Még mindig vannak olyan fotók tavalyról a gépemen, melyekkel még nem is foglalkoztam. RAW formátumban várják az alkalmat, hogy rászánjam magam a feldolgozásra. Rengeteg időt emészt fel a képek tisztességes kidolgozása. Nem teszek hozzá soha a képekhez semmit, de leszedek róluk dolgokat, ha az indokolt. Rengeteg idő a szelektálás, a vágás, a szépítgetés még akkor is, ha tisztességesen ki vannak exponálva a képek. Pontosan 20 éve fotózom. Úgy érzem elértem azt, amit az én lehetőségeim és esetleges tehetségem megengednek. Nincs nyoma bennem már versenyszellemnek. Sokan fotóznak, fiatalok, tele akarattal, tizenévesen olyan felszereléssel, melyet én dolgozó emberként is csak 40 éves koromra tudtam öszehozni magamnak. Legbelül hiányzik a fotózás, viszont van más érdeklődésem is. Cserkelve hatalmas területen oszlanak el az élőlények, a közeli jó helyeket java részt bekerítették. Picit elveszett a motivációm. Átengedem a terepet a fiataloknak és már csak örömből fotózom. Tettem ezt most is így, Barta János móri fotóslesében, ahová meghívott, kávéval és jó szóval várva. Rendelkezésemre bocsájtotta kipróbálásra a Nikon 200-500-as objektívjét, FF vázát is, bizalommal, végtelen barátsággal. János, köszönöm neked és a "többieknek" ! Hadd mutassam meg, mit és hogyan láttam én, az üveg túloldalán !
Már az odavezető út is mesés. Ilyen helyre kell építeni a madárlest
Mire ráirányítottam a gépet és hátrébb húzódtam, már ott sem volt.
Nagyon szépen köszönöm a vendéglátást és a lehetőséget !!!
