Májusi Apaj

 Mivel is kezdhetném ezt a hagyománnyá vált témát, mint azzal, hogy idén is "elzarándokoltunk" Apajra, az egyik legkedvesebb és legkülnlegesebb madaras helyünkre. Elmentünk annak ellenére, hogy reggel nem voltak jók a kilátások. Kissé lógott a lába az esőnek, kellemetlen fényeink voltak, és ez ott sem változott sajnos számottevően. Gazdag volt az élővilág, elhoztam a fotókat, emlékeimet ez alkalommal is. Most, amikor írom ezt a bejegyzést, döbbenek rá, hogy kereken egy hónapja történt ez a fotózás. Annyira sok időt vesz el a kert, hogy a képek kidolgozását kénytelen vagyok rendre halogatni. Mostanra elkészültek. Talán pont jubilálunk, mert bizony 10 éve járunk már oda, ha nem régebben ... Elmesélem hát most is, hogyan volt az a kissé szűrt fényes, de annál mozgalmasabb nap ...

Talán az egyik legszebb pillanata volt, hogy ilyen közelre engedett ez a Fehér gólya ...

Mezei nyúllal sokszor találkoztunk. Kedvesek nekem ...

Kicsi vagyok, nagy a világ ... Elmélkedett a szarka

150 méterre voltak a Túzok kakasok. Ehhez még a 600 mm is kevés ;-)

Barna rétihéja portyázott a táj felett

 és huppant viccesen a fa tetejére ...

Türelemmel, kitartással, lépésről-lépésre kerültem közel a gólyához ...

Nem zaklattam, így hét fotót engedett. Az utolsó lépésnél megelégelte, és megindult ...

A csatornánál figyeltem a fecskéket, amikor ez a Nádirigó

Nem messze innen találtam rá, erre az egyszem Bíbicre ;-)

Sordély, Apajpuszta "verebe"

Rozsdás csaláncsúcs. Ritkább testvére a Cigány csaláncsúcsnak,

akit ezen a napon, csak ilyen borzalmas, kegyetlen fényekben sikerült lencsevégre kapni

A Gyurgyalagtelep felé haladva meglepett minket egy kedves őz.

Gyurgyalag a rengetegben ...

és a kerítés-oszlopon ...

Elmentünk bankáért a közeli tanyához,

ahol láthattuk a gondoskodás csodás pillanatait is

Elképzelhető, hogy nem örültek nekünk annyira ...

A nyulak egykedveűen tűrték jelenlétünket :-)

A macska viszont kiakadt, hogy megzavartuk vadászatát.

Minden évben örülök a Sárga billegetőnek

és a bankának, aki így-vagy úgy, de mindig előkerül Apajon ...

Elérkeztünk a vizekhez, ahol a vízet kedvelő madarakat kutattuk ...

Ritkán látok Füsti fecskét, villanyvezeték helyett,  a nádon pihenni ...

Komolyan megérintett lelkileg, hogy a madárles kupolájában, 1.5 méterre közel engedett.
Kedves csacsogásuk, a legszebb nyári élmények közé tartozik ...

Nádi tücsdökmadárnak azonosítom. Feleségem vette észre, én fent voltam a madárvártán

Cserregő nádiposzáta (bár olyan egyformák a nádi ánekes-fajok)

Érkezett a szürke, 

és a csodálatos Vörös gém ...

Nem túl toleránsak, jobb szeretik a békességet

Elmentek a fények, és akkor érkezett a Kakukk. Emléknek jó, fotónak gyenge.

A barázdabillegető elmaradhatatlan, az ilyen vizes területeken.

A műútról minden évben rátekintek erre az odúra. Ilyenkor megnyugszom,

hogy - legalább itt - rendben van a világ.

Lassan csorgunk az úton, mert annak mindkét oldalán zajlik az élet ...

Elemében a Vörös gém. Csodás helyre állt be halászni

Szépen növekednek az idei Nyári lúd fiókák ...

Bankára itt nem számítottam ...

Megkerestük a bivalyokat

és a szürkéket is ...

Új helyet találtak a Gyurgyalagok, nagyon békés szegletét az erdőnek. 

Meg lett volna a Szalakóta is, ha van fény, és ad még egy másodpercet.

Idén meglehetősen későn érkeztek, de zajlik a költés

Zárjuk ezt a posztot egy kis művészettel ...

Apajra csak szép fényekben !
Fajok és látvány szempontjából gazdag napunk volt.

Továbbra is örökké a szívem közepe ez a hely, csodálattal figyelem minden ékességét ...

Nyárutó és vonulás

 Augusztus végén meglátogattuk egyik kedvenc vízünket, ahol ilyenkor általában már csak lapos tocsogó fogadja az embert. Vittük a lessátrat, minden okosságot, hogy fotózhassuk a vizek madárvilágát, így a lassan megkezdődő vonulás elején. Megszokott parti leshelyünkön, a kánikula ellenére is egészen sok víz volt, nem tudtuk ott lerakni a sátrat. Ez nem kedvez a fotósnak, de mégis örömmel töltött el, mert aggódtam, hogy a forró nyár miatt eltűnik a víz. Nem így történt, más helyet kellett keresnünk. Elmentünk ezért a nyugati szélre, ahol messzebb a víz, és ott vártuk, hogy a madarak közöelebb húzódjanak. Ismét be kellett látnunk, hogy az időjárás appok nem tudják pontosan jósolni az időt, mert mire elhelyzkedtünk, meg is érkeztek a felhők. Abból főzünk amink van, azt fotózzuk ami adatik. Madarakból nem volt hiány, figyelni kezdtük őket. Ezen alkalommal is sok örömöt nyújtott a hely, érdemes eljönni ide. Meg is tesszük minden évben. 

Egyik nagy meglepetés volt a Küszvágó csér

Ide nem tudtuk letenni a sátrat, de a táj számomra csodálatos

A parton bóklászva, háttérben a Vértes

Több páldányt is megfigyelhettünk a Nagy póling népes csapatából

Sárgalábú sirály is volt pár példány a vegyes csapatban

Csodálhattuk a nagy kócsag röptét is

Sok bíbic mozgott a területen, igyekeztem egyet-egyet "kiemelni" a csapatból

Érdemes volt figyelni a részletekre, és fürkészni minden apróbb csoportot

Elidőztem a megfigyeléssel, hátha találunk még valami újat

Ahogy mondtam, elfogyott a fény, de a póling az póling :-)

Kíváncsian köröztek a csérek is, szinte mindvégig mozogtak míg ott voltunk

Utolsó pillantás, búcsúzunk a vizektől ...

Hazafelé benéztünk még Csákvárra a Natura 2000-es területre, mert izgatta a fantáziámat, hogy találunk-e a környéken vonuló Szalakótát... A madárvártára most nem mentünk be, csak a Fornapusztai utat jártuk végig, hogy mit mutatnak a villanyvezetékek, ahol az előző alkalommal egy pillanatra láttam szalakótát repülni. Lassan kell haladni, hangos a murva. Szerencse, hogy a villanyvezetékek 30-40 méterre húzódnak az úttól, így ha van madár azokon, talán eltolerálja a zajt.

Az első aki megmutatta magát itt, az útmenti fákon, a vörösvércse

Készültek már Afrikába a gyurgyalagok is, de pár példány maradt még mutatóba

Romantikusnak nem nevezhető képen a két fiatal Szalakóta

Első útja előtt, bohóckodik még kicsit ez a szép fiatal madár

Számomra végtelen boldogság, hogy ez a terület is adott legalább egy fészekaljat ebből a fajból

Így tudjuk segyteni a vergődő élővilágot ...

Örök tanulság, hogy a csökkenő és sérült élővilág megfigyelésének egyetlen útja,
ha megyünk, megyünk, újra és újra. Kitartó kereséssel, türelemmel, és elszántsággal,
még mindig tartogat meglepetést és örömöt, a meggyalázott élővilág.

Hálás vagyok.