

Ezt a képet minden tavasszi és őszi látogatásomkor "meglövöm"

 Ajtó, a völgy ölelte félsziget felé

 Magasból lenézve

Nem mondaná meg senki, hogy ez egy arborétumban található

 Irány a dúcetető

Sajnos soha nem láttam még rendesen megtöltve !

Ez a harkály keresgélt felette a fán

 Szép részletekre bukkantunk

 A tórendszer is méltóságos csendben pihen

Récecsapat verseng a túlélésért

 Egy-egy példányt igyekeztem kiválasztani

 Megörökíteni pillanataikat

 A tóra néző szigetre vezet ez a szép híd

Csendben nyugszik a táj

A figyelmes szemlélő megtalálja a szépséget

 Apró titkok a félreeső szegletekben

Érdemes bejárni a kert minden sarkát

Az évek során fotóztam itt már ritka tavaszi védett virágokat, fekete harkályt, nyüzsgő nyári erdőt, őszi színeket, téli tájat, királykákat, sokféle élőlényt. Nincs olyan évszak, melyben ne adna ezer és ezer meglepetést, ez a sok titkot rejtő csodálatos arborétum. Évente 3-4 alkalommal járok erre, soha nem jövök el üres kézzel, sem emlékek és csodák látványa nélkül.

Aki teheti, keresse fel ezt a helyet, vigyázva értékeire.
Ha egyszer menne valaki egy évben, akkor az őszi hónapokat ajánlom, amikor elindulnak a színek ...

Évzáró és ismeretterjesztés

Elérkezett az év vége, ideje hát számot adni az elmúlt 12 hónapról. Pont ennyi bejegyzés látott napvilágot idén. Ez alig negyede a szokásos évi termésnek. Ez az év, sőt a jövő év sem a fotózás ideje, nem úgy, mint 2003-tól, 2016-ig volt. Aki követi az oldalt, annak feltűnhetett, hogy szűkülnek a témák, és sokkalta kevesebb a poszt. 2017-2018 a telkünk felújításának éve volt, 2019-ben pedig, ha terveink valóra válhatnak, végre elköltözünk a panelkaptár VII. emeletéről. Ott új időszámítás kezdődik majd fotózás terén is. Új madárles, erdők-mezők. Szóval jövőre sem tudok ígérni sok bejegyzést, sem nagy csavargást mindenfelé az országban, mert dolgom lesz. Azért szándékom szerint, meg fogom keresni az alkalmakat a fotózásra, majd néha napján a teljes kikapcsolódás reményében ... Ebben az évzáró bejegyzésben szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet Kívánni, és kifejezni köszönetemet a látogatásokért, és az érdeklődésért. Remélem, kapcsolatban maradunk addig, míg ez a blog újra feltámad, és viszonylagos régi fényében pompázik majd újra ! Ez a poszt a november-decemberi madarazást hivatott bemutatni, és némely kép alatt, hasznos információkat közzé tenni.Egy-egy apró technikai fogást megosztok Veletek, melyek előrébb mozdították munkámat.

  Boldog új évet még egyszer, Mindenkinek !

Közép fakopáncs keresgél a mászófán

Tipikus csúszka-póz

A barátcinege nagyon izgága. Pillanataink vannak csak ...

A nagy fakopáncs odavan a furatokban kínált vajért, manduláért

Ritkábban, de betéved hozzánk a Mezei veréb is

Fürdésre készülvén

Széncinegék érdeklődnek a jégre helyezett melegvizes tálka után.
Télen is szükség van ivóvízre, és fürdési lehetőségre.

A Szarka hatalmas (ennél nagyobb) falatokban hordja el a vajat

Fajok találkozása a hidegben

Meggyvágó pár törékeny kapcsolata az itatón.
A hím arrogáns, ha táplálkozásról van szó. Igazi soviniszta, csak tavasszal válik gyengéddé.

Nagyon örültem a Zöldikének, aki nálunk valahogy ritkán mutatkozik

A vaj minden madárnak hatalmas öröm

 A csuszka is vajazik, hordja a magot hármasával, de fürdeni is nagyon szeret

 Soha nem bírok ellenállni a Széncinege egyszerű szépségének

Büszkén pózolt a hidegben, a Kék cinege

Az Erdei pinty hímje, a legritkább esetben merészkedik fel az etetőre

A tojó sokkal bátrabb. Hosszasan keresgél és válogat a felkínált magok között

Ez az egyetlen kivétel. Elsőéves hím.

 Kemény munka a táplálékszerzés ...

 Diadalittasan ...

A szerény kékcinege

 Meggyvágó portré

Szebb napokon szajkó portré is "lőhető" :-)

Az okos, és arrogáns Mátyásmadár

Ritkán mutatkozik a les Ezen végében a nagy fakopáncs

November végéhez közeledvén lecsupaszodtak a fák. Igen sokszor találtam befagyva az itatót. A hatalmas etetőbe 20 kg-os zsákokban hordjuk a fekete szotyit. Gondoskodunk a folyékony halmazállapotú vízről.

Etetésre kitett táplálékok:

- Fekete szotyi
- Fénymag
- Mandula
- Dió
- Köles
- Tökmag (nem sózott, nem pirított)
- Cinkegolyó
- Egyszerű szalonna
- Vaj
- Almakarika
- Vegyes magkeverék, "bio 4 mag mix", ami nincs sózva, pirítva


Nálunk igen jó dolga van a madaraknak, melyet a fentebb látható fotókkal hálálnak meg.
Köszönöm a természetnek a 2018-ban adott mértéktelen mennyiségú szépséget, boldog
és pihentető pillanatot.


Olvasóimnak pedig az érdeklődést.
Jövőre ugyanitt ...

Bajszos sármány

A legutóbbi lesfotós alkalommal, semmi nem akart összejönni. Szokásomhoz híven, mindenféle földi jót kitettem a madaraknak, felolvasztottam a vizüket, egy palack melegvízzel, kaptak jobbnál jobb falatokat, vajat, mindent. Másfél órát ültem bent, a fény is lapos volt, emiatt nem nagyon jutott belőle a les megfelelő végébe, és egyszerűen nem jött szinte semmi. Valahogy, ez a nap nem nyert. Kínomban, és bavallom kicsit bosszankodva, elindultam cserkelő fotózásra. Nagytétény-Budafok határát választottam, mert tudok ott egy cserjés mezőt, ahol jól lehet mászkálni, vannak kutyák, lovasok is járnak arra. Mondtam magamnak, na irány barangolni, fotózni, és napozni, ha már egyszer süt a nap. Cinegéket hallottam a bokrokban, és nagyon kerestem az ökörszemet. Régóta szeretnék csinálni róla, egy tisztességes fotót. Ám a bokorban egészen más mozgott. A háta, mint a mezei verébé, de egészen más színű volt a hasa. Hosszú faroktolla volt. Nézem, nézem, ez valami sármány. Belenagyítottam a fotóba, és nagyon megörültem. Bajszos sármányt csíptem el. Kinagyítva szépen látszottak a vastag barna csíkok a fején, és a vékony feketék a kis pofáján. Nagyon nagy öröm, őt még nem fotóztam soha.

A Bajszos sármány

Kietlen és semleges élőhelynek tűnik

Több képet is készíthettem róla

 Itt még nem voltam biztos benne

A sármányos izgalmak után, bementem kicsit az erdőbe, hátha látok valamit. Széncinegék, és őszapók keresgéltek odabent. Ez utóbbiról sajnos nem sikerült szép fotót készíteni, de a szememmel megvolt. Emlékként elvihető :-)

Az erdő szélén kellemes hangulat fogadott

 Fontos dolog az útbaigazítás

Ehhez az odúhoz nyár elején visszanézek majd
(Hála a gondos kezekért)

Rövid sétám végén ez a Széncinege búcsúztatott

Amilyen sikertelennek indult, olyan izgalmassá lett ez a nap. Nem hittem volna, még legvadabb álmaimban sem, hogy Bajszos sármányt fotózhatok. Róla tudni kell, hogy 400-700 pár fészkel stabilan Magyarországon, a Budai hegyekben, és az Északi-középhegységben. Nálunk fokozottan védett, Európai szinten sérülékeny státuszú. Vonuló, kevés példányszámmal ritkán áttelel.

Nagy öröm, s egyben új faj volt számomra ez a madár.

Infó: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bajszos_sármány