Megérkeztek az Őszapók

Az év utolsó napján, fotóstársammal kimentünk a leshez, hogy megnézzük mi a helyzet. Karácsonykor a mag és éléstársat, feleségemmel tisztességesen feltöltöttem minden földi jóval. Így megalapozott volt a remény, hogy sok madárral találkozhatunk. Rátettünk még egy lapáttal, új cinkegolyókat aggatunk a beülőre, volt alma, dió, hántolt napraforgómag,  így nem volt más dolgunk, mint megszabadulni az üvegre ülő párától, és várni a kis drágaságokat. Állandóan hallottuk a les körül az őszapót, egészen késő őszig, de a Süvöltő tojó is hamarabb bejött, mint az említett faj. Bosszankodtam is, mert a panelház VII. emeletén kinézve is láttam őket a szemközti bokorban. No de most, végre megtört a jég ... Laza 3 órás kockára fagyás során, a következő fotókat sikerült elkészítenem:

Őszapó

 Széncinege

 Barátcinege

 Vörösbegy

 Csuszka

 A meggyvágó idén nem hajlandó szép háttér elé ülni

Kékcinege

Benézett hozzánk a Mezei veréb is

 Gombolyag <3

Na most melyiket is ?

Sokat kellett várni, míg ide, a jó helyre ült

 Ez mályvás árnyalat nagyon széppé teszi

Nagy falatokat visz ...

Elgondolkodós ...

 "kis japó"

 Nagyon örültem nekik !

Végül két WERK-FOTÓ

 Hideg volt a lesnél ...

Terülj, terülj asztalkám !

Avagy, dér ott, ahová nem süt be a nap ...

És megint csak azt mondhatom: Megérte odafagyni !

Téli Apaj

Karácsony után szabadságunkat töltöttük feleségemmel, és szerettünk volna elmenni egyet kirándulni, fotózni. Még sosem tettem látogatást télen Apaj pusztára, így remek alkalom nyílt bepótolni ezt. Összekötöttük a jót a hasznossal, és feleségemet ültettem a volán mögé, had gyakoroljon ország úton is, ha már frissen megszerezte jogosítványát még az ünnepek előtt. Telkünk felé vettük az irányt első körben, mert Apaj onnan csak 15 km. Megnéztük a csodás Duna holtágat, majd onnan irány a Kiskunság kapuja. Mehettem volna hajnalban, hogy a napfelkelte lángoló fényeivel fotózhassam az apaji pusztát, de akkor feleségem társaságát nélkülöznöm kellett volna. Nekem Ő többet ér a napfelkelténél, így emberi időben, úgy 09:00 körül indultunk. Télnek tél volt december 28-án, de hónak híre hamva nem volt. Cserében csípős hideg, és kegyetlen szél emlékeztetett a decemberi hónapra. Az apaji városháza felől mentünk be a területre, és meg sem álltunk a tavak közepén magasodó lesig. Az ott átélt élményeknek ad helyet ez a blogbejegyzés.

Erős szél taszította csilingelőn a jeget, a meghajló nádak tövéhez

 A tavakat tápláló csatorna vizén hattyúk napoztak

 Ludak repültek csapatban

 A világos kék ég, egész sötét kékben tükröződött vissza a vízen

 Magányos vízityúk keresgélt

 Békében tűrték ők is a hideget, szelet

 A műút mellett őzek próbálkoztak a táplálékszerzéssel

 A tavaknál 5 perc után

 csonttá fagyott az arcunk

 Próbáltuk meglelni ebben is a szépséget

 Alig volt élővilág

 Az ellenfény ekkor is szép

 Művészkeddéssel igyekeztem melegséget csempészni a szélbe

 Még itt sem keresgélt semmi parti madár

 A madárles másképp ...

 Csendélet

 Kietlen és zord ...

 Kifelé menet ellenfény

 Telefonnal

Mit mondhatnék ? Friss levegő volt :-)

Kirándulásnak, időtöltésnek, pont megfelelt, Utazásnak hasznos, és érdekes volt. Még közelebb kovácsolt minket a szél. A nagy fotókat itt napfelkeltében, vagy napnyugtakor lehet elkövetni. Sokszor jártam már itt fotóstársammal, mindenkor ennél lényegesen nagyobb eredménnyel, de ennek az alkalomnak nem is az volt a célja, hogy .... Egyszerűen csak megnéztük Apajt, hogy milyen is egy hideg, szeles téli napon.

Na de majd tavasszal !

Évzáró, eltévedt a tél

Véletlenül láttam meg, hogy ez a blogbejegyzés pontosan a 200. Számolgattam nézegettem, és azt is látom, hogy idén pedig pont az 50. Most már biztos vagyok benne, hogy méltó módon zárom ezt az évet itt a blogon. Bízom ebben annak okán is, hogy sikerült egy hamis téli reggelt megörökíteni, és mint ha tél volna, elé tárni azon közönség elé, akit ez érdekel. Rengeteg a képi anyag az Interneten. Miért pont erre volna bárki is kíváncsi ? Én mégis nagyon örültem annak, hogy december 24-én, szent karácsony napján, feleségemmel vághattam neki ennek a kis túrának. Úgy örültünk ennek a kevés dérnek a fákon, és a mindössze 1 cm-es hónak, hogy elmondani nem tudom. Nagyot fordult a világ, akár csak ha az elmúlt 20 évet nézzük. Szánkót venni nem érdemes, az már biztos. Olyan a hóesés, mintha konkrét számra tennénk a ruletten. Ritkán jön be. Jelezték az időjárással foglalkozók, hogy karácsony első napjától emelkedni fog a hőmérséklet, így annak ellenére, hogy a szent estére készültünk, muszáj volt menni. Ez a bejegyzés nem csak erről szól, hanem zárja is az egész évet. Sokfelé jártam, ezerféle dolgot fotóztunk. Lehetetlen felsorolni, " Tessenek visszanézni az archívumot ! " Köszönöm szépen mindenki figyelmét, örömömre szolgált a sok szép és bíztató, pozitív visszajelzés. Továbbra is ezen az úton tovább ... Megmutatni azt, ami látható !

!!! BOLDOG, ELŐRE MUTATÓ, ÚJ ÉVET KÍVÁNOK !!!

 Alig hittük el ... Olyan, mint ha tél volna

 Ezúttal, őzekkel nem találkoztunk

 Nagyanyám mondta: " Megcsípte a dér ... "

 Ritkán teszek ki álló képet, de ez olyan kedves nekem ...

 Az egyik fáról megettem a havat.

 Gyermekkoromat idézi e látvány

 Titokzatos erdő mélye :-)

 Nézz fel !

 Itt már lefelé. Csúsztunk a jégen

 Az a távoli fa ott középen, sokkal szebb volt szemmel

 A homogén háttértől csak úgy elemelkedett, de a gép nem adja vissza

 Számomra képeslap

 Meglepődhetett a moha is ...

 Négyzetháló

 Jégkorona

 Szürke ég, hófehér zúzmara. Nem bírtam leállítani magam

Az ott már 2017 ... Majd kiderül, mit hoz a holnap

Tisztelettel megköszönöm mindenki bizalmát, érdeklődését, és figyelmét !