Nyárutó és vonulás

 Augusztus végén meglátogattuk egyik kedvenc vízünket, ahol ilyenkor általában már csak lapos tocsogó fogadja az embert. Vittük a lessátrat, minden okosságot, hogy fotózhassuk a vizek madárvilágát, így a lassan megkezdődő vonulás elején. Megszokott parti leshelyünkön, a kánikula ellenére is egészen sok víz volt, nem tudtuk ott lerakni a sátrat. Ez nem kedvez a fotósnak, de mégis örömmel töltött el, mert aggódtam, hogy a forró nyár miatt eltűnik a víz. Nem így történt, más helyet kellett keresnünk. Elmentünk ezért a nyugati szélre, ahol messzebb a víz, és ott vártuk, hogy a madarak közöelebb húzódjanak. Ismét be kellett látnunk, hogy az időjárás appok nem tudják pontosan jósolni az időt, mert mire elhelyzkedtünk, meg is érkeztek a felhők. Abból főzünk amink van, azt fotózzuk ami adatik. Madarakból nem volt hiány, figyelni kezdtük őket. Ezen alkalommal is sok örömöt nyújtott a hely, érdemes eljönni ide. Meg is tesszük minden évben. 

Egyik nagy meglepetés volt a Küszvágó csér

Ide nem tudtuk letenni a sátrat, de a táj számomra csodálatos

A parton bóklászva, háttérben a Vértes

Több páldányt is megfigyelhettünk a Nagy póling népes csapatából

Sárgalábú sirály is volt pár példány a vegyes csapatban

Csodálhattuk a nagy kócsag röptét is

Sok bíbic mozgott a területen, igyekeztem egyet-egyet "kiemelni" a csapatból

Érdemes volt figyelni a részletekre, és fürkészni minden apróbb csoportot

Elidőztem a megfigyeléssel, hátha találunk még valami újat

Ahogy mondtam, elfogyott a fény, de a póling az póling :-)

Kíváncsian köröztek a csérek is, szinte mindvégig mozogtak míg ott voltunk

Utolsó pillantás, búcsúzunk a vizektől ...

Hazafelé benéztünk még Csákvárra a Natura 2000-es területre, mert izgatta a fantáziámat, hogy találunk-e a környéken vonuló Szalakótát... A madárvártára most nem mentünk be, csak a Fornapusztai utat jártuk végig, hogy mit mutatnak a villanyvezetékek, ahol az előző alkalommal egy pillanatra láttam szalakótát repülni. Lassan kell haladni, hangos a murva. Szerencse, hogy a villanyvezetékek 30-40 méterre húzódnak az úttól, így ha van madár azokon, talán eltolerálja a zajt.

Az első aki megmutatta magát itt, az útmenti fákon, a vörösvércse

Készültek már Afrikába a gyurgyalagok is, de pár példány maradt még mutatóba

Romantikusnak nem nevezhető képen a két fiatal Szalakóta

Első útja előtt, bohóckodik még kicsit ez a szép fiatal madár

Számomra végtelen boldogság, hogy ez a terület is adott legalább egy fészekaljat ebből a fajból

Így tudjuk segyteni a vergődő élővilágot ...

Örök tanulság, hogy a csökkenő és sérült élővilág megfigyelésének egyetlen útja,
ha megyünk, megyünk, újra és újra. Kitartó kereséssel, türelemmel, és elszántsággal,
még mindig tartogat meglepetést és örömöt, a meggyalázott élővilág.

Hálás vagyok.

Sekély vizeken

 Nem is olyan nagyon távol tőlünk, kis keresgéléssel, kutatással viszonylag megtalálhatók kisebb átmeneti tavak, és sekély belvizes területek, melyek víze erősen évszakfüggő mennyiségű. Vonuló madaraink, és vizeket kereső egyéb állatfajták kedvenc pihenő és táplálkozóhelyei ezek. Mikor ideköltöztem, első tendőim egyike volt, hogy bejelöltem környékünkön az erdős és kultúrtájakat, illetve a vizekben viszonylag kazdag területeket. Így egy év elteltével nagyjából kijelenthetem, hogy fejből tudom az utakat, és ismerem az érdekes helyeket, melyek max 40 perces autózásra vannak tőlünk. A jövő év feladata lesz az, hogy ezeket etológiai szempontok alapján látogassam, igazodva a madarak vonulásához, a vadak viselkedéséhez, éves életszakaszaihoz. Hosszú téli esték programja lesz átgondolni ezek időrendiségét, és felállítani egy fotózási tervet ... No de ne szaladjunk előre ennyire, maradjunk a jelenben, és a közelmúltban ! Szeptember a vizek és erdők hónapja volt. Jó társaságban látogathattam el többször a fent említett vizes területekre, és ott gyűjtöttem össze a következő "anyagot", melynek bemutatása nem is olyan könnyű. Igen változatos, sokszor nehéz fényekben fotóztam, sokszor használva a fényképezőgép sorozatfelvétel üzemmódját, rengeteg fotó készült. Ezeket leválogatni, és feldolgozni hosszú sok időt vett igénybe, s hogy a blog bejegyzés befogadható terjedelmű lehessen, sok fotót kellett "elengednem" ... Had osszam meg ezeket az élményeket itt, és most...

Füstös cankó

Havasi partfutó

 Több év után előkerült a lessátor ...

Ha türelmesen vár az ember, közel jönnek a madarak

Kint voltunk korán reggel is

ragyogó napsütésben,

de volt, hogy ott ért minket az este ...

Izgalmas (seregélyfelhős) életképekkel kényeztetett minket

ez a nem kevés titkot és érdekességet rejtő vidék.

Csodás hátterekkel, s a még nyárról megmaradt zöld színekkel ...

Sirályok csapataival

Sárszalonka békés keresgélésével tartotta fenn bennem az érdeklődést, órákon át.

Crop-os vázon sem volt igazán elég a 600 mm

A rövid szünetekben jól elvoltam az óriás szitakötőkkel

Aztán megtörte a nyugalmat ez a "mérleg-pillanat"

Még közelebb jött a sárszalonka, sok esetben többedmagával ...

Gyengébb fényekben bátrabb voltak ...

Soha nem láthattam még Nagy pólingot

Tereptarka

Egyedül, de nem magányosan

Szememmel elidőztem gyakran a táj szépségén

Itt aztán bepótolhattam a vízimadaras lemaradásomat

Kerestem azokat a pillanatokat, ahol nem voltak egymás hegyén-hátán

Olyan, mintha befagyott volna a víz

Elbűvölő és megnyugtató a nagykócsag kimért röpte

Ellenfényben a Sárszalonka

Az alacsony vízállás megengedte, hogy besétáljunk a szigetre

és valóban a kellős közepén lehessünk mindennek

Fiatal dankasirály

Pajzsos cankó tojó

Büszke galopp

Havasi partfutó és a Parti lile esete

Békés pillanatok

Révület

Hosszan szárítkozott a Kormorán

Nem bírtam megálljt parancsolni a kezemnek

Nincs is jobb, mint vakarózni

Nem bírtam visszafogni magam. Sokszor megfotóztam, a röptükből visszatérő madarakat

Fiatal (még sárgás fejű) barázdabillegető

Valamin biztos törte a fejét ...

Egyre csak közelebb ...

Megérkezett a művész úr

A harmadik alkalommal így ért véget a nap

Éveken át nem találtam igazán jó vizes helyet, s ha volt is, nem közel. Azt gondolom, hogy jövőre minden évszakban bőséges élménnyel szolgál majd e csodás sekélyvizes terület ...