Nagyegyházi élmények

 Ahogy telnek a hónapok, egyre mélyebbre megyünk a nagyegyházi környék rejtelmeibe. Egyre távolabb ismerkedünk a környéki területekkel, és egyre több szépséget, titkot fedezhetünk fel. Itt még nem láttunk szarvasokat, és nem láttunk annyi ígéretes helyet, mint az idei tavaszi felfedezések során. Környékünkön szívemnek legkedvesebb ez, és a szári vidék. A tavalyi 4+1 rókakotorék mind odaveszett, köszönhetően az emberi tevékenységnek. Így azon dolgozunk, hogy újabb kotorékokat fedezhessünk fel, rókafotózási (és nem elpusztítási) céllal. Ezen túrák során igen sok élményben volt részem egyedül, és feleségem társaságában is. Jók ezek a várva várt hétvégék. Legutóbb - beleértve a reggeli belvizes fotózást - közel 12 órát töltöttem el a szabadban várakozással és fotózással. Nem kevés élményt adott a múltheti szombat. Ezt az élményt megosztani ültem most a gép elé, bízva abban, hogy másnak ad egy kis örömöt, ahogy majd ezeket a sorokat olvassa. Két alkalmat vonok össze most, ugyanarról a területről beszámolva. Vágjunk is bele jöjjenek a képek !

Láttunk a környéken rókát, esélyes hogy lakott a kotorék.
2x2 órát figyeltük, akkor nem volt mozgás. 80 méterre lehet megközelíteni.

Itt nem volt sok fényünk, de ezek a görbék, vonalak lenyűgözőek

Aznapi csavargásunk során meglepett minket, ez a szép hím seregély

Nyulakkal is gyakran találkozunk

A középső sziget után, azt balról kerülve egy szarvassal találkoztunk.

A gépet felemelni nem volt időnk, már szökellt is a sűrűbe. A hely varázslatos

Tágas terek, dombos vidék. Ez az én otthonom, nem a VII emelet ...

Csavargásunk közben váratlanul szarvasok csapata bukkant elő a domb mögül.

AF-C ? Nem volt időm.

Érdemes figyelni az eget, mert a ragadozók is teszik a dolgukat ...

Kisebbek és nagyok egyaránt

Az egerészölyv sokat mutatta magát, miközben a lesben ültünk

Figyeltük a kotorékot

Talán nem volt még elég közel a kora este ...

De itt a vizeknél, a kotoréktól 200 méterre láttuk a rókát

Szemben a bokrok között megérkezett a citromsármány

Mikor elmentünk felfedezni a még ismeretlen területeket,

a dombtetőről szarvasrudlit láttunk, a légvonalban 2-3 km távolságban lévő szántón

Végül, az általunk "kis Toscana"-nak nevezett területen, félénk őzekre találtunk

E szombat utáni munkahéten igen sok csapadék hullott, a már jelentősen kiszáradt vidékre. Meg kell várnunk, hogy a föld megigya ezt a vízmennyiséget, és újra bejárhassuk a területet. Meg fogjuk tenni ezt még jópárszor, hogy a megpillantott róka nyomára bukkanhassunk, és ne csak az autóban ülve lássuk pár pillanatra. Remélem, hogy időt fog adni egy-egy szép fotó elkészítésére. A kölykök is kijönnek majd hamarosan, s ha jó kotorékot találtunk, meglesznek azok a fotók is.

Azt hiszem, idén sem fogunk unatkozni.

Nagyegyháza környékén

Mostanság már vadászni kell a napos időt, és a fényeket. Jelenleg kb egy hete esik. Mégsem bírjuk megállni, hogy ne vigyük magunkkal a fényképezőgépet akkor (is), ha kutyázunk. Ilyen alkalommal kaptunk ajándékba pár szép fotót Nagyegyháza környékén, mely csodálatos vidék, és mindösszesen 10 percre van tőlünk autóval. Messzire ellát a 150-600-as Tamron, így ragadozókról is sikerült pár kedves fotót lőni. Meglátogattuk a tavat is, mely oly érzékeny a vendégre ... Összegyűjtöttem ezeket a fotókat, leválogattam, s most megosztom olvasóimmal.

Egerész ölyvek örvendeztettek meg minket

Lenyűgöznek a tágas terek

 Több kört megtéve vadásztak

 Örültem, hogy viszonylag a közelünkben maradtak

Etetésben, fotózásban bízom télen

 Igen sok vadász lest telepítettek errefelé

 Békességben keresgéltek az őzek

 Táplálkoztak, ahol lehetett

Mindig ide vágyom, ez a szabadság

A zárkózott vízi-világ

 Érzékeny az emberre

 Szempillantás alatt ideért a kárókatona

 Még nem láttam közelről lótetűt

 Apróságok

 Színek ...

 Lángol a bokor

Korona térdmagasságban

Búcsú és visszatekintés

Nincs olyan, hogy ne volna érdemes kimenni ...

Környékünk - Nagyegyháza

Ez a blogbejegyzés, bár Nagyegyházáról szól, mégis időrendi sorrendben, kora reggel Óbarok határában mászkálással kezdődött. Szerettem volna reggeli fényekben rápróbálni az őzekre, mert nagyon szépnek, és izgalmas témának találom őket. Most, hogy vidékre költöztünk, már nem kell zarándok utat teljesíteni egy jobb fotós helyszín eléréséhez. Beülök az autóba, és 10-15 percen belül varázslatos helyekre juthatok el. Augusztus 17-én, szombaton igen korán keltem. A reggeli kávés szeánsz után indultam is, a napok óta tervezett helyekre. Ez Óbarok pár kisebb mező jellegű szeglete, illetve a még felfedezetlen Nagyegyháza ... Izgalmas reggel volt. Már régen nem érezhetem ezt a hangulatot, ahogy álmosan haladok reggel célom felé, mellettem fotós felszerelésemmel ... Jó volt egyedül kicsit, jó volt autózni, és várni, lesz-e valami csoda ... Lett, nem is kevés, és nem is kicsi. Szóval a reggeli nulla fényekben kezdtem ...

Itt a réten akkor nem volt senki és semmi

Viszont az egyik murvás úton vele találkozhattam

Utána a nyulas fennsíkra látogattam el ...

Ellenfényben ébredezett a másik tapsifüles

Még gyenge fényekben találkoztam a Vadgerlével.

Róla régi vágyam egy tisztességes fotót készíteni ...

 A visszaúton ilyen leseket építettek a vadászok

Talán beülök majd az egyikbe, ha csak ki nem rúgnak onnan az úrak

Nagyon távol keresgéltek az őzek, a két les között

A közelgő ősz, belecsípett már némelyik levélbe

Megannyi lehetőség vár még rám ...

Visszatértem az esténként sok szépséget takargató rétre

 És megjöttek !!!

 Érdeklődve figyelnek

 Minden mozdulatuk csupa óvatosság

 Nem nagyon tudott megállni a kezem

én ilyen izgalmat még nem élhettem át

Miután a nagy igyekezetben "szépen" elriasztottam minden őzet, elindultam a másik helyszínre, mely hetekkel ezelőtt belopta magát szívembe. Nincs messze, a varázslatos szépségű Nagyegyháza. Jó tíz perc autózás után, megtaláltam a már felfedezett helyet, ahol egy délutánon ilyen kép születhetett:

Egy kukorica tábla mellett álló napraforgóról

amely mellett ilyen látvány bontakozik ... (reggel)

 A nem messze húzódó vezetékek egyikén ült, a fiatal Szalakóta

 Egy reggeliző Vörös vércse társaságában 

Aki pár percenként fordulva hozta zsákmányait

Elkerülve Budapestről, volt egy félelmem, hogy a Gyurgyalag, Szalakóta, Banka lelő helyemet nehezebb lesz felkeresni, mert a Kiskunság messze lesz így egy kissé. Viszont itt ez a félelmem elillant, mert Gyurgyit sok helyen látok, és ez a szalakóta is igen nagy örömöt, izgalmat adott. Lesz itt őrület jövőre :-) Csak győzzem követni !

Felmentem a dombtetőre, feldolgozni a történteket ...

Abban pillanatban ki is szúrtam magamnak a szemközti vidéket !

 Oda vezető utamat, seregélycsapat követte

 Mígnem motoszkálásra lettem figyelmes

Egy banka keresgélt, a szokásos dűlőút porában.

Ahol állattartás zajlik, ott banka is van ...

Hazafelé a házak mellett molnárfecskék gyülekeztek.

Talán már készülődnek elrepülni, a távoli Afrikába ?

Az utolsó képet, már az autóból készítettem, kifelé a műút irányába haladva

Reggel 5-kor keltem, 10-re értem haza. Újra átélhettem a nagy fotózós szombat-érzést.

A Vértesben még nem is jártam, ez csak a Gerecse és vidéke. Mi lesz itt ?!
Les építése folyamatban, szarvasok kezdik barcogásukat a Vértesben is ...

Nem tudom, hogy fogok tudni rohanni az események után, de ez akkor is hatalmas izgalom,
és sok-sok leendő élmény ígérete ...