Borzvár, róka és más izgalmak

Ahogy egyre újabb és újabb helyekre "tévedünk", más és más izgalmak várnak ránk. Ebben a bejegyzésben inkább mesélni szeretnék, mintsem felrakni a "naaagy fotókat". A fotóstémák megkeresése tanulságos és izgalmas lehet ... Történt tehát, hogy egy délután feleségemmel úgy döntöttünk Óbarok határa egy pontján, hogy térjünk le a megismert útról, és menjünk ezúttal balra. Felfelé vezetett utunk egy vadászles mellett a dombra, ahol még sosem jártunk. Letettük az autót, és gyalogosan indultunk tovább, hogy kiderülhessen, mi vár ránk a dombtetőn túl, a horizont mögött. Nagy tér nyílt ki, dombokkal, kisebb hegyekkel a távolban, messzi repceföldekkel, és "Toscana jellegű" kilátással. Masíroztunk szépen az ösvényen, mikor is feleségem megpillantotta jobbra mellettünk az öreg löszfalat, miközben én balra nézve csodáltam a völgyet, a vaddisznók túrásaival, és a hatalmas térrel, amit annyira szeretek. Itt kellett engem elsőször újraéleszteni :-) mikor megláttuk a nagy meglepetést ...

Az általam baloldalt csodált völgy. Ott szemben a réten 9 fős őzcsapat legelészett

Feleségem által észrevett borz vár - bejárat. (Jellemző a száraz fű a bejáratnál)

Több bejárat is látható

Gyurgyalag és partifecske költőüregek

Pár napja hallani a gyurgyalagokat, itt is pirregett néhány, magasan körözve

Ekkor még nem mentünk el oda, a távoli repceföldhöz, de a látvány megkapó

Még egy visszatekintés, mielőtt lementünk a völgybe

Legyalogolva oda, ahol az előb nyulak kergetőztek

És akkor most kerüljük meg lentről, visszafelé !

Mi lehet itt hajnalban ... (Vaddisznók túrása)

Egy csodás kosbor az erdő mélyén

Szeles környék ... de jó a levegő

Mindig nézz hátra ott, ahol feljöttél ...

Végül elmentünk még a kedvenc vizes helyünkre is

Ide be fogok még ülni madarazni

Vagy csak úgy relaxálni, egy nehéz nap után ...

Az új hely kínálta lehetőségektől megrészegedve, alig bírtam kivárni a másnap reggelt. Ha jól emlékszem, még hajnal 6 óra előtt odaértem újra a borzvárhoz, teljes felszereléssel, és egy kis csalival a borzoknak. Készültem nagylátószögű objektívvel, mindennel, ami egy komolyabb fotózáshoz kell. A reggel is csodás volt, ott a borzvár mellett ...

Első teendőm volt kirakni egy kis csalit a borzoknak, már ha vannak ...
Ennek kiderítése viszont "többkörös menet" szokott lenni.

A repcetábla felé haladva találkoztam a fácánnal

és az őzek egy kis csapatával is

Leautóztam a szurdokba, ahol belvizet, itatót találtam.
Nádi énekesek daloltak, békák, és sásban bújkáló vizityúk fogadott.
Örömmel láttam a vadak lábnyomait, ígyhát ez betölti a helyi itató szerepét is. Izgalmas !

A reggelt fent, a "mini Toscana" csodálatával folytattam ...

Kezdtek jönni a fények

Nem nagyon tudtam levenni a szemem

erről a csodálatos repctengerről

és a dombokról sem

A szemközti völgyben (légvonalban kb 300 méter), egy barnás vöröses "foltra" lettem figyelmes

Erős vágással és nagyítással ennyit tudok megmutatni a rókából.
Nagy öröm és izgalom volt az a 20 másodperc, amíg láthattam

Újabb öröm ért ...

Vagy fél órára belefeledkeztem, a fennsík cserjéin

éneklő sordély szépségébe ...

Mivel a madarakra koncentráltam, a makró témákat, ezúttal mobillal örökítettem meg

Sok csodát rejt a fennsík, és a cserjék birodalma. Szerelmes vagyok a tájba.

A boglárka lepke 30 cm-re engedett közel, és mozdulatlan maradt

Egyszerű, de nagyszerű

Újra és újra elmegyek a vízhez, ahol szárcsa, nagy kócsag, szürke és vörösgém is van.

Hátul a belvizes réten potenciális jégmadár beülőt láttam. A hangját is hallottam már

Hátra fordulva ez a nyúl matatott a bokorsor mellett

Az egerész ölyv is kereste a tízóraira való zsákmányt

A fények erősek lettek, a nap már magasan járt, így aznap hazaindultam. Bicskei fotós barátomnak meséltem a történtekről, és meghívtam, hogy menjünk ki együtt, nézzünk körbe a területen. Két nap múlva meg is tettük, születtek még fotók, amelyek témába vágnak, így még mindig folytatom új élményeim megosztását ....