2012. december 19., szerda

A vízityúk nyomában


Pontosan december közepén jártam ismét a Duna mellett. Nem halt meg ez a folyó. Tisztább mint tíz éve, kedvesebb számomra mint valaha. Budapesten élek, s mégsem kell messze menni egy gazdag vízivilágért, ha valami szépet akar látni az ember fia ... A Duna Soroksári szakasza meglepett engem. Nádasával, jegesedő vízével, sokféle arcával. Egy aszfaltozott út mentén haladtunk barátommal, ahol is egy hídra érve ráláttunk a gyönyörű kis-Dunára. Nyáron horgásznak itt, most csendbe takarózott a táj. Őszapók fogadtak minket, s törték meg ezt a békét, legnagyobb örömömre. Mire felfogtam, hogy fotózható közelségben ugrálnak nádról-nádra, már el is röppentek. Körüljártuk a szűk környezetet, és azt hittem nem jól látok.

 
 


Szembe jött velünk a nádas felől, a tükör jég felé óvatosan lépdelve egy Vízityúk. Valósággal lázba jöttem, mert ezért a fajért régebben védett élőhelyekre kellett zarándokolni. Láttam már őt életemben kétszer is, de ilyen közelről, ilyen tisztán, nyugodtan lépdelve, pózolva a fotózáshoz, még nem volt szerencsém hozzá. Nagyon jó volt megfigyelni, igazán hálás vagyok ezért. Kevés fényünk volt, de azért látható ...
 
A vízityúk (Gallinula chloropus) hossza 35 centiméter, szárnyfesztávolsága 50-55 centiméter és testtömege 145-490 gramm. A tollazata fekete, helyenként sötétbarnás árnyalatú, a farka alul fehér. A hím és a tojó hasonló kinézetű. Hosszúra nyúlt lábujjai segítik az ingoványos talajon való közlekedésben; járás közben jellegzetesen „kilép”. A csibék tollazata fekete, csőrük és szemük környéke piros, fejük teljesen kopasz. Csak 6 hónapos korukban lesz élénkpiros a csőrük, addig narancssárga vagy citromsárga színűek. A költési szezon kivételével társas lény. Tápláléka növények, bogyók, rovarok és egyéb kis termetű gerinctelenek. E madár akár 15 évig is élhet, de átlagban csak 3 évig él. Áprilistól októberig tartózkodik Magyarországon, rendszeres fészkelő. Megfelelő időjárás mellett kis példányban itt is telel.

Forrás: Wikipédia



Igen, pontosan itt sétált.

Még a vízityúk előtt egy hajóroncsot fotóztunk. Lehetett vagy 70-80 éves. Rozsdás szerelvényei, betört üvegei, a vasmacska lánca, mind-mind az elmúlt évekről mesélnek. Amikor még volt Magyarországon dunai hajózás, és rendes hadsereg, szebb időket is megélhetett. Jó volt elcsípni egy-két részletet, ezen az öreg hajón.








Tovább indultunk Szigetszenmiklós felé. A szigeten a házak között ismét Vizityúkokra bukkantunk. A kocsiból is lefotózhattam volna őket, ha akarom. Kiszálltam, és a házak közé benyúló vizek partján bujkált 3 hím, és 2 tojó. A házak között ! A kertes házak udvarában bóklásztak. Nem jutottam szóhoz.
Más szempontból a hely nem váltotta be reményeinket, az énekesrigók nagy csapatában kívűl, említésre méltó madárfajokat nem láttunk. Hacsak a bütykös hattyú nem !


Bütykös hattyú


Azonban a Hárosi-öböl kárpótolt minket.

Széncinege, kékcinege, szajkó, énekes rigó, nagy fakopáncs, vörösbegy, csuszka, zöld küllő, récefajok, egy kis ökörszem, és a táj. A csodálatos Hárosi-öböl.





Vörösbegy

  



A Duna él, és csodálatos ...














Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése