2015. július 20., hétfő

Verőfény és forróság

Pár hetet pihentem mostanában, így láttam jónak. Utolértem magam a képekkel, jó érzés volt úgy fotózni menni, hogy nincsen elmaradásom, az egyre terhesebb képkidolgozási teendők terén. Mozgatnak bizonyos fotótémák, és lelassít a meleg, és az uborkaszezon. Most viszont úgy döntöttünk, hogy nekivágunk egy szombati fotózásnak. Mostanában nem vagyunk hajlandóak korán kelni, este meg már a napi kánikulában szenvedés után kinek van ereje elmenni fotózni ? Ezek miatt ez úttal is "looser szombat" volt. Nem örülök ennek, de most más, fontos dolgok miatt is, ennyire telik. Persze nagyon hálás vagyok, mert még ennyire nulla energia befektetés mellett is, csodás látnivalókban volt részem, részünk. Ebben a pokoli melegben is jutott fotótéma, azon a helyen, amit csak Tündérvölgynek emlegetünk feleségemmel. Nagyon köszönöm az ottani élőlényeknek és növényeknek, hogy amikor a legnagyobb meleggel küzdenek, még akkor is tartogatnak nekünk meglepetéseket, szép számmal ! Szeretném megosztani ezen legutóbbi kalandomat, szokásosan az ott készített fotók segítségével. 


Gazdagság a forróságban. Idilli látomás

 Az odafelé vezető út mentén várakozik a kalász

   Ugyanitt dolgoznak a poszméhek is

 Búzavirág

 Annyira nagyon szép

Aratás előtti utolsó percek

 Beleszerettem a lepkékbe

 Még mindig csak odafelé

 Mindenütt a munka

 Remélem jól tudom, hogy ő a trombitavirág

 Végre leértünk a völgybe ... Annyira szeretem ...

 Szemben a taréjos hegy (de csak én hívom így)

 Közelebb érve a bokrokhoz, Kis gyöngyházlepke bujkált 


A völgy ezen szakaszán lehet találkozni hollókkal, melyet ez úttal elszalasztottam, mert mire svenkelve megvolt a fókusz, belekerült a látómezőbe egy faág. Erről lemaradtam, de a holló jellegzetes hangját összetéveszteni nem lehet. Fenséges, erős röptük, misztikus hangjuk, számomra tényleg varázslatos. Ahogy bóklásztunk a mezőn - akkorra már nagyon nagy melegben - hallgatva a patak még nyárközépen is bőséges vízhozamának hangját, hatalmas meglepetésben volt részünk. Tudni illik, a völgy felé bevezető út jobboldalán szoktak legelészni a tehenek a lankákon. Most viszont totál őrizetlenül, átkelve a meredeken, lent voltak a völgyben. Mindenki alaposan szemügyre vette a másikat :-) Azon gondolkodtam, hogy mi volna, ha megindulnának felénk ?! Nem tették, sokkal inkább legelésztek, a maguk egykedvűségével. Nagy zajjal, sebbel-lobbal jött a tehénpásztor, aki éktelenül szitkozódva terelte vissza elkóborolt állatait. Segítségére volt Kántor, a terelőkutya, aki nagyot döbbent ottlétünkön


 Mi voltunk a nem várt fordulat. Nekik.

 Kis béke, és szemlélődés következett

 És lefotóztam 1.3 Dx mode-ban, 510 mm-en az elérhetetlen Sárgarigót

 Itt nem sikerült fékeznem magam, és elkattintottam ...

 Visszafelé a réten, szöcskéztünk

 Kolléga jó szemének köszönhetően makrózhattunk is

Elnézelődtem itt a falaknál ...
(FaceBookomról leszedett, mobilos fotóm)

 Lent haladtunk tovább, a bejárat irányába. A Gyurgyalag pedig fent ült a vezetéken

 Visszaérve a murvás úton, Egerész ölyv szállt le a mezőre

Az utolsó egy km-en ez a Tövisszúró gébics búcsúztatott



Megérdemeltük volna, hogy ez a csodás hely, ennyivel napfelkelte után, tekintettel a hőségre ne adjon semmit. Mondhatta volna, hogy későn jöttél, forró napmelegben állok, elrejtem minden mozgó és lélegző gyönyörűségemet előled, mert nem hozol áldozatot, hogy aztán elvihesd innen a fotóidat. Nem tette. Engedett, megengedett és adott. Ezért hajlok meg ezen hely minden évszakos szépsége előtt, és ezért adok hálát az égnek, hogy akárhányszor eljövök ide, és lerakom a nyomoromat, kapok, kapok és kapok.

Ebben a tikkasztó pokoli melegben, és ezekben a "fotóst-verő" fényekben is, számomra kedves fotókat készíthettem. Nekem ez most elég.

Bőségesen elég.





1 megjegyzés: