Rókás kalandjaim

Nagyon megszerettem közvetlen környezetem szép helyeit, igen sokat mászkáltam az elmúlt időkben, meglátogatva azokat. Nem is olyan messze tőlünk, ahol kutyások is járnak, az egyik repcetábla oldalában rókakotorék található. Valóban ravasz állat a róka, mert sem a táblával párhuzamosan, sem több méterről szemben nem vehető észre a kotorék bejárata. Csak akkor pillanthatjuk meg, ha közelebb megyünk a gyanus repcehiányhoz, ahol homokot láthatunk. A kikotort homok egyfajta dombot képez, és a föld szintje alatt, egy lejáratban van a kotorék bejárata. A kotorék mellett a szántón több 8-10 cm átmérőjű nyílás, "üreg" van, ezek szerintem a légmozgást segítik. Szóval nagyon ügyesen választanak helyet, és alakítják ki otthonukat az állatok. Mire a repcét learatják a rókák már közel felnőttek lesznek. Elhagyhatják a kotorékot. Tekintve a fényeket, ennél a kotoréknál délután jó a fény iránya, így kimentem többször is. Első alkalommal 2 másodpercem volt látni a felnőtt, és az egyik kis rókát. A felnőtt elsuhant a repecetábla belsejébe, a kölyök kinézett, felismerte az ember körvonalait, és már bújt is vissza villám gyorsan. Képet sem engedett. A következő napon szerencsésebb voltam ...

 Az első igazi találkozás

Ennyi látszik közelebről, az okosan megválasztott helyre épült kotorékból

Még így sem látszik teljesen

 Egészen közelről, a föld szintje alatt

Nyúlsíró síp, és egyéb rókahangos applikáció segítségével hívtam őket. Nyúlsírás, rókakölyök síró hang, egér cuppogás, és rengeteg türelem. Kerestem helyemet, hogy honnan volna jó. Ha párhuzamosan fotóznék a repcével, volna háttér, amit el lehet mosni, de a kotorék a repce vonalával párhuzamosan nem látszik, mert beljebb van annak síkjától, így a rókákra nem látok rá. Szerintem míg ezzel kísérleteztem, vígan mozogtak a kotorék előtt, és a repcetábla belseje felé. Ki is derült később, hogy ez így van, ezért szembe álltam be, de így nincs hátterem. Mindegy, örültem, hogy van róka.

 Megérkezett az első kíváncsiskodó

 Ahogy a szemembe nézett, el nem tudom mondani, milyen izgalmat éreztem

Ő is meglepve nézett, viszonylag türelmesen

Ő érdeklődőbb, és bámészkodó volt. A repce felől érkezett, róka sírás hangra

Míg várakoztam, történt ez-az a repcében. Tövisszúró gébics hím

 és tojó érkezett

 Majd szépen párban ültek egymás mellett a repce tetején

A hívó hangokra megérkezett a másik kíváncsi is.
(Nem jó fotó, de itt most nem ez a lényeg. Legalábbis nekem)

Jutott még egy szép pillanat

Aztán kezdett rám esteledni, elmentek a fények

Valamivel több mint négy órán át várakoztam és fotóztam őket. A kalandok nem értek véget, mert adatott más alkalommal is róka, de nem itt. Egy kedves barátom invitált Szár és Bodmér határába fotózni, jó eséllyel rókára is számítva. Nem teszem másik blogbejegyzésbe, itt mutatom be azt a pár fotót szintén.

 A másik helyen pár pillanatra megmutatta magát az egyik kölyök

 Kisvártatva megjelent a szuka (micsoda rejtőszín)

Útnak is indult élelem beszerző körútra, és nem láttuk aznap már többé ...

44 évet éltem városon. Amikor az ember elmegy ismeretlen helyekre fotózni, igyekezve becserkelni minél több fajt, ha nincs szerencséje, nem nagyon talál rókát. Itt most több időm van kijárni, és alaposabban feltérképezni a környéket. Meg is vannak az eredmények ... Rókát eddig 100 méterről, vagy elütve láthattam az autóutak szélén. Most végre megtört a jég !

Nem hajtok nagy fotókra, nem akarok díjakat nyerni, talán nem is vagyok azon a szinten. Más felfogásban fotózom. A blogom célja továbbra is a természeti értékek bemutatása, és örömeim megosztása, amelyek akkor érnek, ha kint vagyok.


Nekem ez áttörés, és hatalmas élmény volt.