Ahogy ígértem, visszamentem a maradék belvízhez, hogy újra rápróbáljak a kis lilére, és további barátaira, akik a víznél fellelhetők. Nagyon korán indultam, mert fülest kaptam, hogy kisrókákat látott egy kutyás, a közeli repcetábla szélén. Bejártam a táblát mindkét oldalán végig, és a szántóföldet is, ahol lehet kotorék a fák tövében ... Még sípoltam is, hátha a szülők valamelyike kijön kajáért a kicsiknek, de nem találtam őket. Bőven maradt még a reggelből, hogy elmenjek a zsugorodó vízterülethez, és megpróbáljam megközelíteni jobban a parti madarakat onnan, ahonnan még nem próbálkoztam ennél a víznél. Nagy szerencsémre, ha az ember odafigyel lépteire, a lile viszonylag engedékeny, így érzésem szerint jobb képek születhettek. Mikor ezt a bejegyzést írom, szerintem 5 m2 sincs már a víz felülete. majd tovább vonulnak ... Hiányozni fognak nekem.
Ezzel a fotóval vagyok a legelégedettebb
Tényleg nagyon örültem, hogy közelebb engedett, mint múltkor
... s még egy, ahogy visszanéz
Néhány bíbic még kíváncsiskodott
Ő pedig értetlenkedett, ugyan miért nem állok odébb már ?!
A víztől nem messze figyelt a mezei nyúl
A második AF pittyenés után, meg is pattant nagyhirtelen
Had adjak hírt a reggeli repcés Rozsdás csaláncsúsról is ...
végül a füsti fecskéről, aki fészkéhez hordta a sarat, innen a víztől ...
A lile megkövetelte, hogy megdolgozzak a jobb fotóért.
Megtettem, és megérte.