2017-08-21

Szigetvilág

Idestova két hónapja nem volt kezemben a Nikon, de most, minden ház körüli munkánk, és elfoglaltságunk ellenére, elhoztuk magunkkal a szigetre. Elhatároztam, hogy legyen bármennyi dolgunk, és bármilyen idő, bizony fotózni fogok. A hétvége két napján, amikor csak akadt valami érdekesség, illetve látnivaló, már vettem is gyorsan a kezembe. Kimentünk egyik délután a lagúnába, ahol idén még nem is jártunk (nagy bánatomra), és körbenéztünk. Mire összekészültünk, felerősödött a szél, elmentek a fények, de mi megtettük. Olyan szelünk volt, hogy a hajót pár másodperc után, 180 fokkal megforgatta. A madarak elültek, csak pár tájfotóra futotta. Lemondtunk a hajókázásról, és gyalogszerrel folytattuk utunkat, mégpedig a ritkán látogatott túloldalra. Belestünk kertekbe, fotóztunk a parton, a szűk utcákban, és a kedvenc sikátorszerű utcavégemen is. Ez a bejegyzés egy gyűjtemény, melynek viszonylagos fotóértéke mellett, hangulati és érzelmi tartalma van. Ezt a válogatást bemelegítésnek szánom, az őszre készülve, amikor is újra gyakrabban kerül majd fényképezőgép a kezembe.

Kertünk egyik kedves lakója ...

 Egy másodpercet sem ad a képkészítésre

 Lódarázs a lehullott körtén


Mint említettem, a második napon összeszedtük magunkat, és indultunk a lagúnába. Rövid látogatásunk alatt, a következő szép látványban volt részünk, mely kevés ahhoz, amit ez a hely nyújtani tud, de a kellemetlen időjárás ellenére, mégis sok örömöt szerzett.



 A Jégmadár birodalma ...

 Hangulat a csónakkikötőben

 Komoly szél borzolja a nádast

 Felszínre tört a kis fehér

 A vízitök sárga virága


Jobbnak láttunk kikötni, és gyalog menni tovább. Átsétáltunk a sziget másik oldalára, hogy körbe nézzünk azon az oldalon, ahol sosem járunk. Meglepve tapasztaltuk, hogy milyen hangulatos kis kertek vannak, mennyire igyekszik mindenki rendben tartani a maga portáját. Szűk "utcák", rövidke sikátorok tekergőznek a sziget két oldalát összekötő utak elején. Nagyon jó volt sétálni, kéz a kézben feleségemmel, és kicsit a ház körüli robotot félretéve beszélgetni, fotózni.



 Kint egészen a parton ...

 Végtelenbe visz az út ?

 És ki áll őrt rajta ? (léprigó)

 Ablakomba, ablakomba ....

 Szerelem-rózsa az egyik kertben

 Előre szaladt az ősz ...

 Kerítések tövében

 Parti idill, vagy tán egyeseknek giccs. Én szeretem

 Májvarózsa

 Muskátli a vödörben. Ötletes !

 Kedvencem a sikátor, ez már a mi utcánk másik vége

 Az ereszcsatorna titkai

 Nézd a fonákját !

 Termést érlelt a nyár

 Dekoráció

 Elnyelte mind a sárga fényeket ...

 Kerítésen át fotózva

 Együttélés

 Láttam már példát rá, hogy madarak vették birtokba

Kerti útmutató


Nem is oly rövid sétánk végén visszaérkeztünk szeretett házunkhoz, elmentek a fények, le is hült a levegő. Az éjjel leple alatt, rengeteg eső esett másnapra, de mi kedves fotókkal gazdagodtunk az azt megelőző napon, és még a betervezett munkánkkal is végeztünk. 

Egy szóval, hangulat. Ez nekünk a sziget ...


 Az utolsó pillanatok ...

 Panoráma (Huawei P9)

Méltó búcsú ...



2017-06-12

Nyári Apaj 2017

Apaj puszta minden madár és természetkedvelő lelkében azt hiszem kiemelt helyen áll. A Kiskunság szélénél fekvő terület egyaránt rejt hatalmas mezőket, tavakat, réteket, kaszálókat, homokfalat, vadvirágos tájakat, csatornákat, állattenyésztési létesítményeket. Nem hiszem, hogy magyarázatra szorul ezen felvezető után, e táj és terület élővilága, bősége. Ide a tél kivételével minden évszakban érdemes ellátogatni. Tavasszal és ősszel a vonulási időszak miatt, nyáron pedig a madarak költése okán. Emiatt is, és valamelyest hagyományból, ezen a nyáron sem hagytuk ki a fotózást ezen a csodás területen. Sajnos megkerülhetetlen földrajzi, és buszmenetrend-tényezők miatt, nem tudtunk napfelkeltére odaérni. Egyikünk már nem Budapesten lakik, így részben alkalmazkodnunk kellett a tömegközlekedéshez. lecsúsztunk a napfelkeltéről, mely ilyenkor 04:45-kor következik be, tehát optimálisan 03:00-kor kellett volna indulnunk. Hát ha a buszt nem is vesszük figyelembe, akkor is keljen fel hajnal 3-kor, akinek két anyja van ... Mindezek tudatában, és ezeket az élménybe kalkulálva érkeztünk meg reggel 07:00-ra Apajra. Ebben a bejegyzésben szekvenciálisan haladok az időben előre, és a kezdő képet leszámítva, azon sorrend alapján teszem ki a képeket. Utunk elején a Gyurgyalagokra pályáztunk, arra vettük az irányt. Sajnos egy lessátras 5 fős csapat elüldözte a madarakat a költőüregtől, így alternatív megoldás után néztünk.


Így találtuk meg őket, a löszfaltól pár száz méterre a fákon

 Még gondolkodom, hogy ki ő ...

 Ez viszont a Szalakóta, aki épp menekül ...

 majd tovaszáll. Lessátrunk odúval szembe lerakva nincs

 A mezőn sétálgatva vadásztunk mindenféle mezei vadvirágra ...

 A Tengelic kedvencére

 de belebotlottunk ilyen szépségekbe is.

 Fehér gólyát is láthattunk kint a mezőn. A környező falvakban sok a fészek

 Nagy meglepetésünkre őzsutával is összefutottunk

 Varázslatos Apaj ... Soha nem hittem, hogy ez a kietlen táj,
ennyire a szívembe lopja magát

 Fiatal Seregélyek

 Harapj a nyárba !

 Végtelen ...

 Melegük van

 Ismét őzet láthattunk ...

Elnézést ! Kettőt ...
Nem ismeretlen ez az állat arrafelé, ahogy a nyulak és a fácánok sem, de
ilyen kis területen ilyen sűrűséggel ... Nagyon örültem nekik !

 Cigány csaláncsúcs (a vezetéken)

Labdacs



Miután körbejártuk a mezőt, és megkergettük az összes Szalakótát, Barna rétihéját, Egerész ölyvet, őzeket, elindultunk a "nagy Apaj" felé. A műúton haladtunk befelé, ahol is az egyik tanya mellett húzódó villanyvezetéken egy hatalmas táplálkozó Egerész ölyvet vettünk észre. Amint lassítottunk az autóval, már fel is szállt, karmai között táplálékával, s mire a kéziféken szunnyadó gépet ráemeltem, már nem volt értelme lefotózni. Megdöbbentően gyönyörű és hatalmas példány volt. Lenyűgöző. Kép nem készült róla, de elérkezett a végeláthatatlan hosszú villanypásztor vezeték, amin mindig találunk érdekességet ...




Például egy Sárga billegető "személyében"

 Az ugaron pedig a Bíbic tojója keresgélt

 A tájat magasban szelte át a Vörös gém

 Üres pillanatokban a lábunk elé néztünk

 És növény-virág csodákat találtunk

 A tavak felé közeledve, fiatal Tövisszúró gébics fogadott minket

Barna rétihéja tett rendet az égen

 Előre haladt az idő, kevés volt a vízimadár

 de a hamisítatlan apaji hangulatot megkaptuk

 Kanalas gémmel

és megfigyelhettük ereszkedését is ...

 A Barázda billegető jellegzetes madara e tájnak

 Sorszámozott költőodú

 Finom gyöngeség

 Szerényen bújik meg a tisztaság. Az igazi érték sosem hivalkodik

 Sakktábla lepke azért akadt, komolyabb fajok nem

 Apaj másik végén a bivalyok dagonyáztak

 Távolabb az öregek, ők már nem pancsolnak ...

Tapasztaltabbak vigyázzák a fiatalokat, csendesen táplálkozva


Magasan járt már a nap. Elültek az állatok, elég meleg lett, erős fényekkel. Hazaindultunk, teljes megelégedéssel még akkor is, ha most elmaradt a Sordély, a Kenderike, a récefajok sokasága, és a parti madarak izgalma ... Korábban kell jönni. Ez most így esett, de elég volt. Nem pályázatra fotózunk, nem like-okért, hanem élményekért, és a szabadságért. Bankháza irányába haladtunk, mikor is szinte satut léptem, mert azonnali megállásra késztetett a látvány ...



 Egy árok miatt nem lehetett megközelíteni, de talán levendula volna ?

 Ez az, ami minden nyáron elvarázsol ...

A vadvirágok egyszerű pompája


A vadvirágok egyszerű pompája ...