Belvizes meglepetés

Koratavasztól figyelem a műút melletti szántón, a felhalmozódott belvizet. Sokszor átfutott az agyamon, vajon van-e, vagy lesz-e itt vizimadár ? Teljesen életszerűnek éreztem, hogy előbb-utóbb megjelennek, ha másért nem, a vándorlás következtében. Egyik hazautam során észrevettem a parton futó madarakat. Na, itt a nagy alkalom, nézzük csak, mikor jók a fények ? Honnan lehet megközelíteni ? Ahogy húzódik vissza a víz, a megemelkedő napközbeni hőmérséklet következtében, úgy csökken annak szabad felülete, és nő az elsarasodott partszakasz, minek következtében nem lehet igazán közel menni a vízhez. Megálltam az út melletti bokornál, és szabad szemmel figyeltem először, hogy mi történik a vízparton. Cankókra lettem figyelmes, és egyéb apróbb madarakra. Következő nap az esti lágyabb, finomabb fényekben kimentünk feleségemmel, és fotóztunk kicsit. Örömteli meglepetésekben volt részünk. A távolságot - valamelyest - áthidalni a 150-600 is kevés volt crop-os vázon, de azért - mondjuk úgy - dokumentum fotók legalább készülhettek. A fajok részleges meghatározásához, és a megfigyeléshez elég volt. Többre nem. Nekem mégis nagy örömöt jelentett 2x kimenni a partra.

Soha nem fotóztam még: Kis lile (50 méterről)

Lehetetlen jobban megközelíteni. A madarak mindig a túlparton vannak :-)
Közeledve a vízhez, garantált a térdig süllyedés.

A Barázdabillegető örökös csapattag az ilyen helyeken

 Igen sok bíbic mozog a víz körül. Levegőben

és vízparton egyaránt.

Pajzsos cankók

ő is az

és mégegy

Türelemmel elértem, hogy a bíbic közelebb jöjjön

Réti cankó

Egy másik alkalommal, amikor egészen máshová mentem fotózni, és ott véget ért a móka, gondoltam kimegyek a másik vízhez, amely még kisebb, és 200 méterre van a nagyobb pocsolyától. Szerettem volna megnézni, mert oda jobban be lehet menni autóval, és egy bokor mögött van némi rejtőzködési lehetőség. Vicces, hogy a víztől 100 méterre egy üzemcsarnok áll, de a madarakat ez nem zavarja. Nem is vicces, inkább morbid, hogy ennyire elveszi az ember az életteret ...

 Erős fények voltak már,

de legalább közel lehet menni

 Itt találkoztam a Kenderike tojójával

 aki több fotót is engedett

 Inni érkezett a seregély pár

és aznap is itt volt a Kis lile

 Miközben fecskék gyűjtöttek sarat, inni jött a Bíbic 

 Méghogy nem szép madár a szarka ...

Mindenki megtalálta a számítását ...

Gondolkodom azon, hogy reggel a nagyobbik víz hátsó, úttól távolabbi oldalán, a szántó felől hátha volna esélyem egy sátorba behasalni ... Kérdés mennyire van sár, mocsár. Azon az oldalon reggeli fényben lehetne fotózni, ha jelenlétemet elfogadják a madarak. Igaz, a víz 40 cm-el mélyebben lenne ott, mint a magasság, ahol fekszem, de nem mindegy, hogy 15, vagy 40 méterről fotóz az ember. Na, agyalok még, és lehet, hogy jövő szombaton rápróbálok.

Addig biztos lesz még víz.