2022-03-04

Banka és szalakóta odúk

 Így tavasszal, mikor éled a természet körülöttünk, és megjelennek az első tavaszi virágok, mint a Téltemető, a Hóvirág, majd jönnek a hunyor fajok, az erre fogékony emberek lázban égnek. Lázban égnek, mert tudják, hogy jön a jó idő, jönnek a fények, elindul majd a madárvonulás, kizöldül minden, s ahogy a növények vegetációs időszaka, úgy az állatvilág szaporodási fázisa is kezdetét veszi. Engem leginkább a madárvilág foglalkoztat, s azon belül is az, hogy segítsük a madarak szaporodását. Szükségük van a támogatásra, mert az élőhelyek olyan drasztikus arányban fogynak, hogy nincs hol felnevelkedjen az új nemzedék. Azokat a madarakat, amelyek odúkban szaporodnak, hatékonyan segíthetjük madárodúk kihelyezésével, hiszen az öreg odvas fák fogyatkoznak. Sokféle odút üzemeltetünk, köztük A, B, C, D méretűeket egyaránt. A kertben 3 db B odú, 1 db C, és 1 darab D odú található. Van ezen felül 2 darab D odúm, mely egyaránt alkalmas Szalakótának és Búbosbankának is. Ezeket helyeztük ki oda, ahol láttam már mindkét fajt, nevezetesen Száron. Nincs messze, és nagyon szeretem ezt a települést. Összeszedtük a motyót, teleraktuk az autót feleségemmel, és irány a nevezett kis falu. Nézzük, mi is történt odakint, hogyan helyeztük ki az új madárotthonokat ...


Szívem csücske, Szár

Minden befért az autóba ...

Egy kis földmunka :-) Fiskars ásó a mi barátunk ...

Olyan mélyre ástunk, ami jól megfogja az odú lábát

Hátam mögött szép szabad terület, Ez az odú DNy-ra néz

Örök panoráma a lakóknak

Bízom benne, hogy elfogadják ... Körben elég jó védelmet adnak a bokrok

A beülőnk is megvan, de ha találunk szebbet, lehet hogy cseréljük



Miután tömörítettük a földet, és elrendeztük a környezetet, mélyen gondolkodóba estünk, hogy hová volna érdemes elrakni a másik odút. Tavaly többször is láttunk bankát lejjebb egy km-re, de arrafelé annyira rossz az út, hogy oda autóval eljutni nem lehet, és ha nagy az esőzés, gyalog is komoly kihívás. Igazából a terület egyforma a környéken, így megpróbálkoztunk a nagy mező túloldalán is, ahol több a fa, kicsit "ligetesebb a jelleg" a szántóföld mellett. Kerestünk jó területet. Fontos volt a tájolás, a széljárás, a fák adta védettség ... Végül olyan hely mellett döntöttünk, ahol a közelben őzek járnak, látszik az ösvény. Ahol vad van, ott nem túl nagy a zavarás, így sikerült megtalálni a másik helyet is.




Itt komolyabb területrendezésre volt szükség

Így tudott az odú lába illeszkedni a fa törzséhez

Pont két komoly fatörzs között tud berepülni a madár

Másik irányból nézve ...

Szemben is és balra is földek ...

A kép jobb alsó sarkától nem messze van az őzek ösvénye

Bízom benne, hogy jó helyet választottunk !

Nem zavartatta magát a fácán kakas, pedig haladtunk felé az autóval ...

Mobilos fotó, nem kis nagyítással ...

Dolgunk végeztével irány haza ... Jó látni a kék eget, a napsütést ...



Ahogy mondani szokás, "valami készül" ...
Meglátjuk.









2022-02-01

Téli vértes

 Az elmúlt években nagyon hiányolom a havat, de ami még rosszabb, hogy fehér karácsonyról nem is álmodhatunk. Idén - legalábbis ahol mi lakunk - eseményszámba megy a havazás, november és február között, amikor ugye elvilég télnek kell lennie. Ez az évszak csak a kellemetlen fénytelenségről, nyirkos, hideg időről szól. A sárról, a szélről, és az esőről. Gyerekkoromban már novemberben készítettük elő a szánkót, és hatalmas egésznapos programok voltak a szabadban korcsolyázással, szánkózással. Mostanság márciusban érkezik a hó, elfagynak a rügyek, és köszönjük, ennyi. Január 22-én szép havas látkép fogadott, ahogy kinéztem az ablakon. Azonnal tudtam, hogy mennünk kell, irány a Vértes ! Elhatároztuk, hogy végigmegyünk a Panoráma tanösvényen. Arra vágytam, hogy a fényképezőgép és a telefon kijelzője kékesfehérben világítson ... Megadatott. Kirándulásnak fogtuk fel, nem is vittem komolyabb teleobjektívet, csak a 70-300-at, és jött velünk a Tamron 17-35 mm. A telefon is szépen dolgozik ilyenkor, belefér a világ. Ebben a bejegyzésben a látványé a főszerep, mindkét eszköz képeit közzé teszem. Túristafotók ezek, ha úgy tetszik, de a blog fotónapló is egyben, nem csak jó fótó mutogató ... Fogadjátok szeretettel ezt az élménybeszámolót !


Megérte végigmenni, a sokdzor meredek, csúszós, köves kaptatón ...

Reggeli kávé a teraszon Ez a látvány hozta meg a kedvemet ...

Indulás a Vadász múzeumtól

Itt már más a világ, úgy érzem, a helyemen vagyok ...

Visszatérnek a gyermekkori pillanatok, amikor még volt hó

Az utakon ösvényeken igen sok nyomot látunk.
A vadak, rókák az utak szélén járnak.

Árnyékok és fényjáték ...

De jó volna itt biciklivel lejönni :-)

Talajszinten ...

Közeledve a hegytethöz, komoly szél tombolt

Ez a hely minden ávszakban gyönyörű !

Brutál szél, csúszós kövek, pazar látvány

Megkapó, ahogy a porhó nyaldossa a hegytetőt, átbukva azon

A telefon nagylátószögű lencséjébe belefér a világ

Csákvár - Pátka - Zámoly iránya

Harcostársam

Irány lefelé, fordulunk a hegytetőn. Innen jön a túra könnyebbik, második fele

Érdemes figyelni az út szélét, vadak nyomait láthatjuk !

Nézz fel ! Kék az ég !

Magával ragad a látvány

Ívek és árnyékok

Jók és érdekesek a tájékoztató-táblák

Minimál, ahogy én látom

Az út vége felé kellemesen elfáradtunk. Felfelé kaptató, lefelé fékezni kell.

Az utolsó pillanatok, az 5.2 km végén




Az idei tél megadta a havat, a Vértes pedig a látványt.
Nincs jobb ilyenkor egy forró teánál :-)














2022-01-29

Az erdei fülesbagoly

 Valahogy soha nem volt szerencsém a baglyokkal. Éveken át kutattam, reméltem, hogy találkozom velük, de "csak" a Kuvik jött össze Apajon. Nem olyan régen láttam egy baglyot az autóból, vélhetően egy réti fülesbagoly lehetett, de ugye mire megáll az ember, már elment a téma. Újra felmerült bennem, hogy jó volna végre fotózni. Mostanság úgyis aktuális a téma, mert a napokban zajlott le az országos bagolyszámlálás, így ezek a madarak kiemelten fókuszba kerültek. Fotós kollégám, Sanyi adta a tippet (melyet itt köszönök meg neki), hogy hová érdemes menni fotózni. Bár jobban szeretem a spontán adódó helyzeteket, az éveken át tartó várakozás után, nem bántam, hogy végre biztosra mehetünk. Irány a helyszín, indult a madárkeresés. Meglepően el tudnak rejtőzni, s ha kissé összehúzzák magukat, egyfajta gubbasztásszerű állapotba, még a fa törzsével is összekeverhetők a fülesbaglyok. Annyira tökéletes az álcájuk, hogy két, egymástól kettő méterre lévő madár közül, a másodikat alig veszi észre az ember, bent az örökzöld sűrűjében. Igen, mert nem csak a kopasz fákon szeretnek tömegesen üldögélni, hanem a télen is dús örökzöldeken, fenyőkön és a tuják rejtekében keresik nappali nyugalmukat. Azon a napon, egy nagyobb tuján végül kilenc példány megszámlálásáig jutottunk. Közben fotózhattuk ezeket a finom jelzővel illetve is, különleges, furcsa, ragadozó madarakat ...


Végre fotózhattam és csodálhattuk ezt a madárfajt ...



Pár szóban a fajról: 
(Forrás: Wikipédia)

Az erdei fülesbagoly (Asio otus) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Közép-Európa egyik leggyakoribb, Magyarország leggyakoribb bagolyfaja.

Magyarországon rendszeresen fészkel, nem vonul. A Dunántúlon és az Alföldön egyaránt elterjedt, a leggyakoribb bagolyfaj. Télire az állomány fel is szaporodik, mert északabbról is érkeznek egyedek. Hazai állománya stabil.

Közepes nagyságú bagoly, testhossza 35-40 centiméter, szárnyfesztávolsága 90-100 centiméter, testtömege 220-435 gramm közötti. Jól látható tollfülekkel és nagy, narancsvörös szemekkel rendelkezik. A hím, a tojó és a fiatalok hasonló színezetűek.

Neve ellenére kerüli a nagy, zárt erdőket. A kis erdőfoltokat, a folyók ártereit, a parkokat, öreg temetőket, templomtornyokat kedveli.

Ragadozó madár. Rágcsálókra vadászik nyílt területeken. Kedvence a mezei pocok; köpetei ezek koponyáival vannak tele. Havas teleken több madarat is megfog — főleg verebeket. Lesőhelyről csap le zsákmányára, de éjszaka hallás után is vadászik. Október végén, novemberben kisebb-nagyobb csoportokban 8–10, de néha akár 80–100 példány is együtt tölti a napot. Nyugodtan pihennek tűlevelűeken, gyakran városok, falvak belterületén álló lucfenyőkön. Ha nem zavarják őket, évről évre felkeresik e helyeket. A hímek párzási időben a nappalt a fészek közelében töltik fákon vagy bokrokon, ahonnan szemmel tudják tartani a fészket is. Néha csupán embermagasságban ül, és ha úgy haladunk el mellette, hogy azt hiszi, nem vettük észre, nem repül el, csak nagy szemével kíséri minden mozdulatunkat. A telelő csoport a tél végéig, március elejéig marad együtt, majd párokra bomlik.

A telet gyakran a településekre húzódva, általában örökzöldeken vészeli át.
Horgas, éles és hegyes csőre kiváló fegyver, ezzel üti agyon a lábával megfogott áldozatát. A táplálék megkeresésében hallása és látása segíti.

Fészket nem épít, helyette főleg az elhagyott varjúfészkeket használja A hím jelöli ki a területet, de az alkalmas fészket a tojó választja ki. A megfelelőnek talált fészekből akár el is zavarhatja a tulajdonost. A 4-6 fehér tojást március második felében vagy április elején rakja le. A költési időszak áprilisban kezdődik, de még májusban is tart, de enyhe teleken a párok már korábban kialakulnak. Ha a fészekalja elpusztul, költ később is. Ha bő az élelem, a fészekalj akár 4-6 tojásból is állhat.

A tojó az első tojás lerakása után azonnal kotlani kezd, így a fiókák között rendre egy-egy nap korkülönbség van. 27-28 napig kotlik, csak késő este jön ki a fészekből, hogy a tollait rendbe szedje. Az eleséget a hím hordja.

Fiókái fészeklakók. A fehér pihés apróságokat a tojó melegíti. Az elején csak a hím látja el élelemmel a családot, a fiókák 2 hetes kora után a tojó is vadászik. A fiókák szeme 5–7 nap után nyílik ki. A fészket három hetesen, még röpképességük elérése előtt elhagyják, és a környékbeli fák koronájában ugrándozva szétszóródnak. Este panaszos, síró hívóhangjukkal jelzik hollétüket. Ez a hangos, elnyújtott és magas „pí-í” a tavaszi, nyári esték (májustól augusztus végéig) jellemző hangjainak egyike; akár egy km-ről is hallható. A fiókák akár egész este vijjoghatnak.

Egy hónapos koruk után tanulnak meg repülni, ami után szüleik egy ideig még etetik őket. A ragadozók (róka, nyest, héja és egerészölyv) főleg a röpképtelen fiókákat veszélyeztetik.

Egyike volt ő, a könnyen észrevehető példányoknak ...

Csodás érzés látni, a keresőben

Narancsszínű szeme megigézi az embert

Ha nem zavarjuk meg, egykedvűen szundikál

Nappal gyűjtenek erőt az éjszakai vadászathoz

Ugyanazon fa magasában, egy élénkebb, nagyobb példány figyelt kihúzva magát

Hosszasan kerestük és számoltuk őket

Minden arra alkalmas szegletben megbújt egy-egy példány


Ezek a madarak sem nagyon törődnek azzal, hogy mennyire lehet fotózni őket. Belóg-e egy kósza ág, vagy bérmi a szemük elé, s hogy kevés-e odabent a fény vagy sem, ahol ők ülnek ?! Nehéz téma, mert a fák külső ágain nagy fényt vet a ragyogó napsütés, míg beljebb egy-két méterre a madár már árnyékban üldögél. Nincs az a dinamika a gépen, ami úgy kompenzálja ezt, mint az emberi szem.

Mindezek ellenére hatalmas és maradandó élményt adott nekünk ez a délelőtt. Teljesülhetett végre a sok éve bennem szunnyadó vágy, hogy fényképeket készíthessek erről a fajról. Mindvégig izgalom töltött el bennünket a madarak keresése, számlálása közben is.

Érdemes volt közel negyven kilométert autózni a biztos képekért.
Örök emlék marad az a pár fotó, ami itt készülhetett.


Remélem, hogy ezzel a bejegyzéssel át tudtam adni ezt az örömöt, izgalmat, ami itt adatott.
Következő fokozat lehet, hogy optimálisabb fényekben, és nyíltabb háttérrel készüljenek
még szebb fotók, erről a különös madárról,

az Erdei fülesbagolyról...