Nyári pillanatok

 Ezen a reménytelenül forró, aszályos nyáron, a munkanapokon elszenvedett forróság miatt, nem volt már kedvem és erőm fotózni menni. Lehangoló pusztítást végzett a meleg, az eső hiánya, és fotózgatás helyett, a kertet próbáltuk úgy-ahogy megmenteni a teljes pusztulástól. Redőnyök lehúzva, túlélés este 6-ig, és csak utána mentünk ki a házból a hétvégeken. Igyekeztünk minden munkát az kora esti órákra időzíteni, munka pedig akadt bőven. Így telt el a nyár. Volt azért kevés alkalom, vagy szép kerti pillanat, amikor csak kézbe vettem a gépet, és megörökítettem amit láttunk. Ma, szeptember első szombatján már érzem a "mehetnéket", a Nikon akksiját feltöltöttem. Nem öl már meg a forróság, a tűző nap, így indul a fotózás. Megnézzük majd, mi a helyzet a lesnél, felkészítjük azt az "ősztől-tavaszig" szezonra. Lehet, hogy nem is ártott kicsit pihenni. Nyáron fotózni csak a hajnal - kora reggel, illetve a késő délután, kora este idősávban lehet, de én reggel négykor fel nem kelek. Elég nekem munkanapokon átélni azt, hogy az óra megszólal, és ketté töri a legszebb álmaimat ... Egy szó mint száz, felébredt bennem a fotózás iránti vágy, s ennek teret is engedek, pontosan úgy, ahogy jólesik majd ! Viszont most nézzük, milyen szépségek adódtak, az idei nyár során !

Hiányoztak már a jó kis tájfotók ... Száron van rá lehetőség.

Május vége felé, még zöldellt a táj

Ívekben és kontrasztokban gyönyörködhettünk ...

A földút porában megbújó szépség

"Közönséges" gyöngyházlepke. Szárnyai fonákja számomra csodaszép

Folytassuk a sort a gyönyörű Kardoslepkével ...

Ezért ültettük a nyáriorgonát. Ha meglátom őt, már rohanok is be a "csőre töltött" gépért ...

Nemkülönben akkor, ha Nappali pávaszem érkezik !

Nem tudom most sem megfogalmazni, hogy mit érzek. Gyönyörű !

Szeretjük a kertünket, egyre bővül benne az élővilág.
A Nikon pedig mindig hozza azt, amiért szeretjük ...

Banka és szalakóta odúk

 Így tavasszal, mikor éled a természet körülöttünk, és megjelennek az első tavaszi virágok, mint a Téltemető, a Hóvirág, majd jönnek a hunyor fajok, az erre fogékony emberek lázban égnek. Lázban égnek, mert tudják, hogy jön a jó idő, jönnek a fények, elindul majd a madárvonulás, kizöldül minden, s ahogy a növények vegetációs időszaka, úgy az állatvilág szaporodási fázisa is kezdetét veszi. Engem leginkább a madárvilág foglalkoztat, s azon belül is az, hogy segítsük a madarak szaporodását. Szükségük van a támogatásra, mert az élőhelyek olyan drasztikus arányban fogynak, hogy nincs hol felnevelkedjen az új nemzedék. Azokat a madarakat, amelyek odúkban szaporodnak, hatékonyan segíthetjük madárodúk kihelyezésével, hiszen az öreg odvas fák fogyatkoznak. Sokféle odút üzemeltetünk, köztük A, B, C, D méretűeket egyaránt. A kertben 3 db B odú, 1 db C, és 1 darab D odú található. Van ezen felül 2 darab D odúm, mely egyaránt alkalmas Szalakótának és Búbosbankának is. Ezeket helyeztük ki oda, ahol láttam már mindkét fajt, nevezetesen Száron. Nincs messze, és nagyon szeretem ezt a települést. Összeszedtük a motyót, teleraktuk az autót feleségemmel, és irány a nevezett kis falu. Nézzük, mi is történt odakint, hogyan helyeztük ki az új madárotthonokat ...

Szívem csücske, Szár

Minden befért az autóba ...

Egy kis földmunka :-) Fiskars ásó a mi barátunk ...

Olyan mélyre ástunk, ami jól megfogja az odú lábát

Hátam mögött szép szabad terület, Ez az odú DNy-ra néz

Örök panoráma a lakóknak

Bízom benne, hogy elfogadják ... Körben elég jó védelmet adnak a bokrok

A beülőnk is megvan, de ha találunk szebbet, lehet hogy cseréljük

Miután tömörítettük a földet, és elrendeztük a környezetet, mélyen gondolkodóba estünk, hogy hová volna érdemes elrakni a másik odút. Tavaly többször is láttunk bankát lejjebb egy km-re, de arrafelé annyira rossz az út, hogy oda autóval eljutni nem lehet, és ha nagy az esőzés, gyalog is komoly kihívás. Igazából a terület egyforma a környéken, így megpróbálkoztunk a nagy mező túloldalán is, ahol több a fa, kicsit "ligetesebb a jelleg" a szántóföld mellett. Kerestünk jó területet. Fontos volt a tájolás, a széljárás, a fák adta védettség ... Végül olyan hely mellett döntöttünk, ahol a közelben őzek járnak, látszik az ösvény. Ahol vad van, ott nem túl nagy a zavarás, így sikerült megtalálni a másik helyet is.

Itt komolyabb területrendezésre volt szükség

Így tudott az odú lába illeszkedni a fa törzséhez

Pont két komoly fatörzs között tud berepülni a madár

Másik irányból nézve ...

Szemben is és balra is földek ...

A kép jobb alsó sarkától nem messze van az őzek ösvénye

Bízom benne, hogy jó helyet választottunk !

Nem zavartatta magát a fácán kakas, pedig haladtunk felé az autóval ...

Mobilos fotó, nem kis nagyítással ...

Dolgunk végeztével irány haza ... Jó látni a kék eget, a napsütést ...

Ahogy mondani szokás, "valami készül" ...

Meglátjuk.

Szerelembe estem

Szerelembe estem. Újra és újra megtörténik velem mostanában, ahogy kitartóan keressük a jó helyeket a környéken. Elértük azt a távolság-határt, amit célul jelöltünk meg annó, mikor tervezgettük a környék bejárását. Teszem ezt feleségemmel, új fotós ismerőseimmel, barátaimmal, vagy egyedül. Szár, Bodmér, Vértesboglár. Három új szerelem, melyre még páromtól is áldást kaptam. Nem hittem el, hogy mennyi titkot fed fel az a sok terület, mely a Google maps-en, még műhold nézetben is csak sima zöld, és barna foltnak látszik ... Ha az ember elindul, és cáljául csak égtájakat, vagy egy templomtornyot tűz ki, és engedi magát sodorni az árral, meglepetésére sosem látott szépségeket talál. Ezek a túrák nem mindig arról szólnak, hogy konkrétan rámegyek egy témára, hanem a figyelést és az ismerkedést jelentik. Néha jó csak úgy szabadon kószálni. Szabadon, és talán kézbe sem venni a nagy ágyúcsövet, hanem szemmel és lélekkel fotózni. Vagy talán csak egy 180 grammos telefonnal, amely nagy látószögébe oly sok minden belefér... A fent említett három tájegységet, pár napon belül háromszor látogattam / látogattuk meg mostanság. Nem tudom magamban tartani az élményeket. Jöjjenek sorban a fotók ! Akit érdekel, tartson velem, osztozzon az élményekben, hiszen ezért vezetem ezt a blogot - ha úgy tetszik, fotós naplót - immáron nyolcadik éve ...

 Mit mondjon az ember ilyenkor, a csodálatos teremtett világról ?!

A szári határ, virágzó herefölddel

 Szemben a Spici-hegy

Derékig gázolnék benne

Elmerülve a részletekben

 Ilyen mélységekig

Meglátva benne ilyen titkokat ...

 Sárgát

Kéket, a széleken, szegletekben

Elfordulva a másik irányba pedig a végtelen fejéri-táj, a tavasz harsona zöldje, kibontakozása, az újra szárba-szökkenés, és megújúlás mámora. Minden évben végiggondolom, vajon melyik a kedvenc évszakom, mi adja a legtöbbet, melyik évszak a legkedvesebb nekem ... A tavasz, talán a tavasz, mert felszabadít a tél szürkesége alól, és robbanásként adja vissza az életkedvet, minden rügyben, és megnyíló virágban, a madarak érkezésével, a kellemesebb, már nem olyan didergős hajnalokban. Az ezernyi szín, az új életek reménye megragad. Kedvencem még az ősz, mely fokozatos lassulásával, meleg színeivel lassít engem is, a fékevesztett nyár sodrása után. Ez mozgat, ez ad száz és száz csodás pillanatot. Ilyen érzelmekkel fordultam tehát a másik irányba, és láthattam meg a következő szépségeket ...

Ezt a letisztultságot

 A szabad teret, kakukk és banka szóval

Az ilyen cserjés bokros szegleteket,

 Tövisszúró gébicsekkel, 

akik párba állva hozzák áldozatukat az életért

miképpen ezek, a földút szélén ragyogó vadrózsa virágok is ...

Tudván, hogy természetvédelmi területen járok, akármerre is indulunk el, nagy kíváncsiság támadt bennem, megismerni annak titkait. Igyekeztem nyitott szemmel járni. Figyelni a homokban a borz, róka, és őznyomokat. Észrevenni az erdei sikló által húzott vékony csíkot. Egy árvalányhajas dombon sétálva, szempillantás alatt futott fel mellettünk egy őz az ösvényen. Talán ha 8 méterre lehetett tőlünk. Ilyen közel őz még nem volt hozzánk. Másodpercek alatt tette meg azt a 80 métert, mely után eltünt a horizont mögött. Ezek azok a pillanatok, melyeket lehetetlen fotózni, mert a hirtelen meglepetés letaglózza az embert. Ilyenkor fogom fel, hogy csak vendég vagyok. Vendég az ő világukban, kinek csurran-cseppen egy-egy ajándékrezdülés. Hálás vagyok. Nem is nagyon tudtuk feldolgozni ezt az élményt.

Valahol itt történt ...

Ahogy ezeken a látszólag semmitmondó helyeken barangoltunk

Csak forgattuk fejünket döbbenten

 Gondos kezek munkája figyelmeztet arra,

 hogy VISELKEDJ, ÉS TARTSD NYITVA A SZEMED !

... hogy megláthasd a fekete gólyát

 a fürge mezei nyulat

 az egerész ölyvet

 Gyurgyalagot, ekkor még egyedül ülve az ágakon ...

kémlelve a tájat, leendő kedvesét, és a szimpatikus költőüreget

 Teszik ugyanezt a parti fecskék is a homokfalon ...

 Párzanak

és versengenek egymással, akár megzavarva mások nászát is ...

A homokfallal szemben állva megfigyeltük, hogy a tavalyi év költőüregeit bejárva, vad keringésbe kezdenek ezek a madarak, szinte hajtva a tojókat. Nagy zajjal, mégis kedvesen csivitelve - ahogyan ezt minden jó fecske teszi - igyekeznek párt és otthont találni. Berepülnek az üregekbe, kapargatják, csinosítják a bejáratot. takarítanak, hívják egymást. A legmegkapóbb élmény az volt, amikor láthattuk a lehengerlő udvarlást. A hím, lesodorja a meredek falon a tojót, egészen a talajig. Ott kegyelmet nem ismerve párzik vele. Szerencsétlen leánynak, alig marad ideje felfogni, mi is történik vele. Megzavarja mindezt egy másik hím, mely érkeztében kiüti a már "nyeregben lévőt", és ő is párzik a tojóval. "Hagyd magad, hamarabb szabadulsz", gondolhatja az, aki gondos anyuka lesz később. Szóval a parti fecskék nem szaroznak :-) Teszik dolgukat, hogy megsokasodva repülhessenek majd el ősszel, elvégezve a bevésett feladatot, a szaporodást.

 Elhagyva Szár és Bodmér területés, még vele találkoztam

 hogy Csákvár felé haladva, eljuthassunk a Vértesboglári legelőre

ahol ilyen komoly fajokat is láthatunk

Minden bejegyzésem végére odaírhatnám, hogy "...de ez már egy másik történet ... ".
Ez így igaz. Nem állunk meg, lüktet ez a szerelem.